KELEMEN MIKLÓS
EGY
19. SZÁZADBELI ERDÉLYI
UNITÁRIUS PÜSPÖK:
ARANYOSRÁKOSI SZÉKELY SÁNDOR
Aranyosrákosi Székely Sándor korára az Erdély területére is kiterjedő Habsburg
politika nyomja rá bélyegét, mely a család Európa fölötti uralmát kívánja
elérni.
A család e korban jól ismert két tagja: Mária Terézia
és II. József, kik szélsőséges politikájukkal szabnak irányt a birodalomhoz
tartozó Erdély egyházi és politikai életének. Mivel Mária Terézia a
protestantizmusban látja a család fölemelkedésének legfőbb akadályát, annak
fölszámolására törekszik. Fia és utódja, II. József némileg enyhíti anyja
protestantizmus ellenes politikáját, de az akkori, rendi fölépítettségű
Erdély elégedetlen kormányzati rendszerével. Az elégedetlenség - az
országgyűlés megtartásának hiánya, az erdélyi három nemzetiség jogainak
semmibevétele, a jövevényeknek a rendekkel való egyenjogosultsága,
a vármegyék jogainak felfüggesztése, a német nyelvnek hivatalossá minősítése -
a rendi reform mozgalmakban fogalmazódik meg és tesz lépéseket a sérelmek
orvoslására.
Bár az 1790 és 1795 közötti országgyűlésen
a sérelmek megfogalmazódnak, de orvoslásukra határozott lépések nem történnek.
Eredményként csak az országgyűlés jegyzőkönyének
magyar nyelven való vezetése és egy magyar nyelvű „társaság" szükségességének
kimondása jelentkezik.
Míg Mária Terézia és II. József uralmára,
a művészet terén a barokk, addig a birodalom keleti szárnyát képező Erdélyben
a görög-római stíluselemeket tartalmazó klasszicizmus válik népszerűvé.
A
korabeli magyar irodalomra a felvilágosodás és a romantika
jellemző.
A felvilágosodás irodalmi kezdeményezői a
bécsi magyar nemesi testőrség tagjai, az újítások ellen polemikus éllel föllépő
felvilágosult írók, valamint azok, akik a tudomány terjesztését tartva szem előtt,
új irodalmi műfajként a színműirodalommal és az utópisztikus államregénnyel
jelentkeznek.
A II. József korában megoszló írótábor
ellentéte a 19. század első felében kerül áthidalásra, mikor a „régi
dicsőség" emlegetése kerül előtérbe, szabályozódik a magyar irodalmi
nyelv és jelentkezik a szépirodalom.
A korabeli unitárius egyház életére a
„türelmi rendelettel" fellépő egyházszervezeti intézkedések nyomják rá
bélyegüket. Előtérbe kerül az iskolai oktatás rendje (Ratio
educationis), az önképzés és az egyházi irodalom
kérdése. Az unitárius egyházi írók előtérbe helyezik a színháztörténelemmel, a
neveléstudománnyal, a novella-, regény- és versírással való foglalkozást.
E kor neves irodalmárai sorába tartozik Aranyosrákosi Székely Sándor unitárius püspök is.
A család alapítója Székely Boldizsár és Joó Anna, kik 1610-ben Báthori Gábor
fejedelemtől kapnak Siménfalván földbirtokot. Fiuk,
Miklós, 1774-ben nyer címeres nemességet. Aranyosrákosi
Székely Sándor apja, István, székelykáli unitárius
lelkész, anyja Szabédi Szekeres Klára.
Aranyosrákosi Székely Sándor 1797. szeptember 18-án születik és
október 4-én keresztelik meg. Bár apja naplót vezet, fia gyermekéveiről alig
van ismeretünk. Zenekedvelő apja megtanítja hegedülni, és énekszeretete is
gyermekkorában gyökerezik.
