Dr. Rezi Elek:  Balázs Ferenc teológiája

        Balázs Ferenc életművét már nagyon sok oldalról megközelítették (író, költő, lelkész, faluszervező, vidékfejlesztő stb.), de senki sem foglalkozott még érdemében - ha voltak is szórványos próbálkozások - az ő teológiai felfogásával.
       A központi kérdésünk, a téma az, hogy beszélhetünk-e egyáltalán Balázs Ferenc teológiájáról. Nyomon követhető-e valamilyen  szilárd teológiai koncepció az ő műveiben, tekintettel egyrészt az ő alkotói munkájának rövidre szabott éveire (10 év), másrészt arra a teljes emberi igénybe vevő közéleti szolgálatára, amelyet szívügyének tekintett súlyosbodó betegsége ellenére is?
       Ő tiltakozna talán a legjobban témánk ellen, mert ahogy megállapította:   "az elméleteknek, világnézeteknek, akadémikus fejtegetéseknek semmiféle értékük nincs, ha az életet termékennyé, áldottá nem tudják tenni".   (Balázs Ferenc  Új ember vallása. Torda 1937, Kézirat,  118.)
       Mindezek ellenére azért beszélhetünk az ő teológiájáról, mert napjaink unitárius teológiája is azt az állásfoglalást vallja a teologizálással kapcsolatban, amely Balázs Ferenchez is közel állott. Véleménye szerint a teologizálás lényege nem a dogmák alkotását, fenntartását és igazolását, hanem "az élet áldottabbá tételét" jelenti. Az életet pedig a szeretet teszi teljessé, s az "életfolyamat" célja a "szeretet kiteljesedésének" előmozdítása.
        Témánknak ilyenszerű megközelítését talán "a sokszori ellentmondások és meg nem értések embere" -Balázs Ferenc - is elfogadná.
       Előadásomban mellőzni szeretném azokat a sokszor értelmetlen vitákat, amelyek az "azonnali" reformisztikus hevülettől fűtött Balázs Ferenc és a "folyamatos" reformisztikus eszméktől áthatott teologizálásnak a "képviselői" között zajlottak le az unitárius hit- és életfelfogás értelmezésére vonatkozóan (sokszor durva, bántó, sértő hangnemben).  
       Balázs Ferenc teológiai felfogását a nyomtatásban megjelent írásai, de főleg az Új ember vallása című, eléggé ismeretlen, kéziratban fennmaradt munkája alapján szeretném közvonalazni.
       Az Új ember vallása című kézirat történetéről a következőket szeretném elmondani. A kézirat Balázs Ferenc Mészkőn maradt könyveivel együtt Tanka Károlyhoz, a volt aranyosszéki unitárius egyházköz felügyelő gondnokához került megőrzés végett. Tanka Károly tordai lakásán őrizte, és az volt a szándéka, hogy majd elhelyezi az Aranyosszéki Vidékfejlesztő Szövetkezet által felállítandó emlékmúzeumban. A múzeum felállítására azonban nem került sor. Tanka Károly a II.világháború idején Kolozsvárra költözött és itt is halt meg 1942-ben. Özvegye és leánya, Sipos Jánosné Tanka Gizella őrizték tovább a kéziratot. 1981-ben egyházunk kérésére az eredeti példányt (a Versek című kézirattal együtt - 44 vers), azzal a kikötéssel adták át az egyháznak, hogy a másolás után az eredeti példányt az egyház szolgáltassa vissza. minden a megállapodás szerint történt, és az eredeti példány jelenleg Tanka Károly örököseinél található. (Imreh Lajos: Újabb adatok Balázs Ferenc szellemi hagyatékához. Keresztény Magvető 81 (1981), 214-215)
        Az Új ember vallása című munkája valószínűleg röviddel halála előtt, 1937. január 6.-án készült el. Terjedelme 216 gépelt oldal, és a következő fejezeteket tartalmazza: Megkötöttség és Szabadakarat;  A nyilvánvaló Isten; A kiteljesedő világ; A vallás és szomszédai;  Szabadság, szeretet;  Erkölcs és állam; (ezt az utóbbi fejezetet súlyosbodó betegsége miatt nem tudta kidolgozni.) A gépelt példány alfejezetekre való osztása Imreh Lajostól, a szórványos jegyzetanyag elkészítése valószínűleg Dr. Erdő Jánostól származik.
     Balázs Ferenc teológiájának formálódását, a hazai teológiai képzésen túl, külföldi tanulmányai segítették. Teológiájának szellemi hátterét itt kell lényegében keresni. Köztudott, hogy 1923-25 között az angol unitáriusok   oxfordi teológiai főiskoláján (Manchester College Oxford), 1926-27 között az amerikai unitáriusok berkeleyi teológiai főiskoláján tanult. Véleményem szerint Balázs Ferenc teológiai felfogásában az oxfordi tanulmányozások hagytak maradandó nyomokat. A főiskola szellemének a hatása nyomon követhető teológiai felfogásában. Igazolásként idézni szeretnék a főiskola egyik képviselőjének, Robert Darbishire-nek a beszédéből, amelyet 1891 őszén a Manchester College oxfordi szakaszának (1889. október 25.-én kezdte meg itteni működését) megnyitóján mondott: "Nem a változás szeretete miatt jöttünk Oxfordba. Mi itt szélesebb körű tudást és mélyebb kapcsolatot keresünk a tudomány és a vallás képviselőjével."  (Erdő János: A Manchester College története és kapcsolata az erdélyi unitárius egyházzal. Keresztény Magvető 92 (1986), 145.)

