Páskándi Géza

 

 

 

 

Vendégség

 

 

 

 

-dráma egy részben-

 

 

 

 

 

Dávid Ferenc, unitárius püspök……….Szakácsi Sándor

Socino………………………………….Őze Áron

Mária………………………………… Balogh Erika

Blandrata………………………………Szebeni János

 

Rendező: Pozsgai Zsolt

 

 

 

 

 

 

 

 

Pécsváradi Várszínház

 

2003

Első kép

 

BLANDRATA

Nos, ez a püspök háza.  Indulhatsz.

 

SOCINO

Fontos lettem a fejedelemnek, Blandrata. Minek tulajdonítsam?

 

BLANDRATA

Rövidre fogtad a memóriádat, Socino, pedig nagy szükséged lesz rá hamarosan.

 

SOCINO

Úgy beszélsz, mintha ti tennétek nekem szívességet.

 

BLANDRATA

A szívesség kölcsönösa vendégünk vagy.

 

SOCINO

Drága vendégség ez.

 

BLANDRATA

Édes testvérem, nem fogsz te attól hányni, amit kívánunk tőled.

 

SOCINO

Erős gyomrúnak tartasz. Igaz, te is az vagy. A fejedelem udvarában bizonyára sok hullát vagdostál már. Nem irtózol a vértől, ugye? Csakhogy az én egy istenem….

 

BLANDRATA

Hagyjuk a párbajt. Már keserű a szám a sok hitvitától. Hogy egy az isten, vagy három. Ez a gyakorlat oldaláról mindegy. Tudod, mi a teendőd.

 

SOCINO

Tudom. De én hitből akarom tenni, amit teszek. Semmi megbízást nem vállalok, csak ezt a belsőt, s ha ez is meg van, akár ölhetek is. De csak hitből.

 

BLANDRATA

Mi kell nagyobb hit annál, hogy az újítások kora lejért? A többi egyház haragját nem hívhatjuk ki magunk ellen ismét. Meg kell őriznünk azt az unitárius egyházat, amivé már lettünk. Most a szilárdítás kora következik. Új fejedelem jött, a minket pártoló János Zsigmond után a katolikus Báthoryak. Ilyenkor mindig fel kell áldozni valakit. Mindig valakit. Valakiket. Embereket, vagy csupán egy embert. Még ha lángelme is. Mert a lángelme képes elnyelni, kioltani a szorgalmas tüzet. A lángelme csak önmagát világítja meg. Ezért kell őt feláldoznunk a fényért.

 

SOCINO

Talán magánkihallgatásra jársz Istenhez, s négyszemközt néked elmondotta, kit kell megölnünk? Ki választott téged, hogy valakit is kiválaszthass áldozatra?

 

BLANDRATA

Nem kiválasztottja, én szolgálója vagyok istennek.

 

SOCINO

Még azt sem tudom, igazából mit kell tennem.

 

BLANDRATA

Mit? Megfigyeled a püspököt, amit látsz és hallasz, jelented. Nem mozdulsz el tőle sem éjjel, sem nappal. A szolgálólány továbbítja híreidet. Vagy én magam jövök el érte. Vigyázz, a püspök okos! Nem lesz könnyű bizonyítanod, hogy hitünk ellensége és el kell vesznie.

 

SOCINO

Megöljem azt, aki okosabb? Ha mindenkit ledöfünk, aki az egyházban okosabb nálunk, ha minden váltásnál kinyírjuk a gondolkodókat, akkor ki marad? Hülyék államát akarjátok? Hülyék egyházát? Ha minden bátrat lenyakaztatunk, és akkor a gyávákat tesszük  meg papjainknak és hívőnknek a nyúlszívűeket? Ha elpusztítjuk a tisztességet, a mocskot visszük majd a szószékre föl?

 

BLANDRATA

ÉN rád bízom. Ha te magad véled úgy, hogy valamit jelentened kell, ha te magad érzed úgy, hogy bűnös, ha te gondolod, hogy a püspök eretnek és hitújító, s meg akarja osztani az egységes egyházat, akkor jelents.

 

SOCINO

És ha nem?

 

BLANDRATA

Úgy a fejedelem ingyen vendége voltál. De kérlek, mindig az egyház jövőjére gondolj.

 

SOCINO

Elárulni, besúgni…lehet, de csak hitből! Csak hitből, Blandrata!

 

 

BLANDRATA

Legyen hited a választásokra.

 

SOCINO

Idehívtatok, hogy vitatkozzam egy emberrel. Hogy érveit és ő magát is figyeljem. Nincs otthonom, ágyam, feleségem, szalonnám…könnyű lenne ez az árulás is, ha…szabadon tehetném…

 

BLANDRATA

Otthon, feleség, feleség hasán szalonna. Rajtad múlik.

 

 

 

 

 

 

Második kép

 

DÁVID   

Itt van már?

 

MÁRIA   

Hol lenne? Megérkezett. Most pakol le, Blandrata hozta. Ennek  a féregnek saját kulcsa van, mi?

 

DÁVID   

Van. Az én házamhoz sok embernek lehet kulcsa. Barátnak,

ellenségnek egyaránt.

 

MÁRIA

Ide hozta a házunkba, hogy veled egyék, velünk háljon, és minden titkodat ellesse.

 

DÁVID

Titka csak Istennek van, én nem vagyok ő. Vendégünk jött. Jó vacsorát készíts.

 

MÁRIA

Amilyet tudok. Nem értem a birkaságodat! A fejedelem idehí egy kalandor unitáriust, akit egyetlen ország sem fogad be, mert ismerik, mert akinek ma a fenekét nyalja, azt később képes lesz ugyanazon a lyukon karóba húzatni. Ma hízeleg, holnap úgy néz rád, mint kutya a piszkára. Egy ilyet küld ide a fejedelem, hogy téged megfigyeltessen. Ez mindennél nagyobb megaláztatás, nem? Servet Mihályt legalább Kálvin pusztította el…

DÁVID

Nagyon megokosodtál mellettem, Mária.

 

MÁRIA

Hozzád mért nem egy méltó gyilkost küldenek?

 

DÁVID

Téged is ők küldtek.

 

MÁRIA

Az más. Én még nem öltelek meg. Mert jó vagy hozzám. Voltak valaha neked is méltó ellenfeleid, akármilyen mocskos szájú is volt Méliusz Péter, de egyenest ugrott a torkodnak, nem takargatta, hogy az életedre tör. Hátulról nem vágott volna le soha, pedig ő kálvinista volt, hogy rohadjon meg.

 

DÁVID

Ne beszélj így az ellenfeleinkről, Mária, halott ellenfelet csak tisztelettel szabad említeni.

 

MÁRIA

Blandrata, és ez a Socino is unitáriusok, mint te, mégis oda akarnak dobni a katolikus Báthorynak, a jezsuiták bérencének, csupán azért, hogy ők lehessenek az urak az unitárius egyházban. Mert ki akarnak egyezni, szopni a katolikus csöcsét akkor is, ha megeszi belülről a gyomrukat a keserű teje. És te? Mit teszel ellenük? Hát mi vagy te?

 

DÁVID

Én akkor is unitárius vagyok.

 

MÁRIA

Báthory meginvitál egy besúgót, és csak annyi bőr a redves pofáján, hogy hozzád szállásoltatja el!

 

DÁVID

Eh, ne beszélj már…honnan tudod, hogy a fejedelem szállásoltatta el?

 

MÁRIA

Persze, a Blandrata ötelete volt, de ez nem számít, nem az ilyesmin múlik a gaztett. A te házadba küldték, te itatod, te szólsz hozzá, hogy ne unja magát. Te tartod el a saját gyilkosodat!

 

DÁVID

Téged is én tartalak. Te is bármikor megölhetsz.

/Mária pofont kever le Dávidnak/

MÁRIA

Szemét. Nem érted, rajtad fog élősködni!

 

DÁVID

Isten élősdijei vagyunk mindnyájan, Isten tetvei, bolhái mindahányan.

 

MÁRIA

Csakhogy Istent nem lehet megölni. De téged igen. Gyanakodj már ember módra!

 

DÁVID

Nem gyanakszom. Ha Istenben bízom, bízom mindenkiben. Ha Isten öl meg, mindenki megöl. Ha mindenki megöl, Isten öl meg.

 

MÁRIA

Ferenc, Ferenc, túl magasan vagy már, nem értenek meg, csak sejtik, hogy tudós vagy, de azt is onnan, hogy nem értenek…mit tudják ők, miért kell három Isten helyett egy, amikor nekik úgyis mindegy….ha nekik, ami kell, ételük, italuk, éjjelre meleg asszony megvan, mit bánják ők, hogy egy az Isten, vagy három? És hogy Krisztus Isten fia volt-e, vagy pedig csupán egy emberóriás?

 

DÁVID

Ha a világon csupán egyetlen embernek kellene az egy Isten, már akkor is megérné, hogy hirdessem őt.

 

MÁRIA

Hülye. Bigott hülye, hülye, hülye, hülye.

 

DÁVID

Vagy én, vagy ő. Aki Istennek kedvesebb, az pusztul el.

 

MÁRIA

Hát te pusztulsz el!

 

DÁVID

Ha Isten akarja…

 

MÁRIA

Blandrata és a fejedelem küldi rád, érted, te gyengeelméjű püspök?! Vadliba-teológus. Vándorol. Oda, ahol rásüt a nap. És a piszkát is odaviszi….