A falusi iskola alapvető tudományainak
elsajátítása után, 1808-tól hat évet tanul a székelykeresztúri
középtanodában, ahol mint bentlakó diák, részt vesz a lakószoba, a konyha, a
tanterem, a diákok részére kötelező munkálataiban. Talán annyiban tér el tanulótársai
többségétől, hogy nincs étkezési és ruházati gondja. Apja papi jövedelme lehetővé
teszi a gondok elkerülését.
Maga
az iskola az ún. "klasszikus tudományok" elsajátíttatására törekszik.
Arra készíti föl az ifjakat, hogy az egyház szolgálatában tanítói képesítést
nyerjenek, de előképzettséget nyújt a kolozsvári főiskolán való tanulásra, majd
annak végzésével papi szolgálatra is.
Aranyosrákosi Székely Sándor 1814 őszétől a János Zsigmond
alapította kolozsvári "főgimnáziumban" tanul Mohos Dávid igazgató, Füzi János és Sylveszter György
irányításával. Itteni tanulmányi évei lefolyásáról nincs konkrét adatunk. A
Székely keresztúrról Kolozsvárra fölkerülő ifjúnak meg kell küzdenie az akkori
nagyvárosnak számító Kolozsvár igényeivel éppen úgy, mint az ott tanuló diákok
szellemi fölényével.
Jó alkalmazkodó képességgel rendelkezve
hamar beilleszkedik a kolozsvári diák életbe.
Bekapcsolódik az Önképzőkör mozgalmába és a "Remény" című zsebkönyv
írógárdájába. Itt kerül kapcsolatba azzal a Döbrentei
Gáborral, aki a magyar irodalom fel lendítése érdekében a kolozsvári tanuló
ifjakat irodalmi tevékenységre buzdítja.
Gál Kelemen "A kolozsvári unitárius kollégium
története" (1935) című munkájában megemlíti, hogy
az iskola tanárai nem rokonszenveznek a Döbrentei-féle
irodalmi kör újításaival. Mint a régi, görög-római irodalmi értékek képviselői,
nem tudják értékelni azt az irányzatot, mely művelőinek képzettségét nem a
görög latin, hanem a magyar mondai alakok mozgatják.
Így Székely Sándor - Döbrentei
hatására - szakít a görög-római eszményekkel és az iskola falai között születő
eposzkísérleteit ennek megfelelően alakítja.
Próbálkozása hátterében nem a megélhetési szándék áll. Irodalmi munkássága
mellett nem folytat propagandát. Megelégszik azzal, hogy írhat, s reménykedik,
hogy valaki majd felvirágoztatja a hazai múlt eseményeire épülő irodalmat. Tanuló
éveiben ismerkedik meg Kazinczy Ferenccel is, akihez több tömjénező szonettet
ír, akit azonban hidegen hagy a pártfogását kérő ismeretlen ifjú próbálkozása.
Székely Sándor eleget téve az etimológisták számára előírt köztanítói gyakorlatnak és
elvégezve a főiskola klasszikai tagozatát, 1820-ban jogot hallgat. Mivel a dicsőszentmártoni zsinat akadémitának
jelöli és a továbbtanulás költségeit neki kell előteremtenie,
jogi tanulmányait magánúton végzi.
Külföldi
továbbtanulását 1820-ban, Bécsben kezdi. Ebben az időszakban az erdélyi
protestáns ifjaknak a kormány - félve a német egyetemek szabadabb szellemének
terjedésétől - nem engedélyezi ottani továbbtanulásukat. Így Székely Sándor is
a bécsi egyetemre iratkozik be. Eleget téve a Kormányszék előírta
kívánalmaknak, s bemutatva filozófiai és jogi tanulmányait
igazoló iratait, elindulhatott bécsi útjára. A személy
szállító postakocsira Szászsebesen száll föl, Lugoson
és Pesten keresztül 1820. december 10-én érkezik Bécsbe.
Az egyetemen ágostai és helvét hitvallású, császári és
királyi teológiai tanintézetbe iratkozik be. Itt az első félévben
bibliamagyarázatot és általános teológiai tudományokat hallgat, majd az
általános egyháztörténelmet és a bibliai szövegmagyarázatot sajátítja el.