        Ezt a szellemet az intézet nemcsak megőrizte Balázs Ferenc odaérkezéséig, sőt tovább is fő törekvésének tekintette. Ez a szellemiség megragadta az ismeretre vágyó Balázs Ferencet. Ide gyökerezik az a tény, hogy a későbbiek során ő is a vallás és a tudomány "mélyebb kapcsolatait" igyekezett keresni és igazolni - és el kell ismernünk, sokszor túlfűtött érzelmekkel.
        Oxfordi tanulmányai alatt teológiájának formálódására Joseph E. Carpenter (az Ó- és Újszövetség, valamint az összehasonlító vallástudomány tanára), Lawrence Pearsall Jacks (filozófia) és J. Cyrill Flower (vallásfilozófia és valláslélektan) voltak hatással.  Itt ismeri meg Lloyd Morgan Emergent evolution (Kiteljesedő fejlődés) című munkáját, amelyből különösen megragadta a világ célirányos fejlődésének  tudományos gondolata.  (Balázs Ferenc: i.m. 74-75.)

         Amerikai tanulmányútja során ismerkedik meg a vallásos humanizmus eszméivel, amelyekhez fenntartásokkal közeledik, mert "az amerikai humanizmus már valójában olyan messzire vitte az ősi (keresztény) vallás kritikáját, hogy a fürdővízzel együtt a csecsemőt is kiöntötte". (Uo.  167)

         Balázs Ferenc teológiájának két pólusa van: Isten és az ember. E kettőben sűrűsödik össze minden teológiai mondanivalója; az összekötő szál pedig a szeretet.

1. Teológiája  az unitarizmus kívánalmaihoz igazodóan teocentrikus. Ő maga vallotta be: "Az elmém folyton az Isten kérdésével foglalkozott." (Uo.  33)
            Istenről szóló tanításának kiindulópontja, hogy ki az Isten, mi az Ő lényege. A választ így adja meg: "Az Isten nem az, egyszerűen,  ami: van, tehát nem a világ, a dolgok összessége, hanem ama bizonyos lélek, a mozgásnak indító, irányító elve, ami egyrészt, természetes a világ is, mert az tőle el nem választható, de annál ugyanakkor több is, mert minden ésszerűség,. tervszerűség, világterv, érték, személyiség forrása is, ami mint lehetőség benne szunnyad." (Uo.)
            Balázs Ferenc gyakran azonosítja Istent a világgal, s ezzel látszólag a panteista felfogás felé sodródik, sokszor rabul ejti a világ által kinyilvánított Istenérzet, de mindvégig megmarad a teizmus mellett (habár sokszor hadakozik annak egyes tanításai ellen). Erre vonatkozóan a legfőbb bizonyíték az, hogy a panteizmus minden "kísértése" ellenére fenntartja Isten személyességének a voltát. "A vallásos érzés legfőképpen azért kívánja, hogy az Isten személyes legyen, hogy érzéseivel és gondolataival valami lényeges valóságot, valami elképzelhető, körülhatárolható konkrét létezőt ölelhessen körül. A vallásos ember imádni akarja Istenét... Imádni azonban csak személyt lehet, vagyis egy egyedileg különálló, elképzelhető, nemcsak elgondolható, valóságos, nemcsak elvont létezőt." (Uo. 62.)
              Hitvallásszerű megnyilatkozásában így vall: "Hiszem az Istent: ó, e világ gyönyörűséges, hatalmas, csodálatos, boldogvégzetű, megdöbbentő és titokzatos, s amikor csordulásig megtelek vele, amikor elnyom a végtelensége, fölemel a közvetlensége, megujjongtat az öröme, akkor az buggyan ki belőlem: Isten.  Ne kérdezzétek, hogy mit jelent nekem e szó. Nekem olyan ez, mint ajaj a szenvedőnek, az ó a meglepettnek, a kacagás az örvendezőnek: mindent kifejez. És nem szállok vitába, nem állítok, nem bizonyítok ; következetes nem vagyok, okokat nem hozok föl: én csak sóhajtok, sírok, ujjongok, lelkesedem: Isten."  (Balázs Ferenc: Bejárom a kerek világot. Kolozsvár 1929.  221 - Balázs Ferenc: Az én hitvallásom.  Keresztény Magvető  92 (1986) 208-209.)
             Isten számára az a személyes lélek, aki "a világmindenséget eltölti és mindennek a rendeltetését megszabja."  (Balázs Ferenc: Kis Hittan. Torda 1932. 5.)