 

 

DÁVID

Isten küldi, hogy bebizonyítsam igazamat. Hiszem, Socino nem fog elárulni engem. Van olyan jó teológus, hogy lássa: most az egyszer nálam van az igazság. Blandratával vesztett ügyem volt, hisz új fejedelem van. /Őszinte bizakodás/ De Socino idegen országból jött, nem elfogult. Nékem nem mindegy, hogy a fejedelemnek ki beszél a véleményemről: régi ellenfelem, Blandrata, vagy pedig a pártatlan Socino…ha őt meggyőzőm, mégiscsak lesz remény…

 

MÁRIA

Ja, ez hajt téged is. Hogy Blandrata helyére kerül.

 

DÁVID
Így ismersz engem?

 

MÁRIA

Milyen gyermek vagy te! Ez a Blandrata ki van szolgáltatva Báthorynak. Ez az ember hontalan, így csak elárulhat téged! Nincs hová fejét lehajtsa: csak az árulásra. Az árulás az ő hazája.

 

DÁVID

Ha elárulna, akkor is meg kell próbálnom. Az ő árulása is jó lesz valamire.

 

MÁRIA

Mire, az Istenért, mire?

 

DÁVID

Majd megtudjuk.

 

MÁRIA

Ágyába küldesz ennek is? Mint Blandratának? Igen?

 

DÁVID

Vendég jön. Kiszolgáljuk.

 

MÁRIA

Akarod? Oda dobsz neki?

 

DÁVID

Mindannyian mindenkié vagyunk.

 

/Mária leköpi a püspököt, majd a nyakába ugrik, megcsókolja, hosszú, szenvedélyes csók./

 

MÁRIA

Gyűlöllek. Megöllek egyszer, biztosan.

 

/Elmegy, Dávid Ferenc mosolyogva néz maga elé/

DÁVID

Istenem, elárulhat mindenki, csak Te soha ne hagyj el engem, kérlek, Istenem. Te soha ne árulj el engemet.

 

/Énekelni kezd egy unitárius zsoltárt/

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Harmadik kép

/Dávid és Socino együtt éneklik a zsoltárt, majd abbahagyják, egymás felé fordulnak/

DÁVID

Hol vannak a  többiek?

 

SOCINO

Nem értem.

 

DÁVID

Rajtad kívül a  többi Jézus tanítvány. S te melyik vagy közülük?

 

SOCINO

Ez talán túlzás, püspök úr.

 

DÁVID

Igazad van. Ez csak az első vacsora. Vajon mennyi van még az utolsóig? Tehát hoztak, testvérem. Katonák hoztak, fegyverrel kísértek, hogy vendégem légy. Lenyakaztak volna, ha nem leszel a vendégem.

 

SOCINO

Engem ide beszállásoltak. Nincs máshol hely. A pestisjárvány miatt sem. Én nem tehetek semmiről.

 

 

DÁVID

Ja, a járvány miatt. Én sem érzem ám túl jól magam.

 

MÁRIA

Úgy bizony! Mind rosszul vagyunk. A teológus úr pedig nagyon félénk ember, nem tehet semmirül, ha neki azt mondják: menj ide, oda megy. Ahová mondják, épp oda.

 

DÁVID

Mária! Tiszteld a vendéget.

 

SOCINO

Én igazán kényelmetlen helyzetbe hoztam a  püspök urat. Felforgattam a háza nyugalmát. Igazán nem jó vendégnek lenni.

 

DÁVID

Socino, kedvesem, te olyan jó teológus vagy, hogy még hasznomra válhatsz. Megbocsáss, ha eleinte kissé barátságtalan voltam, de vannak pillanatok, amikor a saját magam testét sem tűröm.

 

SOCINO

A legnehezebb ezen a világon vendégnek lenni.

 

DÁVID

De hiszen valamennyien vendégek vagyunk. Kedves Socino, mikor van nekem alkalmam arra, hogy külföldiekkel egyházról, hitről beszélhessek? Itthon pedig…Úgyhogy csak légy nyugodt, én nagyon örvendek neked. Végre egy méltó elme, akivel vitatkozhatok.

 

SOCINO

Püspök uram, én egyáltalán nem ragaszkodom ahhoz, hogy hitről és egyházról vitatkozzunk, sőt…

 

MÁRIA

Szőlőleves van. Gyenge étek. Le akartam vágni egy bárányt, de ez nem engedte! Lefogta a kezem, amikor el akartam vágni a nyakát. Pedig az jó paprikásan.

 

SOCINO

Magam nem eszem ilyen étket….húst…

 

MÁRIA

Akkor biztos csak véletlenül van szárított marhacomb a holmija között.

 

DÁVID

Mária, te képes voltál kutakodni a vendég holmijai között?

 

SOCINO

Nincs rejtegetni valóm, és a marhát valóban eszem, hosszú az út…megéhezem.

 

DÁVID

Menj ki Mária. Magunk is bírunk enni.

 

/Mária kimegy/

DÁVID

Tudom, sokan csak azért fogadnak vendéget, hogy a lányuk hárfajátékát bámulják, vagy hogy a fiúk festményeit csodálhassák. Meg a bútoraikat, meg a főztjüket dicsértessék szegény kiszolgáltatott vendéggel. Én erre nem vagyok kapható. De azért értsd meg, itt nincs kivel beszélgetnem.

 

SOCINO

Kérem ne hozzon kényelmetlen helyzetbe, ne beszéljünk a  hitről ! Hagyja, hogy csodálhassam ezt a gyönyörű tájat…

 

DÁVID

A benső tájat, Socino! Végre szeretnék valakivel őszintén beszélgetni.

 

SOCINO

Nem!

 

DÁVID

De igen!

 

SOCINO

Nem! Püspök úr, én nem azért jöttem ebbe a házba, hogy teológiai vitákat vívjak.

 

DÁVID

Gyanakszol. Mintha félnél tőlem. Pedig esküszöm, nincs miért. Azt hiszed, nekem különös érdekem fűződik hozzá, hogy a hit kérdéseitől beszélgessek. Értem, mitől félsz. És igazad van, ha félsz. Ebben az világban már senkiben sem bízhatsz. Hát elmondom neked: én nem vagyok megbízva azzal, hogy figyeljelek téged. Ha ettől féltél, hát nem kell: nem azért szállásoltak el hozzám, mert megbíztak valami feladattal.

 

SOCINO

Szeretném, ha ön semmit sem mondana nekem. Érti, püspök úr, semmit.

DÁVID

Márpedig én mindent el fogok mondani neked.

 

MÁRIA

Esznek, vagy nem? Nem fogok órákig mosogatni.

 

SOCINO

Nem vagyok éhes.

 

MÁRIA

Hozzam a marháját?

 

DÁVID

Szívesen megkóstolnánk, amit hoztál, Socino.

 

SOCINO

Hozza, Mária…ha a püspök úr is enné…

 

/Mária kisiet/

SOCINO

Könyörgöm, ne mondjon nekem semmit.

 

DÁVID

Ne féljen, nem vagyok besúgó. De ez köztünk marad.

 

SOCINO

Püspök úr!

 

DÁVID

Neked, elismerem, gyanús lehet hogy miért épp az én házamban kaptál szállást.

 

SOCINO

Nem gyanakszom!

 

DÁVID

Márpedig gyanakodnunk kell!

 

SOCINO

Én nem gyanakszom. Ön nem figyelhet engem. ki bízta volna meg?

 

DÁVID

Mondjuk, az Úristen.

 

SOCINO

Ne tréfáljon ezzel, püspök úr.

 

DÁVID

Nos, ha én nem figyelhetem magát, akkor csak egyetlen föltevés lehetséges.

 

SOCINO

Mégpedig?

 

DÁVID

Hogy te figyelsz engem.

 

SOCINO

Én?

 

DÁVID

Te.

 

SOCINO

Figyelem? Miért?

 

DÁVID

Figyelsz? Miért?

 

SOCINO

Amennyiben én nem kérem öntől, püspök úr, hogy a hitdolgairól beszélgessen velem, sőt, tiltakozom is ellene, mégis mire alapozza gyanúját?

 

DÁVID

Gyanú nincs. Helyzet van. Báthory katolikus. Nem engedi az unitárius istentiszteletet. Jó. Bezárja a gyülekezeti helyeket. Jó. De ez nem elég neki.

 

SOCINO

Nem…?

 

DÁVID

Nem. Azt akarja, még otthon, még családjában se legyen eretnek az ember. Hogy még szerettei körében se gondolkodhasson. Ez baj, Socino. És te nem akarsz beszélgetni velem, ez is baj. Mert azt jelzi, félsz tőlem. Tehát tudsz valamit. Beszállásoltak ide. És te nem mersz beszélgetni velem.

 

SOCINO

Jó. Beszélgessünk. Nem bánom.

DÁVID

No végre! Vallani akarok.

 

SOCINO

De csak általános dolgokról.

 

DÁVID

Mi van Istennél általánosabb? Szóval kezdjük Jézus Krisztussal. Téged nyilván érdekel, hogy én őt Isten fiának, megváltónak tartom-e, vagy pedig embernek?

 

SOCINO

Ezt mindenki tudja, hogy a püspök úr mit hisz erről, ezt…

 

DÁVID

Embernek! Kimondtam…hallod? Hallasz valamit?

 

SOCINO

Mit?

 

DÁVID

Meghasadt valami? Eldőlt valami? Földrengés lett? Nem. Mitől fél Báthory, ha ezt kimondom? És aki ezt kimondja – persze nem így, egy tudód barát előtt, mint most én – szóval aki ezt kimondja, azt miért végezteti ki?

 

SOCINO

Mert most…ő van hatalmon.

 

DÁVID

Embernek tartom tehát őt…Isten fiát. És ő kegyelmet Isten helyett nem adhat! Ezért vagyok a szemükben káromló – vallásháborító eretnek!

 

SOCINO

Nem, ez nem érdekel! Nem érdekel!