Tanulmányai nem jelentenek egész napi elfoglaltságot, van elég ideje megismerni
a város kulturális intézményeit, történelmi múltját és szokásait. Mivel jó
német nyelvtudással rendelkezik, hamar beilleszkedik a „világvárosi"
életbe. Alkalmazkodva az ottani viselethez és szokásokhoz, minden nehézség
nélkül bejut azokba az intézményekbe, amelyek látókörét szélesíthetik. Sétái alkalmával
megismeri a város történelmi nevezetességeit, és itt kezdi szövögetni a
császárváros dicsőségét zengő verseit. Megismerkedik az irodalmat nagy mértékben befolyásoló neoklasszicista klopsztoki és a birodalmi romantikát fellendítő hormayeri irodalommal.
Bécsi teológiai
tanulmányait 1822. április 26-án keltezett bizonyítványa alapján dicséretes
eredménnyel végzi.
1822. május 7~n
indul vissza Kolozsvárra, hogy megkezdje egyházi szolgálatát. Mivel az egyház
megítélése szerint frissen szerzett tudását legjobban
a torfiai egyházközségben tudta gyümölcsöztetni, annak lelkészi állására
nevezik ki. A bágyoni zsinat határozata értelmében az ottani algimnáziumban hittant, görög és német
nyelvet tanít. 1830-ban a dombói zsinat
igazgatónak választja, s így hármas hivatalt tölt be: papit, tanárit és
igazgatóit.
A
fordai egyházközségről tudott, hogy egyidejű az unitárius egyház létrejöttével.
Két templommal - a piactéri nagytemplommal és az újfordaival - rendelkezik. A
város unitáriusságára jellemző, hogy az 1578. évi zsinaton 322 lelkész van
jelen 425 egyházközség képviseletében. 1820-tól ezen egyházközség lelkésze,
1823-tál az algimnázium tanára is Aranyosrákosi
Székely Sándor.
A
fordai unitárius algimnázium először a piactéri nagytemplom körüli üres üzlethelyiségekben
kap helyet. 1784-ben a régi iskolát templommá alakítják át, s az iskola a
templom melletti házban működik.
A tanítást a rector
végzi, jó előmenetelű „collaborator" néven
ismert diákok segítségével. Az iskola felügyeletét a zsinat gyakorolja. Az
iskola igazgatói többségükben az egyház püspöki tisztségének későbbi betöltői,
mint például Csanádi Pál, Járai János, Koncz Boldizsár, majd később Aranyosrákosi
Székely Sándor.
A fordai provinciális kisvárosban Székely Sándor
igyekszik otthont teremteni. 1823. május 6-án házasságot köt Csipkés
Erzsébettel, ki házasságuk harmadik évében elhalálozik. Második feleségével, Köpeczi Nagy Rozáliával 1828. július 3-án lép frigyre, de
hét év múlva ismét özvegyen marad. Mindkét felesége méltó segítőtársnak
bizonyul. Csipkés Erzsébet irodalmat ismerő, virág és madárkedvelő, Köpeczi Nagy Rozália vallásos, költői lelkületű asszony,
lelkes Kisfaludy Sándor rajongó.
Székely Sándort az 1832. augusztus 23-i nyárádszentlászlói zsinat Kolozsvárra rendeli, ahol a
főgimnáziumban a történelem és a hittan tanításával bízzák meg.
A
főiskola életében Székely Sándor Kolozsvártól távol töltött évei alatt nagy
változások mennek végbe. Amikor itteni tanári állását elfoglalja, az igazgatói
tisztséget Ótordai Székely Miklós tölti be, aki 1832 -től 1836-ig áll az iskola élén. Bár az iskola életében
jelen vannak a reformkori eszmék, az új iskolai törvények csak 1839-ben lépnek életbe.
Székely Sándor tanártársai: Kriza János, Mikó Lőrinc
és Jakab József. Az iskola életéért is felelős egyházi főgondnok Augusztinovics Pál, aki 1832 tőt a Főkormány szék
tisztviselője, s aki később több, mint 1200 holdas
birtokát az egyházra hagyja.
