SIMÉN DOMOKOS       

SIMON MIHÁLY,  EGYHÁZUNK ELSŐ FÖGONDNOKA          

Egyházunk kiemelkedő világi tagja volt a 17. század második felé­ben és a 18. század első negyedében.

A Simon család első ismert tagja Kristóf volt, akit egy perirat a 17. században Erszényes Istvánné és Geréb Istvánné testvéreként em­lít.1 1679-ben Kristóf három fia, Mihály, György és János „megintik" unokatestvéreiket, Simon Tamást és Jánost egy szerződéssel kapcsolat­ban.

A Simon család „désfalvi" előneve Désfalváról, egy Maros megyei községtől ered. Kővári László feltevése, mely szerint székely eredetre utal, hogy a családnevük keresztnévből ered, valónak bizonyult.2 Az elmúlt években előkerült a Kristóf fiának, Jánosnak naplója3, melyben „bibarcfalvi és désfalvi" előnévvel írta magát. A család ősi származási helye eszerint az erdővidéki Bibarcfalva. Feltevésünk szerint a Kristóf apja nősülhetett Désfalvára a 17. század elején. Feleségének neve isme­retlen. Házasságukból születhettek: Kristóf, Erszényes Istvánné, Geréb Istvánné (Judit), valamint Tamás és János ismeretlen nevű apja. Kristóf felesége szentábrahámi Székely Pál és sárdi Simény Anna leánya, Anna.4 Családi viszály miatt Tamás és János leszármazottai leszegényedve Dés­falváról költöztek Ádámosra a 18. század második felében, ahol a család férfi ágának a kihaltáig jelentős szerepet vittek a község életében. A Simon család désfalvi ága mind az egyházköri, mind az egyetemes egy­házi életben vezető tisztségeket töltött be.

Simon Mihály, Kristóf fia, 1653-ban, valószínűleg máj. 13-án szüle­tett Désfalván. Tanulmányait, mint öccse, János, feltehetően az enyedi református iskolában5 végezte el, Bölöni György désfalvi lelkész idején. 1673-ban, húsz éves korában kezdi meg közéleti pályáját Apafi Mihály fejedelem udvari kancelláriájában, mint írnok és jegyző. Szorgalmát a fejedelem több alkalommal (1678, 1679, 1698) földbirtokkal és jobbágy­családokkal jutalmazta. 1678-ban a gyermektelen désfalvi Kőröspataki Ferenc és felesége Albert Orsolya örökbe fogadták és minden vagyonu­kat ráhagyták.6 Apafi Mihály az örökbefogadást 1679-ben erősítette meg.

Simon Mihály kétszer nősült; első felesége désfalvi Tordai Anna, akivel 1684-ben kötött házasságot. A tekintélyes vagyon mellett rokon­ságba került a környéken lakó, javarészt unitárius családokkal, mint Sárosi, Rácz, Bedő, Tordai, Balog. 1685-ben született az egyetlen élet­ben maradt gyermekük, Judit. Első felesége 1690-ben meghalt. Másod­szor 1694-ben nősült, feleségül véve küküllöszéplaki Petrichevich Horváth Krisztinát; házasságuk gyermektelen maradt.

Lelkiismeretes munkájának köszönhetően Simon Mihály fokozatosan emelkedett a közélet ranglétráján. 1675—1677 között a fejedelmi ítélőtábla mellett működő kancellária írnoka lett, Kendi János ítélőmester mellett. 1678-ban a nagyobb kancelláriához került Bethlen Farkas kancellár, történetíró mellé titkári minőségben. Naplója szerint 1698. má­jusától, — sőt egy, feljegyzés szerint  1697.  nov.  16-től —1713. június 30-ig Bécsben működött, mint az erdélyi kancellária irattárosa, Teleki Sámuel kancellársága alatt. 1713. júliusában Nagyszebenbe jött az akkor szervezett guberniumhoz mint kormányszéki tanácsos, 1723. nov. 27-én 70 éves korában Désfalván halt meg agyvérzésben.

Simon Mihály a fejedelem, majd a bécsi udvar hűséges embere volt. Bécsben élte át a kuruc felkelés éveit, melyet mint az uralkodó rendszer híve ítélt meg, labanc nézeteiről tanúskodik a vejéhez, Jármi Miklóshoz 1711-ben írt levele is. Bécsi tartózkodása alatt 20 éven át ve­zetett naplójában7 értékes történeti adatokat jegyzett fel. A kormányzat érdekeit igyekezett a nép és az ország szolgálatával összekapcsolni, A korára jellemző hibáktól nem volt mentes, de tudásával, műveltségével és közérdekű munkájával az átlagemberek fölé emelkedett.

öntudatos unitárius volt, aki korán bekapcsolódott az egyház életébe. 1693-ban a püspöki vizsgálószék meghagyta a désfalvi egyházközségnek, büntetés terhe mellett, hogy a megrongálódott templomot javíttassák meg. Ez a meghagyás Simon Mihálynak is szólt, aki ebben az időben már a gondnoki tisztséget töltötte be. A meghagyásnak a gyülekezet csak később tudott eleget tenni.