2. Embertana.  Isten az, aki meghatározza céljain keresztül az ember életét is, ezért "a vallásos embernek csak olyan céljai vannak, amelyekről érzi, hogy nem saját magának a kitalálásai, hanem eléje vannak szabva" (Isten által.). (Uo.)
        Az ember szabad akarattal rendelkezik, és választhat két cél megvalósítása között: az élet puszta  fennmaradásának céljai és az életnek értékét adó célok között. Az ember az életnek értékét adó cél megvalósítására kell törekedjen. E cél elérésében a vallás nélkülözhetetlen: "A vallás egyedül az, amely étezésének értéket adó célokat tud felmutatni." (Balázs Ferenc: Új ember vallása. 132.) Ugyanezt a gondolatot nyomatékosítja egy másik kijelentésével: "A vallás, ha némelykor eltorzított, fojtott és kifordított formákban is, de mégis, mint mindenkor,  az emberiség legmagasabb törekvéseinek a letéteményese." (Uo. 46.)  Az emberi életnek bele kell simulnia a világfolyamat isteni tervébe. A világfolyamat célja nem a darwini fejlődéselméleten alapuló puszta létfenntartás, hanem a minőségi életformák elérése. A teológiailag sokszor félreértett Balázs Ferenc így érvel: "A fejlődést a mai kor tudósai már nem tartják >>a létért való küzdelemmel alátámasztani<<, ha annak szerepét a maga helyén továbbra is el kell hogy ismerjék. Ha egyebet nem is, azt mindenesetre állíthatjuk, hogy a világfolyamat saját léte fenntartásán keresztül a bonyolódottság, illetve ennek működésileg megfelelő magasabb életformák elérését is célul mutatja." (Uo. 130)
          Balázs Ferenc bízik a létnek értelmet adó célok megvalósításának a lehetőségében a szabad akarat által. (Uo. 47.)  Optimista szemléletét így summázza: "Hiszek az ember méltóságában; s ha magát a világcéllal azonosítja, az akarat szabadságában. Hiszem, hogy az én igazi énem akarata az az akarat, amelyik a világcélban jut kifejezésre, s hogyha e világcélt követem, a saját akaratomat követem." Uo. 130.)
           Balázs Ferenc számára a szeretet az az erő, amely az embert Istenhez és a világhoz kapcsolja. "A szeretet nem más, mint a kitágult egyéni volt, a tartalmát változtatott önzés.  Az egyéni volt, a szeretet körén belül elveszíti támadó szándékát, s csak a közös, az együttes érdekeket tekinti." (Balázs Ferenc: Bejárom a kerek világot.  222.) Számára így lesz a szeretet a hit helyett a vallásosság fokmérője.
            Az ember rendeltetése Isten országa megvalósítása. Isten országa pedig nem más a Balázs Ferenc felfogásában, mint a teljessé váló szeretet uralma a földön.