Székely Sándor lelkiismeretes tanár. Anyagát
nyugodtan, kissé lassan és halk hangon, de figyelmet keltően és tartalmasan
adja elő. A tanulóifjúság részéről tiszteletnek örvend. Az elsők között van,
aki a diákok részére, kézikönyvi használatra, magyar nyelven, adatokban bő,
forrásaiban korszerű és megfelelő stílusú tankönyvet ír.
Családi életében - kolozsvári tanársága idején -
1835-bee áll be újabb változás, amikor házasságot köt Hincs
Zsuzsannával. E házasságból születő két fia még csecsemőkorban elhalálozik,
harmadik fia, Ádám, Kolozsváron levéltáros.
Székely Sándort 1830-ban az egyház főjegyzőjének
választják. E tisztségében leginkább emlitésre méltó
munkássága az egyházi énekeskönyv átdolgozása. E könyv 63 énekének szöveg
szerzője. A munka költői formáját és eszmei tartalmát tekintve, fele te áll az
előbbi öt kiadásnak. Dogmai kifejezései tisztultak, a modern unitarizmus felé hajlók. A könyvet prózában nyomják ki, és
csak a Főtanács közbelépésére jelenik meg verses formában. Székely Sándor a
szerkesztés munkáját a régi énekesköny alapján nagy
gonddal, több régi éneket elhagyva és újakat felvéve végzi. Összeállításánál a
rendszeres használatot tartja szem előtt, de kiveszi részét a betűszedés
munkájából is.
A hét évig püspöki tisztséget betöltő Aranyosrákosi Székely Sándor nevéhez fűződik az 1848. évi
XX. tc.-nek az Unitárius Egyházat az egész
Magyarország területén törvényesítő határozata és a rendszeres lelkészképzés
alapjainak megvetése.
Püspöksége alatt rendszeresen tart vizitációt az
egyházközségekben. 1852 telén egy háromszéki hivatalos látogatásáról
hazatérőben, Marosszentkirályon fejezi be életét. A
kolozsvári „Demeter-kertben" helyezik örök nyugovóra. Emlékköve szívvel lanttal és egy könyvvel díszített. Arcképét előbb
fia, később Simén Domokos örökítette meg.
Aranyosrákosi Székely Sándor nemcsak mint
püspök, hanem mint irodalmár is a kor nagyjai közé küzdi föl magát. Mint
irodalmárnak ismertek diákkori versei, ódái, szonettjei, idilljei, emlékkönyvbe
írt versei és később, történelmi munkái.
Ma is ismert első verse az 1814-bee íródó „Ember"
című, mely az Erdélyi Múzeum 5. füzetében jelenik meg. A két évvel későbbi, a
„Tél", már óda, melyben szemben áll egymással az erdélyi és más tájegység.
„Istene című ódája a régi alapon, de az örök Istent
találja meg önmagában, illetve saját értelmében. „A
tudóshoz" című ódája arra figyelmeztet, hogy Istent a nemesre törekvő
ember szeretetében lehet föltalálni.
Az ódák után az eposz műfajával jelentkezik. Eposzai
példaértékűek, de nem sorolhatók az irodalmi remekművek közé. Velük úttörő
munkát végez.
Ismert eposza a még Bécsben íródó (1822)
„Székelyek Erdélyben" című munka, amely bár alkalmas a nemzeti öntudat
ébresztésére, nem kap kellő méltatást. Bár Toldy
Ferenc (előbbi nevén Schaedel) származásánál fogva
sem lelkesedik a magyar nemzeti irodalom születésén, de Vörösmarty
vonatkozásában kénytelen rá fölfigyelni. Az utána következő irodalomtörténészek
megelégednek a Toldy-féle ítélettel és a bibliai
Pilátus kézmosással agyonhallgatásra ítélik. A három
énekből álló munka a hunoknak Erdélyben való letelepedését örökíti meg.