 

DÁVID

Félsz, hogy hatok rád. Megfertőzlek. Pedig csak annyit szeretnék, hogy körültapogasson egy gondolat, és ha megszereteted, öleld magadhoz.

 

SOCINO

Fáradt vagyok, hosszú volt az út…ma nem…semmiképp….

 

MÁRIA

A teológus úr biztos elpulladt.

SOCINO

Talán elpilledt…ha szabadna…

 

MÁRIA

Nem. Így mondjuk. Elpulladt. Nem akar lefeküdni?  Elég volt a vitákból.

 

DÁVID

Mária, ne szólj bele a nagyok dolgába. Te még kicsi vagy.

 

MÁRIA

De azért Ferenc úr mégis szeret engem. Engem minden nagy ember szeret, A teológus úr is meg fog szeretni. De most még olyan, mint az egyszeri pap Szeredában. Lenyomta a cselédlányt az ágyra, és gyertyával világított a lába közé, mert csak gyertyával lelte meg! Ahelyett, hogy egyébbel világított volna.

 

DÁVID

Ne ízetlenkedj, Mária!

 

MÁRIA

Hozok lepedőt. Ágyneműt.

 

/Kimegy/

SOCINO

Hallottam magyar asszonyokról, akik egymaguk képesek voltak megszégyeníteni egy egész regimentet. A durvasággal. Pedig az nagy szó, ha egy zsoldos katona elpirul…A szellem néha furcsán megdermed, ha a nyers erő rárohan. Min a kisebb állat is, ha egy nagyobb közeleg feléje. Hogy ne bántsák, eljátssza a halált. A nyers erő előtt egyetlen nemességünk a hallgatás.

 

DÁVID

Én nem leszek nemes, ha erre gondolsz.

 

/Belép Mária/

MÁRIA

Itt alszom én is.

 

DÁVID

Menj, feküdj le a szobádban.

 

MÁRIA

Nékem nem parancsol. Parancsolt volna annak a boszorkány feleségének, aki faképnél hagyta. De annak csak a bűbájolás bizsergette a hátulját, nem a zizegő biblia.

DÁVID

Mária, ha nem hagyod abba…

 

MÁRIA

Akkor mi lesz? Itt alszom. Úgy szeretnék egyszer olyan helyen hálni, ahol nagy emberek alusznak. A püspök úr úgy is azt szokta mondani, hogy kicsi elméjű vagyok. A kicsi elme pedig nagyokat kíván!

 

SOCINO

Nem kellene vitatkozni vele…

 

MÁRIA

Éntőlem beszélgethetnek is. Én úgyse értem. Nem igaz, Ferenc úr? Semmit sem értek. Csak ne latinul! Ha deák szót hallok, mindig azt hiszem, hogy templomban vagyok. Egyszer kislánykoromban felkapaszkodtam a Szűz Mária Szobor mellé, hogy megsimogassam a kisjézust, jött egy ifjú pap és lecibált, bizony, alaposan megfogott, az ölébe huppantott, jó erősen. A latinról mindig ez jut eszembe. De hát akkor még katolikus voltam.

 

DÁVID

Halasszuk holnapra az igazságot. Jó éjszakát.

 

/Bemegy a hordójába/

MÁRIA

Mindjárt alszik ám. Fene látott már ilyet, lefekszik, aztán már alszik is. Újabban ruhástul szokott. A teológus úr miért nem vetkőzik le? Maga is fél, hogy elviszik? Készen kell lenni-azt mondta a püspök. Mind-mindenre. Isten emberi, mi? Lemondanak mindenről. Jó nekik így is. Ruhában. Mint kocsis a szénában. Hát én majd rendbe szedem a teológus urat…

 

SOCINO

Mit keresel te itt…miért jöttél ide?

 

MÁRIA

Hát Blandrata nem mondta? Én fogom neki vinni a maga jelentéseit. Mi most már úgyis egybetartozunk. Ugye, hogy egybe? Miért nem beszélsz velem? Hitbitázni akarok! Úgy ölelsz, mint egy halivadék, némán! Látod, Blandrata mindig kedvesen szól hozzám, pedig véle nem háltam soha.

 

SOCINO

Ébren lehet még, ébren van…

 

 

MÁRIA

Lám, már beszél. Becézgetni nem tudsz? Az a kispap a mellemet almácskának mondta, hallod? Te mért nem tudsz ilyet? Becézz, vagy szidjál, csak ne hallgass, te hal – te pikkelyes jégdarab….

 

/Bezuhannak a hordóba, szexuális dulakodás, Socino hörög, Mária nevet, Socino kijön, bevisz egy gyertyát, bevilágít a lány lába köz, évődnek. Dávid kijön a hordóból, bort tölt magának  majd leül Socino hordója mellé./

 

DÁVID

Hitelvi álláspontunkat a következőképpen foglalhatnám össze: az Isten egysége és oszthatatlansága, az ember-Jézus, mint követendő példa, a Szentlélek, mint a Jóisten vezérlő eleme. Erkölcsileg pediglen a bűnbánatra és a megtérésre való intés, az akarat szabadsága, az erkölcsi szabadság hirdetése, a vallás bensőségességének a külső megnyilatkozási formákkal szemben való kiemelése.

 

SOCINO

Mi van…?

 

DÁVID

Általában a hitigazságok tiszta, észszerű, átlátszó voltának hangsúlyozása, a vallás és tudománynak egymás támogatása, nem a szembenállás. A tudomány nagyjait nem lehet kivégezni, elégetni ezért, mert felismeréseik nem egyeznek az egyház elképzeléseivel. Az egyháznak kell idomulni hozzájuk.

 

SOCINO

Igazán?

 

DÁVID

Mi a baja a fejedelemnek ezekkel az alaptörvényekkel, mi? Nem a szentírás alapján valók ezek is?

 

SOCINO

A fejedelem katolikus…most

 

DÁVID

Keresztény. A keresztény pedig értse meg egymást. Az unitárus a reformátust, a katolikust és fordítva. Ezen alapul a hitünk, ezért kell bezárva élnem, mond meg

Socino.

 

SOCINO

Most ezt így nem tudom átgondolni. Mint látja, bujálkodom éppen.

 

DÁVID

Nincs az egész Szentírásban világosabb és nyilvánvalóbb tudomány, mint az egy Istenről szóló tudomány. Istent az írás mindenkor a mi Urunk Jézus Krisztus Szent Atyjának mondja, ki mindennek teremtője.

 

MÁRIA

Nem gyün be a püspök úr is? Elférnek  ketten is.

 

DÁVID

A mi unitárius egyházunk kezdettől fogva különbséget tett hitelv és hittétel között. A hittétel, amit általában dogmának neveznek, fokhatóságilag van megállapítva, következésképpen kizárólagos és minden hívő által követendő, szemben a hitelvvel, melyet az emberi gondolkodás alapján bárki hozzáérthető megállapíthat.

 

MÁRIA

Jó szerető vagy, Socino…csak kicsit gyors….

 

DÁVID

Engedj már…te nem tudsz betelni soha…

 

DÁVID

A hit Isten ajándéka. Ha természetünkben adva volna a hit és nem isten ajándékozná azt a lelke által, akkor mindannyian egyaránt hinnénk és az Isten igéjének helyet adnánk. A hitünk olyan legyen, hogy a szeretet által cselekedjék. Hitünket jó cselekedetünkkel mutassuk ki…Te mit művelsz itt, fiam?

 

SOCINO

Éppen a szeretet által cselekedek, püspök úr…

 

DÁVID

Akkor…zavarhatok…bocsáss meg. Holnap folytatom.

 

SOCINO

Nem, kérem ne folytassa. Én…

 

DÁVID

Jó éjszakát, Socino…

 

SOCINO

JÓ éjszakát, püspök úr…

 

 

 

 

Negyedik kép

 

 

 

BLANDRATA

Lejárt a gondolkodási idő, Socino. Vállalnod kell, ha pénzt és otthont akarsz.

 

SOCINO

És ha mégsem?

 

BLANDRATA

Visszatoloncolunk a lengyel királyhoz, aki már égre-földre keres, és azonnal kivégeztet. Ott is már elvégeztél valamit, tudom.

 

SOCINO

Félreértés volt.

 

BLANDRATA

Rád bízta az egyház javait, amelynek aztán lába kélt.

 

SOCINO

Az nem úgy volt.

 

BLANDRATA

Senki sem fog befogadni, felforgató vagy. Te semmiben sem hiszel, csak a  rombolásban. Hát rombold le a püspök elveit és  hitét. És akkor lesz hazád.

 

SOCINO

Nem zsarolhattok e tájjal. Nem itt születtem.

 

BLANDRATA

Én sem. De az árulásod majd idehonosít. Te jó teológus vagy. Dávid Ferenc híveinek látniuk kell, hogy a püspöküknek nincs igaza.

 

SOCINO

Nem mindegy a te fejedelmednek, hogy Dávid Ferenc otthon, magányában mit szónokol, mit nyilatkoztat ki a süket falaknak?

 

BLANDRATA

Azok a falak visszhangzanak, Socino. A hívek elmennek előtte, és belegondolják a falakba azt, aki bent van. És erősödnek.

SOCINO

Idő kell még…elkészíteni a jelentést.

 

BLANDRATA

No, ebből elég. Figyelmeztetlek, a cselédlány beszámolt: hogy Dávid Ferenccel mindig elhallgattok, valahányszor ő a szobába lép. Vagy áttértek a latin beszédre. A fejedelem ezt úgy is értelmezheti, hogy egyezkedni akartok. Összeesküdtök ellene. Különben miért ne hallhatná egy írástudatlan cselédlány magasröptű gondolataitokat?