1715-ben a désfalvi templomot megjavították, a költségek nagyobb részét Simon Mihály hordozta. Ekkor történt, hogy a gyülekezet tagjai között viszály keletkezett, mert a javítás következtében megváltoztatott ülőpadokban Simon Mihály feleségének nem jutott megfelelő hely. Az ügy a Konzisztóriumhoz került, melynek döntése így szólott: „Minthogy a Méltóságos Úr... felséges királyunk és fejedelmünk personalissinak egyik érdemes tagja", ezért nejének ott ad helyet „valahol az úr kívánja székinek helyheztetését".8 Ennek a vitának köszönhetjük, hogy a désfalvi unitárius férfiak és nők névsora az üggyel kapcsolatos iratokban fenn-maradt.

A désfalvi egyházközséget több alkalommal megajándékozta. 1709-ben egy ezüst úrvacsorai poharat és tányért adományozott. Mindkettőn ez a felírás olvasható: „Michael Simon de Desfalva pro Ecclesia Unit. Desfalviensi 1709". 1711-ben felesége egy úrasztali térítőt ajándékozott „Désfalvi Simon Mihályné Horváth Christina A, D. 1711" felirattal.

1716-ban a Désfalvához tartozó Abosfalva leányegyházközségnek egy ezüst lábas úrvacsorai poharat ajándékozott, melyen ez a felirat áll: „S.ac.G.M.S. de Desfalva ab túlit pro Ecclesia Unit. Abosfalviensi Ao. 1716". Ugyanakkor egy óntányért is adott ezzel a felírással: „Pro Ecclesia Abosfa. Contulit M.S. Desfalva. A. 1716.25.X."

Az Erdélybe menekült lengyel unitáriusoknak Stasitzki {Tasiczki) Ákos, a bochinai sóbányák igazgatója, tízezer tallért hagyott segélyezé­sükre. A jótevő rokona, Tasiczki János, Simon Mihály segítségével jut­tatta el a pénzadományt Kolozsvárra.9

1721-ben vezetése mellett megalkották a désfalvi egyházközség „Tör­vényét", melyet a következő okokkal indokolják: a hívek száma megfo­gyatkozott; a másvallásúak beköltözésével szaporodott ugyan a falu la­kossága, de nem az egyházközségé; az általános nyomorúság miatt sem az épületeket, sem a belsőembereket nem tudják „tisztességesen eltartani". Elhatározták, hogy úgy a nemesek mint a jobbágyok részéről egy-egy egyházfit választanak, (csak együtt nyúlhatnak az egyház ládájába); kü­lönbség nélkül mindenkinek hozzá kell járulnia az épületek, kertek ja vitásához és az egyházi földek szántásához-vetéséhez; csak a belsőem­berek gabonájának a behordása után hordhatják a sajátjukat a hívek.10

Simon Mihály részt vett az unitáriusok védelmi intézkedéseiben, az
ellenreformációval szemben. Az unitárius főurak az egyház és a kolozsv­ári főiskola megmentése érdekében 1718-ban Kolozsvárt tanácskoztak
és egy tervezetet készítettek a tennivalókról. Ennek eredményeként ápr.
8-án felhívást bocsátottak ki, melyben a főiskola fenntartása érdekében adakozásra szólították fel az egyházközségeket és ezeknek híveit, nehogy — amint írják — „a kútfő obstruálódván, a folyamok kiszáradjanak". Ugyanakkor az egyház élére a püspök mellé Bíró Sámuelt és Simon Mihályt főgondnoknak választották. Az egyházkörökben pedig az esperesek mellé felügyelő gondnokokat jelöltek ki. A világi főuraknak ez a lé­pése új korszak kezdetét jelentette egyházunk történetében: a világi elem bekapcsolódása az egyház vezetésébe és közös munkája a püspökkel és lelkészekkel a főiskola és egyház megtartása végett.                                                                                         

Az 1715 jún. 26-i Konzisztóriumi leirat Simon Mihály „istenházához való szorgalmatos hűségét és buzgóságát" emeli ki. Indokolt volt a világi unitáriusok döntése, amikor a magas állami tisztséget betöltő és köztisz­teletnek örvendő Simon Mihályt választották meg főgondnoknak. 1718-tól haláláig töltötte be ezt a nehéz és felelősségteljes hivatalt. Hivatali és társadalmi kapcsolatainak felhasználásával minden lehetőt megtett egy­háza érdekében. Látványos eredményeket nem érhetett el, de ez nem az ő ügyszeretetén és buzgóságán múlott. Nehéz időben szolgálta egy­házát, ahogy lehetett; hittestvéreinek példát mutatott hithűségben és áldozatkészségben.

   JEGYZETEK

 

1   Régi iratok csomója, 1." sz, irat, a szőkefalvi unitárius: egyházközség levél­
tára.

2   Kővári László: A désfalvi Simonok, KerMagv XXXIIi /1898/301.

3   A marosvásárhelyi Teleki Tékában 0—34698 sz. alatt található kalendárium
tartalmazza Simon János naplóját.

4   Koncz József: Adalékok désfalvi Simon Mihály életrajzához. KerMagv XXXVII
/1902/197.

5   S. Sebestyén Mihály: A tisztségviselőkről, kéziratban összeállított gyűjteményéből kaptam ezt az adatot.

 

6   Koncz J.: i.m. 194—195

9 Kővári L.: Un. 301        10 Koncz   József:   Désfalvi   nemesek   egyházi   adója.   KerMagv   XXXVII   /1902/ 323—331.

 

 

 

 

Megjelent a Keresztény Magvető 1983. évi 1. száma 53-55. oldalain