szász ferenc: gesta unitariorum

 

Szentegyházi Unitárius Egyházközség

1996

 

 

AMÍG a történelmi látomás létjogosultságát márcsak az örök többségiek utólagos igazsága vonja kétségbe, a látomás történetisége a mindenkori kisebbségiek előjoga lesz.

 

GESTA  UNITARIORUM

 

IGEN. Szűk 1100, 430, 80, 40 és stb.  esztendők múltán maga a Kérdés is vidám derülátást sejtet.

 

Próbáld hát átrágni önmagadon s ha megemésztetted a történelmet, gondolj arra, hogy csak (vigasztaló!) verset olvasol!

Történelmietlenkedj hát türelmesen!

 

Brassó, 1956. 10. 25. – 1996. 10. 25. Brassó.

 

 

 

 

 

a transzláció teológiáig a

grammatika teológián át vezetett utam

lehet ma már reláció teológiának

nevezném sajnos szemérmes egy isten

hívő vagyok aki leszek

próbáld te is lefordítani egy az

isten vagy egyetlenegy habár

három a te igazságod illetve a

harmadik az isten igaza

dualista is vagyok nem hiszek a

feltámadásban

sejtjeim és sejtelmeim szerint csak a

test és lélek egysége egyszeri ember

arccal a földnek mindenki

le

fordítható

és

tarkón

lövendő

vagy

tudaton

 

?!  majd

tudatom

 

 

 

 

 

 

 

tartalomjegyzék

név alany és tárgymutató

 

elöljáró beszély

 

agh istván        

augustinovich pál         

balázs ferenc    

barát kata     

bartókbéla      

bekedániel      

bekesgáspár   

berde mózsa  

blandrata györgy  

borbáthkároly     

boros györgy  

bözödi györgy   

brassai sámuel    

dávid ferenc     

enyedi györgy    

erdőjános        

farkas sándor  

fazakas miklós   

fekete lajos  

ferencz józsef  

filstich             

gellérd imre     

gergely mihály

geyza józsef    

heltai gáspár   

horváth ferenc

hunyadi demeter 


 

jános zsigmond    

józan miklós                

karady pál       

kelemen imre  

kelemen lajos  

királyfalviistván  

kisselek           

kosa jános      

id kovács lajos

kovács lajos    

körmöczi jános

kővárijakab        

kriza jános   

lázár istván      

lombárd mihály

lőrinczi lászló      

lőrinczi mihály  

májay endre     

márkos dániel  

mikóimre   

némai jános     

orbán balázs   

paget jános     

paleologus jakab    

pataki andrás     

pákey lajos     

pálfi zsigmond

péchi simon     

radeczki bálint 

ráv mátyás      

rédigergéza     

simén domokosok 

socinus faustus              

szabédi lászló  

szabó dezső     

szervét mihály  

székely miklós 

székely mózes  

székely sándor 

toroczkai jános

toroczkai máté

tóthgyörgy       

török tamás     

trauzner lukács

vass lászló levente    .

varga béla     

 

 