 

SOCINO

Már a saját besúgóitokban sincs bizalmatok? Az áruló fölé is árulót tesztek, doktor úr? Még pedig egy cselédet? A besúgó besúgóját?

 

BLANDRATA

Ha rendesen végzed dolgod, a cseléd szerepe megszűnik. De most ügyésze és védője vagy egyben a püspöknek. A cselédlány jelenthet olyat, amitől Dávid rögtön a máglyára kerül. Ha a te jelentésed érkezik meg, a püspök élete talán megmarad, hiszen te, mint jó teológus, szakember, szakvéleményt adhatsz viselkedéséről, látva és láttatva az enyhítő körülményeket is. Ennyi kivételes bánásmódot megérdemel, hiszen mégis csak egyházalapító ő.

 

SOCINO

Tehát meg kell ölni, aki alapít.

 

BLANDRATA

Meg. De tudományos jelentés alapján. Csak úgy nem ölünk. Nos, mit mondjak a fejedelemnek?

 

SOCINO

Menj, és mondd meg, hogy vállalom a megbízást. Dávid Ferenc nekem az igazat fogja mondani és én ezt továbbítom: nem veszek el belőle, nem teszek hozzá, nem ferdítem el, nem másítom meg, nem értelmezem saját kedvem szerint – Isten engem aképpen segéljen!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ötödik kép

 

 

 

DÁVID

Nem faggatsz eleget, Socino! Kérdezz! Az én érdekem is, hogy a fejedelem mindent megtudjon rólam! Vitatkozzunk, Socino. A vita hevében gyakran elszólom magam!

 

SOCINO

Rá akarsz beszélni az árulásra?

 

DÁVID

Értsd meg! Nekem jobb, ha újításaimat te értelmezed. Blandratáék csak ne sajátítsák ki a vallás értelmezését. Te nékem esély vagy az esélytelenségben. S ha igazat írsz a fejedelemnek, tisztázódik az én vesztettnek látszó ügyem. Becsületes harcot ajánlok, tisztességes alkut. Én őszinte leszek, te pedig elfogulatlan. Mennyi idő telt el, Socino? Mióta lakunk együtt mi?

 

SOCINO /Olvas az iratok között/

Bizánc tett tönkre minket, Bizánc…és Szent Ambrus…és Kálvin…

 

DÁVID

Már megint szentháromságot játszol? Megmondtam százszor, Socino, hogy én nem a szentháromságot tagadom, hanem az egy Istent állítom. Én nem tagadom a  szentháromságot!

 

SOCINO

Tehát elismered a szentháromságot? Akkor hogy lehetsz antitrinitárius? Hiszen ez a fejedelem fő vádja ellened…

 

DÁVID

Hogy tagadhatnám a szentháromságot, ha az nincs is? Így hát én nem antitrinitárius vagyok, hanem unitárius. Hiszek az egy Istenben. Semmi másban.

 

SOCINO

De azzal, hogy hiszel egy Istenben, és csakis őt hirdeted, tagadod a Fiú és a Szentlélek istenségét.

 

DÁVID

Állítom, hogy egy az Isten. Unus est deus. Állítom, hogy csak ez az egyetlen Isten van, aki a mennynek és földnek teremtője, jónak és rossznak bírája a teméntelen időben. Az idő az ő ostora, mellyel hajt minket céljai felé. Krisztus azért kell neki, mert ember alakú, és így jobban tudnak véle hatni az emberekre! Égi és földi nász gyümölcsének tartják, mint a pogányok Héraklészt! Isteni apa és földi anya gyermeke, afféle isteni félvér, ki mindig nyugtalan, nem lelvén helyét sem a mennyben sem itt a földön, mert hovatartozását itt is, ott is kétségbe vonják. Hasonlít az emberekre – azért imádják, mert e hasonlóság a vigasz, hogy mi is ilyenekké lehetünk. Ám gondolj csak bele, milyen szaporák voltak a  pogány istenek: hány volt belőlük. A végén kinek-kinek akadt egy kedvenc istene, afféle házi bálvány, isten, mint háziállat. Ahány isten, annyi egérút a hazugságnak, törvénytelenségnek. Hát ha három az Isten, miben különbözünk a pogányoktól, kik minden bokorban tartottak egy istent? Miben különbözik a Teremtő Atya Zeusztól, akinek szerelmes földi kalandjait ismerjük mind. Talán a mi Istenünknek és efféle pásztorórája volt Máriával? Aki mégis szeplőtelen maradt! Pogány mesék! Az Isten egy és komor. Vagy akár derűs, de vígságában is végtelenül magányos. Ettől jó. Mert magányában adakozik nekünk, és ez jólesik neki.

 

SOCINO

Én nem azt mondom, hogy higgy a Háromságban, én teológus vagyok, és azért vitázom véled, hogy lássam hitednek minden árnyalatát. Húzzam le a bakancsodat?

 

DÁVID

Húzd. Én is a tiedet?

 

SOCINO

Majd én levetem. Mezítláb másképp vagyunk. Mezítláb őszintébbek vagyunk. A bakancs szorít. A bakancsban nem látom a másik lábujját. És a földön szétterpedő lábujjak olyan igazak.

 

DÁVID

Jól figyelj hát, neked most fontos az őszinteség. Neked most az a léted, hogy én őszinte maradjak.

 

SOCINO

Milyen furcsa, én árulód vagyok, s te mégis szeretsz engem, Ferenc. Akármit mondanál is, érzem és tudom, hogy szeretsz. Szeretsz, mert egyenrangú vagyok és megértem a gondolataidat, annak minden mozdulását, érzem eszednek árnyalatait. Te nem akárkihez lennél őszinte, ugye?

 

DÁVID

Nem. Hozzád az vagyok ,mert jó vagy. Elárulsz, de jó vagy. Jó akarsz lenni, tehát már egy kicsit az is lettél.

 

SOCINO

Ugye megérted? Ugye értesz? Ugye hogy nem veszed ezt valódi árulásnak?

 

DÁVID

Nem. Jobb, ha te árulsz el engem, mint a durvák, az ostobák. Te jó áruló vagy, Socino.

 

SOCINO

Mert én nem török címeidre, rangodra, én nem akarok itt püspök lenni.

 

DÁVID

Én bízom benned, Socino. Erős váram a te árulásod.

 

SOCINO

Egész életemben a  szabadságban hittem. Hogy szabad az ember. Dogmák nélkül kell élnie. Szabadon mentem a világban, hazám nem volt soha, nem is lesz. Ezt a szabadságot láttam a  hitedben, Ferenc. Életemet látom az unitárius hitedben, Ferenc. Hogy árulhatnálak el? Eláruljam életem?

 

DÁVID

Az unitárius egyháznak a legfontosabb alapelve, hogy nincs megkötve, hogy szabad teret enged az egyéni gondolkodásnak, nem állít korlátokat, nem ajánlatos merev formák közé zárkózni, mert a haladás úgyis mindent kivethet a sarkából, mert ez a hit nem egyéb, mint a folytonos felvilágosodás, igazságkeresés módszere! Az a hivatásunk, hogy minden tekintetben megnyugtassuk és betöltsük a lelkek világát…a jelenlegi egyháztól, ha kérdeznek, nem válaszol, csak erőszakkal, mert dogmákba zárta magát, festmények, szobrok mögé zárta magát. És mindent, ami meghaladta ezt a  formát, gyűlöl és üldöz. Így nem lehet gondolkodni, Socino! A jövő nem ez!

 

SOCINO

De a világi hatalom nem tart még itt, ennél a felismerésnél.

 

DÁVID

A világi hatalom tarthat itt! Te tudhatod, a tordai országgyűlésen János Zsigmond határozatot hozott a vallási türelem és a lelkiismereti szabadság biztosítására. Az is világi hatalom volt! Akkor alakult meg egyházunk, kaptuk meg a nyomdát, mindent! És? Gyengült ettől a világi hatalom? Gyengül a  világi hatalom attól, ha kilép a dogmákból, ha szabadságot engedélyez mindenkinek? Igen?

 

SOCINO

János Zsigmond református volt. Most katolikus a fejedelem.

DÁVID

Épp ez az, látod már? Látod már az igazi okot, Socino? A mostani fejedelem egy olyan egyház nevében ítélkezik, amely nem hajlandó a változásra, a gondolkodásra, hanem hajlik az egyén és lélek szabadságára, börtönbe zárja a lelkeket, jól tálalt imák mögé zárja őket, ahelyett, hogy megadná nekik a valódi megvilágosodás lehetőségét, látod már?!

 

SOCINO

Nekem ezt nem szabad látnom, Ferenc.

 

DÁVID

Azt mondták rólam, házasságtörő vagyok. Vádoltak, azért újítottam meg a hitet, hogy közben asszonyt válthassak. Hogy a szoknyához szabtak a hitet, nema  hithez a szoknyát.

 

SOCINO

A szabadság…a lélek szabadsága.

 

DÁVID

Ma már elküldted a jelentést?

 

SOCINO

Még nem. Jön Mária, mindjárt jön Mária. Ő viszi el.

 

DÁVID

Mária viszi? Azt hittem Blandrata jön el érte.

 

SOCINO

Hol ő jön, hol Mária viszi.

 

DÁVID

Mária?!!!

 

SOCINO

Nem tudtad?

 

DÁVID

Nem.

 

SOCINO

Jön mindjárt Mária, jelentésemért. Gyűlölöm. A jelentést. Máriát.

 

 

/Mária be/

MÁRIA

Hagyjátok a  hitvitát, gyerünk enni. Nincs időm várni. Mozdulj, püspök! Socino, te is!