Három
történelmi jellegű munkája ismert. „Az unitária vallás története Erdélyben”
(1839), "Világtörténelem Dittmár szerint"
(1844) és az „Erdélyország történetei" (1845). A történelmi események jobb
megismerését célzó munkái az Erdélyi Múzeumban (1816) és a Koszorúban (1826)
jelennek meg.
Emlékét
elsősorban az unitárius egyház őrzi. Az unitárius történetíró, Jakab Elek
szeretetteljes, segítőkész emberként mutatja be, ki más vallásúakkal szemben
türelmes. Élményeivel családjának beszámoló, klasszikus írók munkáival
bővelkedő "könyvtár" tulajdonos. Bár a köztudatban Aranyosrákosi Székely Sándor, mint Vörösmarty
"előfutára" válik ismertté, tudni kell róla, hogy a 19. század
egyháztörténelmének sokoldalú és meghatározó szereplője volt.
E
tanulmány emlékét kívánja szolgálni.
IRODALOM:
BENCZÉDI GERGELY: A tordai unitárius algimnázium igazgatói. Keresztény
Magvető 1889.
BENCZÉDI GERGELY:
Tordiai unitárius papok. Keresztény Magvető 1888.
BORBÉLY
ISTVÁN: A magyar irodalom története. 2. kiad. 1978.
BOROS
GYÖRGY: Aranyosrákosi Székely Sándor. Unitárius
Közlöny 1895.
CSIFÓ
SALAMON: Nagy püspökeink. 1910.
ENDRŐDI SÁNDOR: A
magyar költészet kincsesháza. 1895.
FEKETE KÁROLY: Aranyosrákosi Székely Sándor sírja felett. Unitárius
Közlöny 1897. GAAL GYÖRGY: Aranyosrákosi Székely Sándor püspökké választása
és beiktatása. Keresztény Magvető 1987. 3. sz.
GÁL KELEMEN: A kolozsvári
unitárius kollégium története. 1935.
JAKAB ELEK: Aranyosrákosi Székely Sándor. Figyelő 1882.
JANCSÓ ELEMÉR: Irodaclomtörténelem és időszerűség. 1972.
KANYARÓ
FERENC: Aranyosrákosi Székely Sándor. Keresztény
Magvető 1897. KELEMEN LAJOS: Művészettörténeti tanulmányok. 2. köt.
1984.
KISS ERNŐ: Lalán
futása és a Székelyek Erdélyben. Egyetemes Philológiai
Kőzlőny 1900.
MOLNÁR ISTVÁN: A székelykereszturi unitárius főgimnázium és az erdélyi
művelődés. Keresztény Magvető 1996. 3-4.
PÉTERFI LAJOS: Aranyosrákosi
Székely Sándornak „Székelyek Erdélyben" c. eposza. Keresztény Magvető
1889.
SZÁSZ KÁROLY: Emlékbeszéd
Kriza János levelező tag fölött. 1878.
SZAUDER JÓZSEF: A magyar
irodalom története 1849-ig. 1968.
TOLDY FERENC: A magyar
nemzeti irodalom története. 2. kiad. 1878.
___________________________________________________________________________________________
MIKLÓS KELEMEN
A 19TH CENTURY
TRANSYLVANIAN UNITARIAN BISHOP:
SÁNDOR ARANYOSRÁKOSI
SZÉKELY
Sándor
Aranyosrákosi Székely was acknowledged as a man of letters.
In 1830, he became Head of the
Unitarian Church, then later was
elected to become its bishop.
Act No. XX of 1848, legalising the Unitarian Church
throughout the entire territory of Hungary and laying the foundation
for the regular
training of novices for the
priesthood, is also linked with his name.
During his termt as bishop
he paid regular visíts to the various
parishes. His epic poems were
exemplary, but cannot be listed among the literary
masterpieces. He achieved pioneering work with them. As
a teacher at Kolozsvár he was among the first
to write a modern students' textbook, considered as a reference work in the Hungarian
language.
______________________________________________________________________________________________