3.  Jézust az emberiség egyik legnagyobb prófétájának tekinti, aki  "úgy élte, mint aki tanításai által az emberiséget az isteni élet útjára vezette." (Balázs Ferenc: Új ember vallása. 180.) Népszerű Jézus életrajzának bevezetőjében a történeti Jézus mellett tesz hitet: "Én, kései evangélista, két úrnak fogadtam szolgálatot: az igazságnak meg a hitnek. Nem ellenségei ezek egymásnak. Igazság útján addig haladtam, amíg magamnak képet nem alkottam: ez Jézus. De ki állhat jót a végső igazságról? Talán másnak van igaza, talán egyikünknek sincs. Az arcot azonban, amelyet az evangéliumokból előragyogni láttam, most hívő embernek megmutatni akarom. Íme, az ember..." Balázs Ferenc: Kis Hittan.  12.)
            Kiemeli, hogy Jézus tanításainak és életpéldájának a követése sokkal fontosabb, mint az imádása. "Mi az, ami Jézus életében követésre méltó?" - teszi fel a  kérdést. A választ így adja meg: "Jézus életében követésre méltó az ő szeretete, amellyel mindenkit és mindent magához ölelt; küzdelme a bűn ellen; a halált megvető, bátor kitartása az eszméi mellett; akarata, amelyet Isten rendeltetése betöltésére irányított, s az a boldog átszellemült bizonyossága, amely onnan származott, hogy erejét az isteni lélekkel való egységből merítette."  (Balázs Ferenc: Közérthető Evangélium. Kolozsvár 1981. II. kiadás.5.)
            Jézus tanításának legnagyobb értékét Isten országa megvalósításának a szorgalmazásában látja Balázs Ferenc. Felfogása szerint: "Jézus ezen a kifejezésen, hogy Isten országa, olyan emberek közösségét értette, akik egymással segítő szeretetben, békességben élnek; az igazság mellett mindhalálig, bátran kitartanak; mégis a mások vétkeit irgalommal tudják megbocsátani; még ellenségeiket is szeretik s életünkben nem külső, de belső javak gyűjtésére törekednek." (Balázs Ferenc: Kis Hittan. 13.)

4. Balázs Ferenc elismeri a bűn létezését és felfogása szerint a "Bűn az, ha magunknak hasznát úgy keressük, hogy azzal másoknak ártsunk." (Uo. 14)  A bűn elleni küzdelem fő célja megszabadítani a bűnös embert bűneitől, de "ügyelnünk kell arra, hogy keménységgel és szertelenséggel nehogy ártsunk a segítés helyett." (Uo.16.) 

5. A szertarásokról megállapítja, hogy azoknak céljuk erősíteni a híveket a vallásos életben.

6. Az örök élettel kapcsolatosan teológiai felfogása ingadozó. Vannak fenntartásai, de logikailag mégsem tagadja az örök életet. "Az, hogy halálunk után egy másik világban tovább élnénk, nem valószínű. De az isteni lélek örökkévaló, s így a mi igazi lényegünk sohasem hal meg. Egyébként megnyugszom abban, aminek elkerülhetetlenül következnie kell." (Uo.24.)

7. Erkölcstana mind egyéni, mind közösségi síkon nagyon kidomborodik. Egyéni síkon az egyén jobbá tevése, közösségi síkon a közösség szolgálatának az erkölcsi követelményei jelentkeznek. "Hiszem - mondja - hogy a világnak az a természete, eltökéltsége, megmásíthatatlan akarata, hogy olyan személyiségeket alakítson ki, akik egynek tudják, érzik magukat az egész világgal, s aszerint cselekszenek." (Balázs Ferenc: Bejárom a kerek világot. 222.) 
            Sajnos éppen az erkölcsről szóló fejezetet nem tudja befejezni, de tény, hogy az erkölcs gyakorlati oldalát szorgalmazta. Figyelemreméltó erkölcsi követelményt állít fel: "Aki több akar lenni, annak nagyobb hasznára kell lennie a társdalomnak." (Balázs Ferenc: Új ember vallása. 26.)

Összegezés:
                      Balázs Ferenc teológiájáról  nem lehet a rendszeres teológia általános követelményei alapján beszélni, mert teológiai felfogását nem tudta kerek egésszé formálni. Megakadályozta ebben korai halála. Mindezek ellenére, úgy vélem, hogy teológiájának két sarkalatos pontja - Istenről és az emberről szóló felfogása - elénkbe állítja azt a század eleji unitárius teológust, aki a vallás és a tudomány, a hit és az értelem, az elmélet és a gyakorlat harmóniáját kereste az általa sajátosan értelmezett Isten országa (általunk kifejtett) megvalósítása érdekében.
             Ez a törekvése, most halálának 60.évfordúlója alkalmával tiszteletet ébreszt iránta mindnyájunkban. 

 

Megjelent: Balázs Ferenc emlékkönyv,  EMKE,  Kolozsvár, 1997.
Az előadás elhangzott 1997 május 31.-én Balázs Ferenc halálának 60. évfordulója alkalmából.