 

SOCINO

Imádkozzunk.

 

MÁRIA

Úgy egyétek, hogy nincs több. Ez van, ennyivel kell jóllakni. Ez is kár belétek.

 

DÁVID

Mária, vendégem van, így nem beszélhetsz előtte.

 

MÁRIA

Vendég? Ez a világcsavargó? Megérdemelnétek, hogy felkössenek benneteket! Egyetek!

 

/Amíg esznek, Mária felemel egy könyvet, de fordítva tartja/

DÁVID

Nem úgy. Fordítva.

 

MÁRIA

Nekem így tetszik. És vajon bennetek nem tótágast állnak a betűk? Vitáztok az egy Istenről, hogy egy-e vagy három. Mintha ettől jönne eső a búzára, hogy ezen tanakodtok. Tán még jobb is, hogy három van, mert többen törődnek velük. És ha tudni akarjátok, azért van három Isten, mert háromig mindenki tud számolni, még én is. És ha háromig tudok számolni, mért számoljak csaj egyig? Hogy ostobának nézzetek?

 

DÁVID

Mária, te unitárius vagy. Azért jöttél mellém.

 

MÁRIA

Mit tudom én, mi vagyok! Csak azt tudom, hogy nagyon a  begyemben vagytok! Mást se tudtok, csak vitázni, és…gyereket csinálni.

 

/Döbbenet/

SOCINO

Én ez ellen tiltakozom….

 

 

 

MÁRIA

Tiltakozzatok. A hangotok is olyan gyenge, mint a testetek. Nem halljátok a királyok és fejedelmek ágyúit, hogy dörögnek valahol? Azt úgyse tudjátok túlharsogni a bibliával!

 

SOCINO

Hallgattasd el, Ferenc!

 

DÁVID

Már nincs rajta hatalmam.

 

MÁRIA

Csak volt rajtam hatalmatok, valamikor. Az ágyékomon volt hatalmatok. Akkor a térdem nyílt meg, most a szemem is! Disznók.

 

SOCINO

Vedd el szavát….

 

DÁVID

Az övé. Nékem nem kell.

 

MÁRIA

Milyen finnyás az öreg! Befeküdjek az ágyadba? Most nem kell? Most nem akar fröcsögni benned a disznó?

 

DÁVID

Menj innen el.

 

MÁRIA

És te Socino? Neked sem kell most éppen? Mert csak szólj. Itt vagyok.

 

/Socino gyorsan írni kezd, csak pár sort.

SOCINO

Itt van. Vidd.

 

MÁRIA

Mi ez? Mit akarsz ezzel?

 

SOCINO

A jelentés. Vidd Blandratának.

 

MÁRIA

Én?! Hiszen…

SOCINO

Dávid Ferenc tudja. Elmondtam neki.

 

MÁRIA

Rohadjatok meg.

 

/Elmegy a papírral/

DÁVID

Gyermeke lesz Máriának. Áruló gyermeke. Mi az? Ki jön belőle ki? Ki?

 

SOCINO

Ferenc, ő nem hagy bennünket Istennel hálni….Belelépett a lelkünkbe, Ferenc!

 

 

 

 

 

 

 

 

Hatodik kép

 

 

 

SOCINO

Mit akarsz tőlem?

 

BLANDRATA

Hát jelentgetünk, jelentgetünk testvér?

 

SOCINO

Esküszöm, mindenről beszámoltam, ami történt.

 

BLANDRATA

A hit kérdésének oly tudós papja, mint te, ne tudná megítélni, bűnös-e a püspök, vagy sem?

 

SOCINO

Katolikust kellett volna megbízni ezzel a feladattal.

 

BLANDRATA

Mikor még olasz földön voltál, katolikusnak vallottad magad.

 

SOCINO

Az…régen volt…

 

BLANDRATA

Értem. A fejedelem elégedetlen a jelentéseiddel. Túlságosan rövidek, semmit sem lehet megtudni belőlük.

 

SOCINO

Én nem arra szegődtem, hogy megítéljem Dávid Ferenc bűnösségét, hanem arra, hogy jelentsem, amit tud.

 

BLANDRATA

Ha te tanúskodsz, mindenki megnyugszik. Hiszen a nép úgy tudja, te református vagy, sőt, elterjedt, hogy unitárius is. Így ha egy unitárius jelenti ki, hogy a püspök bűnös, az rendben van. A magunkról való ítélkezés jogát nem adjuk át idegeneknek.

 

SOCINO

Féljen inkább az egy hiten levő saját hittestvérétől, mintsem az erőt a közös ellenségre küldenénk.

 

BLANDRATA

Hittestvér? Te is hitújító leszel?

 

SOCINO

A hit öröktől való, mint az Isten. Nem lehet újítani.

 

BLANDRATA

Hanem?

 

SOCINO

Felismerni igazságát. Azt lehet. Ahhoz soha nincs késő.

 

BLANDRATA

Kurták a jelentéseid.

 

SOCINO

Az igazság rövid. És én csak az igazat írom.

 

BLANDRATA

De értelmezni csak tudsz. Híres teológus vagy. Nagy vitatkozó!

 

 

SOCINO

Ezt nem vállalom. A tényeket közlöm. Azért v agytok ti a politikusok, hogy a tényeket elferdítsétek. Ezt csináljátok ti, hiszen ebből éltek.

 

BLANDRATA

Hát jó. Akkor majd Mária jelentéseit vesszük figyelembe.

 

SOCINO

Máriáét? Hát nem féltek semmitől? Nem szégyelltek semmit?

 

BLANDRATA

A szóbeli jelentéseit. Mert amint láthattad, írni-olvasni nem tud. De ő mégis szívesen vállalja az értelmezést. Különösen most, hogy egyszerre ketten dugtatok gyereket belé. Nincs más választásunk. Majd a cselédlány jelentései alapján ítéljük el, vagy mentjük fel Dávid Ferencet.

 

SOCINO

A gyalázatnak majd egyszer én szabok határt, Blandrata. Ne feledd szavaimat!

 

BLANDRATA

Engem ne fenyegess.

 

SOCINO

Majd meglátod.

 

BLANDRATA

Testvér, az értelemnek mindig választania kell: vagy a butaságot, a tudatlanságot hagyja ítélkezni elevenek és holtak felett, vagy pedig ő – az okosság maga- ítélkezik. És nem fél attól, hogy mocskos lesz a keze.

 

SOCINO

Tiltakozom! Arról volt szó, hogy csak én jelentek! Csakis én! Én jelentek! Én!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hetedik kép

 

 

 

DÁVID

Munkára! Kérdezz! Socino, te lusta besúgó vagy! Azt akarod, hogy minél kevesebbet beszéljek, hogy annál kevesebbet kelljen jelentened!

 

SOCINO

Már megírtam. Már mindent tudom. Megbizonyosodtam.

 

DÁVID

Igazán?

 

SOCINO

Hitújító vagy. Megmossam a lábad?

 

DÁVID

És ez bűn?

 

SOCINO

Az én szememben nem, de a megbízóim szemében igen.

 

DÁVID

Hát akkor miért nem a magad ítéletét érvényesíted, miért az övéket?

 

SOCINO

Mert azzal, hogy elvállaltam ezt a munkát, azt is elvállaltam, hogy bűnnek ítélem meg, amit ők is annak tartanak.

 

DÁVID

Hogy élhet benned egyszerre két kép, hogy lehet valakiben egyszerre kétféle ítélkezés az egyetlen bűnről?

 

SOCINO

Így.

 

DÁVID

És ők miért tartják bűnnek a hitújítást?

 

SOCINO

Mert a fejedelem örül, hogy végre alkotmányos egyháza van.

DÁVID

És te is azt hiszed, ha már alkotmányos egyházunk van, nincs többé szükség semmiféle újításra? Egyszer és mindenkorra befejeződött a változás? Minden kezdet úgy pezseg, mint a borvíz. Emlékezz csak…amikor Luther után elkezdtük a reformációt, olyan mámor fogott el minket, mint aratáskor, a határtalan búzamező, a bőség láttán! Hogy csépléskor ömlik az áldott mag, úgy tódultak a jobbnál jobb gondolatok. frissek voltunk és üvöltöttünk! És a bőség még tart! Bennünk van! Nem szikkad ki a lélek földje! Érzem. Él bennem még a régi mámor is, a változtatás mámora, ősz fejjel is lehet az elménk eleven.

 

SOCINO

Én nem állhatok a hited mellé, Ferenc.

 

DÁVID

Hát nem kell több újítás? Minden tökéletes már? Az álom testté lett, felépült az ige?

 

SOCINO

Én is azt hiszem, hogy az újításra örökkön-örökké szükség van. De én csak egy áruló vagyok. Nekem még a hóhér elégtétele sincs meg, aki épp egy gonosztevőt akaszt. Vagy legalábbis elhiszi, hogy gonosztevő. Én tudom, mi vagy. De engem besúgónak küldtek melléd. És nekem most nincs más hazám, csak ez. És az ilyen, mint én, csak ahhoz ragaszkodhat, aki befogadja. Akinek nincs hazája, nem szabad lélek, püspök úr. Aki a mindenkié, az egész világé, az senkié sem. Az én szabadságom itt és most csak ennyi. Ez a  furcsa munka. Végzem hát melletted, és úgy kell teljesítenem, hogy a lelkiismeretem sem előtted, sem önmagam, sem pedig megbízóim előtt ne mocskolódjék. A szabadságom ennyi: nem magyarázok, csak leírok. Ennyi a becsületem is: nem teszem hozzá a magamét. Ez az én szabadságom itt és most. A szűkszavúság.

