Gellérd Imre

1920. január 3. - 1980. január 3.

gi.jpg (8334 bytes)

Vallomások: 

"Gyermekkoromban sokszor kérdeztem anyámtól: hol késik a mi boldogságunk? És így felelt: ímhol jön! s az elérhetetlen messzeségbe mutatott. Én vártam, tudtam; hogy jön, de soha meg nem érkezett: Mindig csak jött. (Gellérd Imre)

Orvos lett von ha öröksége nem az árvák nyomorúsága A gyakorlati teológia tanára lett volna, ha a hatalom a Teológia helyett nem a politikai börtönben látja őt szívesebben.

Székelykeresztúron és Siménfalván, a Duna Delta lágereiben és homoródszentmártoni belső száműzetésében mindenütt ugyanaz maradt: Gellérd Imre a jézusi ideálhoz igazodó ember; elveitől tántoríthatatlan, egyháza iránti szenvedélyes szolgálatában, adni- akarásban felülmúlhatatlan. Egészen lelkész volt, isten országának alapköveit rakta; mindenütt rakta, gyöngyeit szórta szűkigényű közösségnek is: Hitte; hinni akarta, hogy ezekre; hogy rá egyházának szüksége van: Mert mikor máskor; hanem az értékeinket sorvadásra ítélő, hosszú sötétség idején?

"Ő az égő és fénylő szövétnek vala..:" idézi kopjafáján a felirat, s mi önkéntelenül is folytatjuk: "ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában." (János 5,35)

Amikor ilyen szövétnek-tűzoszlopot kényszerítenek véka alá, mint Gellérd Imre volt; a puszta túlélés nem lehet dicsősége egy olyan rendkívüli történelmi-vallási hagyományokkal rendelkező egyháznak, mint az erdélyi unitáriusok. És ő látta a perspektívát, hiszen magiszteri és doktori disszertációjának - az erdélyi unitárius prédikációirodalom története a 16. és a 19. század vége között - megírása valódi történelmi rálátást, az unitárius szellemtörténet teljes horizontját tárta fel számára. Látta az ösvényt az éjszakában, mert a hajnal ott derengett lelkében; tudta a tennivalót: Imhol-vagyok én, küldj el engem! Szárnyaim is vannak, oly magasra tudok-emelkedni, ahol már fény van, az akaratnak a cselekvésben kirobbanó szent szabadsága! Látom a nagy egészet, az eszményit, és látom, hogyan kell és lehet a ma szószéket "görnyedő átmenetté tenni a kálváriás múlt és egy szebbnek álmodta jövő között." (Gellérd Imre)

Amíg hinni tudott küldésében egyháza saámára, addig volt életének értelme, addig lobogott és irt, egyre csak írt. "Istenem ha mindent el is kellene veszítenem, ezt az egyet: munkám-konstruktiv hatásába vetett hitemet ne engedd elveszni! Csak addig lehetek szolgád, amíg hiszem, hogy az emberek emberré való teremtésében rám is szükség van...; s hozzájárulásom bár szerény, de szükséges és nélkülözhetetlen!" - írja szabadulása utáni naplórészletében. És be sokszor megfogalmazta: "Az eszme, az igazság több, mint az élet... Inkább a szenvedés vagy a halál, mint a hűtlenség." (Leánya: Dr. Gellérd Judit)

" Gellérd Imre ifjúságát s nagy ígéretek; szép remények aranyozzák meg: Az 1939-1943-as években végzi teológiai tanulmányait, s ezzel párhuzamosan a kolozsvári tudományegyetemen magyar-francia szakos tanári diplomát is szerez: 1943-1947 között székelykeresztúri segédlelkész, ezzel egy időben francia-román szakos tanár a székelykeresztúri unitárius gimnáziumban.

1947 sorsdöntő időpont életében, amikor végérvényesen dönt a lelkészi pálya mellett: Ebben az évben, már mint nős ember, megpályázza a siménfalvi lelkészi állást, és elnyeri azt.

Nagy lendülettel indul meg a siménfalvi egyházi élet. Szemlátomást növekszik a templomlátogatók száma, mert tetszik a híveknek a szószéki szolgálat. Megindítja az intenzív valláserkölcsi nevelést. A pontosság; lelkiismeretesség, szakértelem fáradhatatlan munkakedv rövid idő alatt szép eredményeket szül. Tudása, embersége, fáradhatatlan munkakedve, kifogástalan szószéki szolgálata őt a gyülekezet előtt olyan megbecsültté tette, amelynél nagyobbra egyetlen unitárius lelkész sem vágyhatik soha. Rajonganak érte; nyomába lépnek, kívánságát lesik, akaratát magukévá teszik, s minden tevékenységének eredménye a siker, az öröm és a megelégedés.

Mint kétgyermekes családapa, egyházközségi és általános érdekű tevékenysége mellett tanul is. Innen .jár Kolozsvárra az unitárius prédikáció-irodalom tanulmányozása végett, mint teológiai magisterjelölt 1956 november 6-án "summa cum laude" minősítéssel a Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karának vizsgabizottsága magiszterré avatja.

Ugyanilyen lendülettel és ehhez hasonló eredményekkel tölti be lelkészi hivatását-a homoródszentmártoni egyházközségben haláláig.

... Szinte fel sem mérhettük ismereteinek határát. És nemcsak az ismeretek rögzítésében és elraktározásában volt rendkívül fogékony, de azok előadásában is páratlan tehetséget tett: tanúbizonyságot. "Magas feszültségű életáram volt belevezetve viszonylagosan gyenge testébe: Ehhez s nagy potenciához kevés volt számára az adott munkaterület, egy viszonylag kicsi egyházközségben. Mondhatjuk, keresve kereste a munkaalkalmakat, s így ütközött sokszor akadályokba... (ártatlanul a politikai börtönök poklát szenvedte végig) .

Gellénd Imre élete egész, kerek volt: Szellemi nagyjaink között előkelő helyet foglal el: Neve, élete lassan fogalommá válik számunkra, s ha a múltunkról beszélni akarunk majd, nyugodtan elmondhatjuk: volt egy Gellérd Imrénk is." (Jakab Dénes lelkész)

student.jpg (10254 bytes)    gi.jpg (8334 bytes)    prison.jpg (10445 bytes)    pulpit.jpg (13214 bytes)

 

Meghalt Gellérd Imre: Jakab Dénes összefoglalója a Keresztény Magvetőben