Bálint Gábor nemzetközi konferencia

Szentkatolnai Bálint Gábor nemzetközi konferenciát rendezett 2006.dec.8-án a MVSZ Szent László Akadémia és a Körösi Csorna Sándor Magyar Egyetem Budapesten, a Magyarok Háza dísztermében.

A konferencia célja - olvasható a meghívóban - az, hogy neves hazai és külföldi szakemberek segítségével újraértékelje a nagy keletkutató, valamint az elsõ nemzetközi hírû mongolista szakember tudományos eredményeit. A konferencián 12 elõadás mutatta be Bálint Gábor­nak az akkori Orosz Birodalomban tett tudományos kutatásának eredmé­nyeit.

A konferencián, melyre Egyházunk is meghívót kapott, jelen volt Léta Sándor a budapesti Bartók Béla egyházközség lelkésze, Szalontainé Kisgyörgy Zsuzsanna a Duna-Tiszaközi Szórványegyházközség gondno­ka, Kelemen Miklósné tiszteletes asszony és Kelemen Miklós lelkész, aki hozzászólásában az "unitárius" Bálint Gábort mutatta be, az alábbiakban:

Bálint Gábornak az egyházakhoz való viszonya.

Egy Kolozsváron élt zeneszerzõ a "Kincses Kolozsvár" címû öéletrajzi regényében azt írja, hogy "az ember élete olyan, mint egy többismeretlenes egyenlet, amelynek megoldására csak késõn jövünk rá. Akkor, amikor elõbbi ismereteink már megfakultak és olyanok lettek, mint a kopott szekrényben õrzött régi ruhadarab".

Így vagyunk a 162 évvel ezelõtt született Bálint Gáborral is, kinek agyonhallgatott, a magyarság eredetével foglalkozó munkásságát - oly sok idõ elteltével - csak ma, a XXI.század embere kezd értékelni.

A tudományról való viszonyáról, ma itt, átfogó és komoly tanulmányokkal szembesültünk. Én - röviden- egyházi hovatartozását kívánom fölemlíteni, mert Bálint Gábor egy olyan korban élt, amelyben az egyházhoz való tartozás is rányomta bélyegét, a tudományos érvényesülésre.

Dr. Obruzsánszky Borbála - a mai konferencia egyik kiváló elõadója, a Ma­gyarországi Unitárius Egyház lapjának, az Unitárius Életnek 2006. május-júniusi számában "Egykori keleti nagy utazónk nyomában"  címû tanulmányában - Bálint Gábor naplótöredékére hivatkozva, elmondja, hogy a Római Katolikus Egyház szertartása szerint megkeresztelt Bálint Gábor nem ro­konszenvezett egyháza külsõségeivel. Naplótöredékébõl kiderül, hogy már, mint kisiskolásra, negatív hatást gyakoroltak - többek között- a templomban elhelyezett szentek szobrai. Az akkori bigott, dogmatikus egyházi neveléssel szembeni ellenszenve miatt többszöri iskolaváltoz­tatásra kényszerült, Székelyudvarhelyen és Nagyváradon, a püspöki líceum növendékeként - szülei kívánságára - papnak készült. Azonban - a saját bevallása szerint az itt látottak és hallottak, sem testileg, sem lelkileg nem szolgálták elõmenetelét. Ennek következtében, még az Orosz Birodalomba induló Bálint Gábor, 1870-ben szakit a Római Katolikus Egyházzal és az Unitárius Egyház híveihez csatlakozik.

Amint ismeretes az 1568-ban lezajlott tordai országgyûlés a val­lásszabadság kihirdetésével tette lehetõvé annak az Unitárius Egyháznak a megalakulását, amely elvetette a zsinati határozatoknak Krisztus­nak és a Szentléleknek Istenné való nyilvánítását s az Isten személyi és lényegbeli egységének hirdetésével és a földi élet értékeinek ápo­lásával zárkózott föl a Magyarország területén mûködõ, az 1848.XX.tör­vénycikkben, az Állam által elismert egyházak sorába.

Amikor Bálint Gábor az Unitárius Egyház híveihez csatlakozik, az Egyház püspöke a "Vadrózsák", a székely népköltészeti emlékek gyûtõje Kriza János, majd a szabadelvû kereszténység képviselõje Ferencz József volt. Ebben, a "kiegyezést" követõ idõszakban - amikor a Ma­gyarországgal egyesült Erdély tudományos életét még a katolicizmussal szövetkezõ, Habsburg politikát folytató tudósok irányították, mint pl. a Hunsdorfer - Hunfalvy Pál, kinek szemében a "hitehagyott unitárius-székely Bálint Gábor" olyan ellenfélnek bizonyult, akit el kellett téteni az érvényesülés útjáról s ismerve önérzetes székely voltát az ország elhagyására kell kényszeríteni.

Ennek megtörténte után - 12 évi önkéntes számûzetés után a Székely Rendek és az unitárius Jakab Elek történész vezetésével mozgalom in­dult annak érdekében, hogy Bálint Gábort hazahívják és egyetemi katedrához juttassák.

A Jakab Elek vezette székely összefogás eredményeként sikerült elérni, hogy a vallás és közoktatási miniszter kinevezze Bálint Gá­bort a kolozsvári Egyetem ural-altáji tanszék vezetõjének. Bálint Gábor a kolozsvári Egyetemen kilenc évig tanított. Amint Gaal György említi "a nyelvek tanítása mellett óráit arra használta föl, hogy be­bizonyítsa az akadémikusok hibáit s elvesse a finn-ugor nyelvészet létjogosultságát”.

Bálint Gábor 1913. május 26-án, Temesváron fejezi be életét, de hamvai a kézdivásárhelyi református temetõben nyugszanak. Temesváron a pap-költõ Szabolcska Mihály, a kézdivásárhelyi temetõben a kolozsvári Egyetem részérõl Cholnoky Jenõ búcsúztatta.

Bálint Gábor életéhez, fõleg tudományos munkásságához - e több ismeretlenes egyenlet megoldásához, a mai napon jutottunk el. Ma, ami­kor olyan sok elmélet a kopott szekrényben lógó ócska ruhához hason­lóan, a feledésbe merül és nem az ész, hanem a technika uralja a gondol­kodást, Bálint Gábor emléke megújul s munkássága utat mutat a jöven­dõ felé.

Kelemen Miklós, lelkész-történész

2006. december 11.