 

/Mária jön be/

MÁRIA

Tudósok! Mosdjatok már meg, úgy néztek ki, mint valami koszos útonállók. És ezek jártak isten szószékére. Kinek van szüksége rátok? A földnek, hogy hízlaljátok, mint a parasztok, akiket pedig lenéztek. Kinek kelletek ti, ha mi nem lennénk, ki szőné-fonná a ruhátok? Belefulladtok a betűbe, a könyvel fognak befödni benneteket, nem az áldott anyaföld!

 

DÁVID

A szavaidat. Csak a szavaidat kellene megégetni. Eredj. Eredj ki.

 

 

 

MÁRIA

Megyek. Úgyis indulnom kell Blandratához. Mert ez a vándormadár nem végzi rendesen a munkáját. És még ő néz le engem. Pedig egyenlők vagyunk, teológus úr. A megbízóid nekem már jobban hisznek. A szekered rúdja kifelé áll. Hát jó lesz vélem jóba lenni.

 

DÁVID

Mária…valami történt veled. Nem voltál mindig ilyen.

 

MÁRIA

Ja, az? Nő a hasam: ne bajom van, hanem gyerekem.

 

DÁVID

Tudod jól, hogy nem erről beszélek.

 

MÁRIA

Ne prédikáljon engem. Akárhány vendég volt, mindnek oda adott. Mindegyik vendég a te titkaidat akarta, az enyémet kapta meg. Most nem tudom, kinek a gyereke van itt, úgyhogy megutáltalak, püspök. Nem tudom, mit követtél el, de nagyon szeretnének találni valamit. Hát majd én elmondok mindent. Hátha az

elég.

 

/Kimegy/

DÁVID

Könyörgök, Socino! Végezd a munkád! tedd, amire kérnek! Ne adj engem az ő kezükbe! Ne adj, mert megátkozlak, hallod? Ne adj az ördög Blandratának!

 

SOCINO

Öltél-e meg valakit valaha, Ferenc?

 

DÁVID

Nem.

 

SOCINO

Meg tudnál-e ölni valakit, Ferenc?

 

DÁVID

Azt hiszem, nem.

 

SOCINO

Beszélj a bűneidről. Hallod, mi rosszat tettél életedben, mert lehetetlen, hogy ne tettél volna rosszat valakinek. Lehet, hogy még gyilkos is vagy, csak nem tudod. Vagy még önmagad előtt is tagadod.

DÁVID

lehet. De nem szándékosan tettem.

 

SOCINO

Akkor miért gyűlölnek annyira, Ferenc? Mert a népek gyűlölnek. Miért nem inkább a fejedelmet, vagy Blandratát gyűlölik?

 

DÁVID

Mert tőlük félnek. Őket félnek gyűlölni. Tőlem nem félnek, engem hát bátran gyűlölhetnek. Kockázat nélkül. És akit nem merünk szeretni, azt végül gyűlölni fogjuk.

 

SOCINO

Ferenc, mondd meg az igaz lelkedre, mi rosszat tettél. Életedben. Könnyítsd mega  dolgom. Könnyítsd meg az én árulásomat.

 

DÁVID

Tunya voltam a bűnre. A túl nagy bűnre legalábbis. Várj. Megmosom a lábad.

 

SOCINO

Mondd hát egy bűnödet! Nagyon isten vagy, Ferenc! Mintha nem is húsból-vérből lennél. Ne vetkőztess ki a szellememből, mert megjárod! Add egy bűnödet nekem, hogy ne lássalak istennek, hogy ne érezzem magam ennyire nyomorultnak!

 

DÁVID

Nincsenek veled megelégedve, Socino?

 

SOCINO

Egy bűnt! Bármit csak bűnt, amit te annak tartasz!

 

DÁVID

Hiszem, hogy van, hiszem, hogy sok bűnöm van. De egyről te is tudsz. Ezzel a lánnyal én is háltam.

 

SOCINO

Ezt rég tudom.

 

DÁVID

Többször is.

 

SOCINO

Jól van.

DÁVID

Azért ilyen parancsoló velünk. Azért van hatalma rajtunk.

 

SOCINO

És te ezt bűnnek tartod, hogy ágyadba feküdt?

 

DÁVID

Bárhová emel is a szellem bennünket, gyakran a legdurvább, legesetlenebb húsra vágyunk.

 

SOCINO

Miért kér az otromba hús a karcsú szellemtől behódolást? Az alaktalan hús miért parancsol? Írni sem tud az esetlen hús, olvasni sem tud, csak üvölteni és tuszkolni tud! Megszégyeníti a szellemünket, megaláz!

 

DÁVID

A hús jogán teszi. Mert egyszer-kétszer elfogad, most már azt hiszi, szellemeden is uralkodik, elvárja, hogy gondolataidat, hitedet, eszmédet add oda azért, ami őbenne csak tapintható.

 

SOCINO

A hús lesz árulód. Ő súg be téged. A tudatlanság. A vak ösztön, ő lesz a spionod, nem én!

 

DÁVID

Mária nem tudna besúgni, mert egy szavunkat sem érti…

 

SOCINO

De a fejedelemnek ez épp elég! Gyűjtik ezeket is, gyűjtik….egy cseléd véleménye elég nekik, hogy egy zseni nyakát kitekerjék. Hát megint hallani akarom tőled, hogy az én árulásom kell neked, nem az övé! Halljam. A te szádból.

 

DÁVID

Socino, ha a dadogós és értelmes árulás között választanom lehet, nyugodj meg, tudod, melyiket választom. Azt, amelyik méltó akar lenni ahhoz, aki elárultatik.

 

SOCINO

Szegény Ferenc, hát valóban már csak ennyi a szabadságod, hogy két árulás között választhass? Te nem szeretnél ölni? Bárkit…aki eléd kerül.

 

/Megfogja Dávid Ferenc kezét/

 

DÁVID

Ma már elküldted a jelentést?

 

SOCINO

Még nem. Mitől ijedt meg a kezed? Vajon a Blandrata keze is ilyen ijedős? Vagy az enyém? Mit szólsz, elég bátor a kezem?

 

DÁVID

Még meg sem írtad?

 

SOCINO

Nem. Én mindig csak teológiai dolgozatokat írtam. És prédikációkat. Sohasem gondoltam, hogy ilyet is lehet írni, ilyesmire is lehet kényszerülni. A jelentésekben rövid mondatokat írok, minél rövidebb, annál jobb. Rajta ne kapják a gondolataimat, hogy el ne csípjék a két szó közti beszédes távolságot. Van ebben az egészben valami hihetetlen. Itt vagyok a házadban, vendégségben, és te tűröd, hogy eláruljalak, sőt, nap mint nap figyelmeztetsz rá, mintha a te saját munkád lenne. De nem azért kérdezel, hogy engem bánts, úgy figyelmeztetsz árulásomra, mint kötelességemre, mint a jótét szorgalomra. És semmit sem tagadsz le, semmit sem rejtegetsz, pedig tudod, hogy mindent jelentek. Vagy csak engem kínzol? A szelídség ökölcsapás? Vigyázz!

 

DÁVID

A sorsom eldőlt, miután Báthory trónra ült. Eddig életem volt, most már csak sorsom van, Socino. Minden megy magától.

 

SOCINO

Persze, engem akarsz felbujtani, hogy legfőbb ellenséged életére törjek! De nékem más dolgom van! Nem vállalom! Én hiszek annak, ami nem derül kia  történelemből, kiderül a jelentésemből: hogy te ártatlan vagy! Nem vagy ellensége sem az egyháznak, se a fejedelemnek.

 

DÁVID

Ellenség? Ellensége csak önmagamnak voltam és vagyok. Nem veszed észre, hogy minden vád: hitújítás, eretnekség, a fejedelem iránti hűtlenség – minden csak ürügy. Mindent akarnak, csak engem nem. Minden jó lesz-csak én pusztuljak el. Írjad a jelentést.

 

SOCINO

Mit írjak?

 

 

 

DÁVID

Isten lelke teszi az embereket Isten fiává. A bűnös embereket bűnbánattartóvá és vezeti Jézussal való társaságra és egységre. Ezt a Szentlelket a Szentírás sehol sem mondja Istennek. Isten lelke, avagy titokzatos lehelete az életnek azért lakozik bennünk, hogy gyarlóságunkban és erőtlenségünkben gyámolítson. Keserűségünkben erősítsen, nyomorúságunkban vigasztaljon és buzgó könyörgésre indítson.

 

SOCINO

Ezt nem írom le. Ilyet nem mondtál.

 

DÁVID

Egybe kötjük az erkölcsök kegyességét és Isten parancsai iránti engedelmességet. Mert aki tetteivel tagadja, szavával hiába erősíti, hogy Isten ismeri és hasztalan mondja, hogy Krisztusban él, aki nem jár világosságban és azon az úton, melyet Jézus megmutatott. Jézus nyilván mondotta: amit én tettem és tanítottam, azt tegyétek és tanítsátok. Legyen nekünk elég a próféták, evangélisták és apostolok tanítása. Gyönyörűséges és mennyei étel ez az evangeliumi hívők szívéhez, melyhez ha valaki hozzátesz valamit, méreggé válik. A katolikus egyház mérget kevert nektek, mert félremagyarázta Jézus szavait, feltámadásról beszélt, mintha Jézus nem ember lenne, nem közülünk való lenne. Így elvette tőlünk az egyetlen reményt a Krisztusi élethez, minden ember jogát a krisztusi élethez, aki olyan ember volt, mint én, vagy te, vagy bárki más. A tanításom visszaadja nektek ezt, ne higgyetek földi helytartóknak, ne higgyetek annak, aki kívülről jön hozzátok Istent hirdetve. Isten egy és oszthatatlan, ahogy ti is azok vagytok egyenként. Az unitárius pap orvos, de nem feledi, amit a szentírás mond: nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Akiben ott lakik az Isten, annak nem kell közvetítő. Éljen benned az egy Isten, és emberi megnyilatkozása, Jézus Krisztus, az embernek fia.

 

SOCINO

Ezt nem írhatom meg.

 

DÁVID

Akarom, hogy írd meg ezt.

 

/Elmegy, Socino döbbenten néz utána, Mária bejön/

MÁRIA

Socino, megírtad?

 

SOCINO

Még csak gyűjtöm…amit mond…

MÁRIA

Én már összegyűjtöttem mindent. Csak nem tudok írni. Írd, és diktálom.

 

SOCINO

Mentem volna az istállóba, az állatokhoz, a tehenekhez, a kancákhoz, a bivalyokhoz mielőtt megkívántalak volna!

 

MÁRIA

Gyűlölsz, mert kettőnk közül a te bűnöd a nagyobb, mert a tiéd a nagyobb bűn, hát nem a püspököt, vagy Blandratát gyűlölöd, hanem engem. Akivel pedig egy fából vagy faragva. Engem gyűlölsz, mert én vagyok a gyengébb, engem gyűlölsz, mert ők az okosabbak. Gyáva vagy őket gyűlölni. De ne félj, engem már gyűlölhetsz másként is, már nem vagyok a hülye lány. Meglátjátok: megjött az eszem.

 

SOCINO

Megokosodtál mellettünk. A hajdani hülye lány tudós nő lett – mellettünk. Megokosított az ágyunk, amelybe surrantál, megokosított a kurvaságod. Menj az átkozott Blandratához, aztán tovább, az összes főpaphoz, menj, menj mert valamennyiüktől tanulhatsz valamit! Menj, és végül püspök lehetsz, a kurvák püspöke! Istenem!

 

MÁRIA

Állat, vadállat! Te beszélsz Istentől, te  besúgó? Írj, az a dolgod!

 

Nevetve kimegy, Socino gyilkos szemmel néz utána.

 

 

 

Nyolcadik kép

 

 

BLANDRATA

Gratulálok, Socino! Az első használható jelentés tőled.

 

SOCINO

Mert ő akarja. Most ő.

 

BLANDRATA

Mit mondasz?

 

SOCINO

Örülök.

BLANDRATA

Így kell ezt, ebben már a nagy teológus is benne van! Ma is írj jelentést, azt is nagyon várjuk.

 

SOCINO

Vigyázz, dicséretedért nem foglak szeretni.

 

BLANDRATA

A lelked kicsit rossz bőrben van, testvér.

 

SOCINO

Nem vagyok testvéred. Vigyázz.

 

BLANDRATA

Testvérségre tanít majd a szükség. Áruló vagy, és ezt meg kell szoknod. Dávid Ferenc is többször váltott hitet. Volt katolikus, református, és végül unitárius. Csak hát ő elvet tudott csinálni az árulásból, szükséges változásnak nevezte. Fejlődésnek. Egyéb különbség nincs köztetek. Ne sajnáld hát, nem kár érte. Nyugodj meg szépen. És ha még sem lelnéd lelki bírádat, fogd ezt…

 

/Egy tőrt ad Socinonak/

SOCINO

Annak alapján, amit írtam, nem ítélhetitek el! Nem tett semmit, amitől halnia kellene!

 

BLANDRATA

Igaz, a te jelentésed az ideológia. A valódi, főben járó bűnöket Mária mondta el, a cselédlány. Így egy a kettő. A te árulásod inkább felmagasztalta volna a püspököt, Mária vallomása, hogy a fürdött buja kéjekben a püspök, hogy szárított belé gyereket, hogy élt, miféle erkölcsiségben – ez az igazi vád a püspök ellen.

 

SOCINO

Tőrt adtatok a kezembe…

 

BLANDRATA

Tanuld meg fölemelni. És ki ellen. Az ügyünk érdekében. Használjon nekünk a halál. Nem csak urunk, de cselédünk is ő nekünk. Hát ne légy előtte lámpalázas. Látod, még véres. Nem rég használta valaki. Most a tied.

 

 

 

/Elmegy/

SOCINO

Testvér…Ez a nagy lábujjad…a lábad hüvelykujja, ha lenne a lábadnak hüvelykujja….ez a lábad mutatóujja…ha lenne a lábadnak mutatóujja….

 

/Mária érkezik/

MÁRIA

Hol a püspök?

 

SOCINO

Mária, szeretted te azokat az éjszakákat? Tetszettek neked azok az éjszakák? Akkor is megkérdeztem, most is: jólestek neked azok az éjszakák?

 

MÁRIA

Hol a püspök?

 

SOCINO

Amikor megvártuk, hogy a püspök elaludjon, és te az ágyamba másztál, mert másztál, ezt nem tagadhatod. Néha olyan szaga volt a verejtékünknek, mint a kutyának eső után. De nem éreztem. Csak utána éreztem. Volt úgy is, hogy a lépcsőfokon szeretkeztünk, volt úgy, hogy a padlásra is fellopóztunk…

 

MÁRIA

Hol a püspök?

 

SOCINO

Tudtam, hogy régebben a püspökkel is lefeküdtél, hiszen egyetlen nőszemély voltál e fogságában. Nem lehetünk válogatósak. Nem bántam. Pedig bánhattam volna. De a püspököt szerette. A püspököt becsültem. Te nem ismered a férfiakat: ha undorodtam volna  a püspöktől, ha nem istenítettem volna, megalázva éreztem volna magam. Nem egy asszonytól utálkoztam, mert az urát a rongynál is kevesebbre tartottam.

 

MÁRIA

Socino, hol a püspök?

 

SOCINO

És megígértem neked, hogy megtanítlak írni és olvasni. El is kezdtük. Semmit sem értettél, mert semmire sem vagy képes azonkívül. Nem tudtál odafigyelni semmire. Pedig téged is árulónak küldtek, figyelni. S amikor állapotos lettél, zavarban voltál: vajon kitől lesz, tőlem, vagy a psüpöktől? Esteleg más vendégektől?

 

 

MÁRIA

Gyűlöllek benneteket, azért feküdtem ágyatokba! Mert én csak azzal tudok egy ágyba feküdni, aki megalázott! Mindenkit gyűlölök! Mert hülyének néztetek! Latinul beszéltetek előttem, mert nem értettem, mit gondoltok….mert annak véltetek, aki valóban voltam, cselédnek néztetek.

 

SOCINO

Holnap karácsony szombatja. Békére vágyom. Hát te?

 

MÁRIA

Blandrata azt mondta, hogy holnap jönnek a püspökért.

 

SOCINO

Kik?

 

MÁRIA

A fejedelem katonái.

 

SOCINO

És vajon miért jelentette be?

 

MÁRIA

Talán hogy legyen időtök elbúcsúzni egymástól. Hol a püspök? Engem azzal bíztak meg, hogy gondozzam és vigyázzak rá. Én felelek érte. Hol van?

 

SOCINO
Hallottam valahol, hogy a női őröknél nincsen kegyetlenebb. Ahol asszony őrködik, oda csak az ördög és a néma gondolatunk teheti be a lábát.

 

MÁRIA

Te vagy az ördög! Ha nem mondod meg, hol a püspök, jelentem Blandratának!

 

SOCINO

Elárulnád egyetlen gyermeked két apját?

 

MÁRIA

Állat! Hogy lehet az Isten embere ennyire állat?! Hát titeket az Isten sohasem finomít? Megmondod, hol a püspök?

 

SOCINO

Megöltem.

 

 

MÁRIA

Őrült…

 

SOCINO

Megöltem, mert ellene mindvégig bűnt követtem el. Megfigyeltem, jelentettem, besúgtam minden mozdulatát. Ám a fejedelemtől ezért én nem büntetést hanem kegyet kaptam és kapok. Viszont én vezekelni szeretnék. Megöltem hát a püspököt, így bűnöm már törvénnyel büntetendő. Olyan bűnt akartam ellene elkövetni, amire írott törvény van. Megérted? Mert az árulásra nincs írott törvény, az árulást azok támogatják, akik a törvényt írják, és ahogy mondják, védik. Azért öltem meg, hogy megbüntessem magam az ő halála által. Hogy kézzelfoghatóvá tegyem a bűnömet.

 

MÁRIA

Őrült…igazat beszélsz?

 

SOCINO

Igazat.

 

MÁRIA

Nekem ezt…jelentenem kell…

 

SOCINO

Várj…várj meg kint, megírom a mai jelentést, erről is, mindenről. Várj meg, egyedül kell megírnom, addig hagyj magamra.

 

MÁRIA

 Megvárom itt.

 

SOCINO

Nem. Ezt most egyedül akarom. Nem akarom, hogy nézzenek, miközben írok, hogy megfigyeljenek, amikor dolgozom. Egyetlen mondat csupán. Ez az egyetlen mondta hosszú idő után, amit magamtól írok. Menj.

 

MÁRIA

Siess…már ketten várunk. A tied…tudd meg, hogy a tied. Siess hát.

 

SOCINO

Sietek.

/Mária bemegy Socino hordójába, Socino ír a papírra majd a hordóba megy ő is. Csönd. Megérkezik Dávid Ferenc, kezében egy könyv, Socino is bejön/

 

 

DÁVID

A padláson jártam érte. Neked adom. A könyvem. Nincs már több belőle. Ez az egy.

 

SOCINO

Blandrata azt mondja, holnap jönnek érted a katonák.

 

DÁVID

Neked mondta?

 

SOCINO

Máriának.

 

DÁVID

Hol van Mária?

 

SOCINO

Mit gondolsz, miért tartotta fontosnak Blandrata, hogy tudassa velünk? Azért, hogy szökést kínáljon neked.

 

DÁVID

Aki szökik, bűnös. Szököm, tehát bűnös vagyok. Ezt akarja bizonyítani a fejedelemnek. De úgysem juthatnék messze. És ha messzire jutnék, akkor sem szöknék el. Nincs mit tennem a világban egyházamon és ezen a tájon kívül.

 

SOCINO

A munkámat elvégeztem. Leírtam, amit mondtál. Átadtam nekik. Ez elég.

 

DÁVID

Tudtam, hogy így lesz.

 

SOCINO

Olyan furcsa, olyan jó, olyan igaz elégtétel lenne nekem, ha te most elszöknél, és épp az én hazámba, és veled is úgy bánna az ottani fejedelem, mint itt a tietek…éppoly nagylelkű lenne, éppúgy megbízna benned, és feladatul adná: figyelj valakit. Bocsáss meg, mondd, nagyon gonosz vagyok?

 

DÁVID

Nem, Socino. Nem vagy gonosz. De tartogattam számodra egy mondatot.

 

SOCINO

Tartogattál? Nekem? Egy mondatot?

 

DÁVID

Igen. Most elmondom. Ha én a te országodba mennék, és a te királyod azt kívánná tőlem, amit itt tőled a fejedelem…

 

SOCINO

Megtennéd?

 

DÁVID

Nem.

 

SOCINO

Te vagy gonosz! Miért nem voltál soha ilyen kegyetlen? Megvártad, hogy legyengüljek, kivártad az utolsó ütés idejét? Miért nem voltál soha ilyen kegyetlen?

 

DÁVID

Mert nem volt miért. Én tudtam, a fejedelemnek a pusztulásom kell. Te viszont a te helyzetedben csak az árulást választhattad. Hát legalábbis az együttlétünket akartam széppé és őszintévé tenni. Segíteni akartalak, hogy meg legyenek veled elégedve. Azt hiszem, jól érezted magad ebben a  vendégségben. Jól kibeszélgettük magunkat. És ha nem lett volna Mária….Hol van Mária?

 

SOCINO

Nagyon kegyetlen voltál, Ferenc. Miért áltattál, miért mondtad nekem, hogy jobb neked az én árulásom?

 

DÁVID

A vendégem voltál. Vigasztaltalak.

 

SOCINO

Vigasztaltál? A kurva vigasztalásod!

 

DÁVID

Vigasztaltalak, mert pap vagyok. Még a hóhéromat is vigasztalnám.

 

SOCINO

Dávid Ferenc! Mit akarsz te az életeddel nekem bebizonyítani?

 

DÁVID

Csak annyit: mégis az én istenem erősebb, mert amíg te árulkodtál, én vigasztaltalak.

 

 

SOCINO

Gyilkos vagy! Megöltél! Rabló vagy! Megloptál! Mert én hittem neked, mert én hittem, hogy te hiszed, hogy én jót akarok! És én hittem is, hogy jót akarok!

 

DÁVID

A legrosszabbon belül a leglehetségesebb jót.

 

SOCINO

Ti nagyok, a világ szörnyei vagytok! Úgy tesztek jót, hogy utánatok és mögöttetek mindenkinek elmenjen a kedve a jótevéstől. Lenézve szeretitek az embereket. Szeretitek, mert kicsinek tartjátok őket.

 

DÁVID

Az anyánk is akkor szeretett jobban bennünket, amikor kicsik voltunk. Az Isten is azért jó hozzánk örökké, mert néki kicsi maradtunk, pedig ő nekünk nem az atyánk, se nem anyánk. És ezért nincs Szűz Mária, aki gyermeket szülhetett az egyetlen Istennek. És ezért Jézus nem az Istennek a fia, hanem Isten gondolatát megértő hatalmas ember. Mert Istennek nincsen neme: önmagát nemzi, és önmaga szül. Teremt. Holnap karácsony szombatja. Talán ezért jutott eszembe…hogy elmondjam: én karácsonykor nem Isten fiának születését ünneplem. Csak egy emberét.

 

SOCINO

Istennek nincsen neme? Te vagy unitárius? Megtagadod a férfi teremtőt, az Atyát? Istenek nincs neme?

 

DÁVID

Hogy férhetett volna bele egy mulandó, egy halandó asszony kicsi méhébe Isten, hogy férhetne a végesbe a végtelen?

 

SOCINO

Megvigasztaltál, megvigasztaltál, végleg megvigasztaltál! Jó, hogy elárultalak!

 

DÁVID

Ezt is a te vigaszodnak szántam. Emlékszel még, azt mondtad egyszer: meggyőződésből, hitből akarsz elárulni. Legyen ez a vigaszod mindörökkön. S ha rájössz, hogy ez vigasznak kevés, vigasztalj te is másokat, ugyanúgy, mint én. Hol van Mária? Hol van Mária?!

 

SOCINO

Benne az én fiam halt meg! Van úgy, hogy meg kell ölnünk valakit…

 

 

DÁVID

Ezt tetted?! Meg tudtad tenni?! Egyetlen istenem!

 

SOCINO

Csak így tudtam viszonozni…a vendégséget….

 

 

 

 

 

 

 

 

Kilencedik kép

 

 

Socino és Dávid Ferenc, utóbbi kis batyuval, várakoznak.

SOCINO

Mindjárt jönnek. Mit tehetek érted?

 

DÁVID

Te mindent megtettél.

 

SOCINO

Lépteket hallok.

 

DÁVID

Én még nem.

 

SOCINO

Azt hiszem, jönnek.

 

DÁVID

Csönd van.

 

SOCINO

Pedig jár itt valaki. Vagy járnak.

 

DÁVID

Csak azt hagyják, hogy befejezhessük a zsoltárainkat.

 

SOCINO

Énekeljük együtt.

DÁVID

Kezdjük el.

 

SOCINO

Kezdjük.

 

/csönd/

DÁVID

Ne siesd el, Socino. Lassabban. Így.

 

SOCINO

Jó. Így. Most a nyolcadikat.

 

DÁVID

Jó. Így jó lesz?

 

SOCINO

Jó.

Hosszú csönd.

DÁVID

Most pedig énekeljük el a háromszázadik zsoltárt.

 

SOCINO

De hiszen…

 

DÁVID

Azt akarod mondani, hogy Dávidnak csak százötven zsoltára van. És ilyen nincsen. Hát ilyen vendégség volt-e valaha?

 

SOCINO

Vendégségben voltam. Vendéged voltam. Vendéged és árulód. Mégis veled énekelek a legszívesebben. Velem, mert másom nincs ezen a kerek világon, csak az, akit elárultam. Miért szeretjük azt, akit elárultunk? Vendéged voltam. Élősdid. Belőled éltem, teérted kaptam hazát. Mert megkapom a letelepedést, és a házat. Ne vess meg, püspök, ne hagyj magamra. A kullancs ragaszkodik így a jószághoz, ahogy én vájnám, ásnám magam beléd, hogy ne téphess ki magadból. Kellesz. És mindig kelleni fogsz. S talán azért, hogy elárulhassalak. Köszönöm a vendégséget.

 

DÁVID

Vendég voltál. A tudatomban. Én is vendég voltam a  tiédben, És mindketten vendégek – Isten tudatában. Egyetlen vendégségünk ez. Nem vetted észre, Socino, te, aki most a fejedelem és Blandrata jutalmát várod, te sem vagy boldogabb, mint én, aki valami…egyebet várok.

 

SOCINO

Én sem vagyok boldogabb, Dávid Ferenc, te sem vagy boldogabb, mint én, pedig te hittél és hiszel. És most már, hogy vége a vendégségnek, és mindent tudunk egymásról, most, miután árulkodtam rólad, és te a vigaszoddal büntettél, mondd meg nekem, mert végül is tudni akarom és csakis tőled: valóban egy az Isten?

 

/Motorberregés, érkezik Blandrata, a színpadra jön/

 

BLANDRATA

Hát nem szöktél meg, Dávid Ferenc? De hiába is próbálkoztál volna, tegnap óta  körülvettük a házadat.

 

DÁVID

Csak a méltatlanok agyából szököm meg mindörökre.

 

BLANDRATA

A fejedelem parancsa, hogy jöjj velünk. /Socinohoz/ Te maradsz.

 

DÁVID

Megyek. De engedd meg, hogy befejezzük Isten egyetlen zsoltárát: a hallgatást. Socino! Énekeljük el a csendet!

 

Dávid Ferenc elindul, Socinohoz fordul Blandrata.

BLANDRATA

Ezt a házat kapod meg a fejedelemtől. Becsüld meg. És ha vendéget küldünk, illendően fogadd.

 

Kimegy Dávid után, Socino döbbenten nézi, majd bemegy a saját hordójába. Blandrata felülteti a motorra Dávid Ferencet, bukósisakot rak rá, elindulnak. A felső téren megállnak.

 

BLANDRATA

Menj. Sétálj, püspök.

 

Dávid csodálkozva leszáll, elindul. Blandrata fegyvert vesz elő. Belé lő. A hátába. Még két golyót. Dávid megy tovább. Socino a színpadon most jön ki a hordóból, karjában a halott Mária, a lövésekre döbbenten figyel fel.

 

 

DÁVID

Ne öljétek meg! Halljátok! Nem ölhetitek meg! Ne áruljátok el Istent! Ne áruljátok el!

 

Dávid a földre esik. Amorf fény emelkedik fölötte, színes fénycsomó, és emelkedik el, egyre feljebb. Blandrata motorja zúg a távolból.

 

 

 

-vége-