II. látomás nekrológok     .   .   .   .   .   .87

a másodnapos adventista      ...   .   .89

amikor túléltek a tárgyak          90

a napraforgó tökmagot             91

a tűlvilági tömjénszagból           92

azt hittem hogy sose lesz enyém . .93

átvettem a kötelet a gerendán . . .94

befogom a szám a szánjba ... . .95

beszéded immár félszeg papaggály .96

csupán csak kontextusban .... .97

egyre késnek a szerződések     .   .   .   .98

egyszer lett a szoldateszka        99

énlakán te lakolsz         100

hajnali állomáson          101

hírderítőkönyvecskémben . . . 402

isten gyóntató fülkéjében . . . . .103

jár még az udvarhelyi busz . . . .104

jobb annak aki végleg elmegy     .   .   . 105

kölyökkorban szimatnak szántai      .   . i 06

kötekedek tán valamire mennék      .   . 107

teszakadnak fehérek feketék    .   .   .   . i 08

maradj vetem az idegen világban     .   . i 09

má.sházi voltál vagy és leszel   .   .   .   . iiü

mindenki ötöf és hatol      .   .   .   . ■ .■'■'.Ml

mi nem hagyhatjuk abba nem egész    . 1!' 2

negyven évre rnég három órát     .   .   . 1 i 3

ó tompora mutándúr     .   .   ,   .   .   .   ,! 14

örökkévaló alázatban   .   ....   »   .H5

produkció a szünetjel Jészen    .   ,   .   .116

pusztaszerről az óvszer jut eszembe    .117

reggelre se felejtsd el a juhot   .   .   .   . i i 8

remény és szárny szegzetten     .   .   .   .119

székelyül beszélek magyar

származásom    .   .   .   .   .   .   .   ,   , ..120

szélesre nyflt az üvegajtó . . , ..-. J2t

szénégető a mészkatlan faián . , .122

tárgyafás útján jő* a béke . . > . .123

te kaptad a főpap falatját .. . -,. ,. .124

temetólíbói csak a világot    .   .   ......125

ágy billeg a bélyeg        126

úgy köszön rám a mániám        127

valahol éjrópában         12H

vasárnap délelőtt          '29

bezáró beszélv             130

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

elöljáró beszély

 

szabad vagy vagy már annyira

és bírsz már annyi türelemmel

hogy miként isten egymaga

magadra maradj helyzeteddel

 

atyánk az örök kisebbségi

a teremtésben így szemléli

azt a bizonyos történelmet

amelyre még gondot viselhet

 

a hit nem közmegegyezés

csak töredékében egész

erről kellene vallani

 

ismerj és légy az aki vagy

alábbadnod még nem szabad

és ez talán már valami

 

 

 

agh istván

 

oh aggok ti hétrét hajló sereglet

hogy tudtatok kellett intánciázni

szavatokra az örökös is enged

s elkezd a hitről delírázni        

 

hogy jó volna ha mindenki úgy

jutna a mennybe ahogy neki tetszik

s valószínű hogy van is olyan út

melyen a többség nem nagyon tülekszik

 

nem is és nem kell mindenkinek tudni

hogy lehet oly kompromisszumra jutni

mely győzelemnek is felfogható

 

korona helyett kalapot hord a császár

és nem jön rá csak a halálos ágyán

mily mulandó az örökkévaló

 

 

 

 

augustinovich pál

 

tettemre visszatérnék

mielőtt nekivágnék

ha síkosak a pályák

támaszom lészen szándék

 

tanító pap és ügyvéd    

pénzügy és számvevőség

legényi helyet állás

más helyütt lészen szállás

 

a föld és könyv bevetve

a végső küzdelemre

hinni töredelem

 

magokban és bötükben

dobogj szív kínlevőkben

aratni győzelem

 

 

 

 

balázs ferenc

 

bejárni a kerek világot  

mindenkinek csak egyszer szabad

a honvágy félig áldás félig átok  

okítanak a vándormadarak     

 

s csak isten tudja mely eresz alatt

várja gazdáját az az üres fészek

amelyben mint ki párjára akadt

reggeltől estig lázban éghet a lélek

 

véres a mellem sáros a palástkám

körberöpdösöm házam és hazám

lakjátok s szeressétek feleim

 

csehétfalvától székelykeresztútig

és mészkőtől istenországán túlíg

őrizzétek még emlékeim

 

 

 

 

 

barát kata

 

lám kis kató a névleg barátságos

a túlvilágon is csak markotányos

gyűjtöget itt is engesztelhetetlen

szerelme nem lankadt a gyűlöletben

 

megidéztetne fejedelmi perre

ahogy drága anyósom kitervelte

az ország színe elé teregetné

hitbeli szennyesünk ágynemünk mellé

 

ki csalatkozott vállalja emberül

nem férfi az ki szemérmet csepül

isten tudja hogy miért somolyogtok

 

bűne koráé amely szülte őt

erénye csak egy kacér délelőtt

és egyszer ti is újraházasodtok

 

 

 

 

 

bartók béla

 

így is lehet csak véletlenszerint

teljes szabadság száműzöttje lenni

ha perceid teljesség ihleti

s a tét minden vagy semmi

 

nehezebb az elődnél az utódnak 

kire sokáig hivatkozni fognak

mert jövőt abban látott és teremtett

amit majdnem mindenki elfelejtett

 

a legnagyobb majdmindig kívülálló

választott arca fehér mint a hó

csak színeváltozása emberi

 

okos szemével hogyha rádtekint

átlényegíti benned is a kínt

s megszületik a majdnem isteni

 

 

 

beke dániel      

 

az ítélet sose predesztinált

a választottak kasztja önjelölt

az szavaz aki privatizált

a zsűriben és a bódé előtt  

 

ráfázik a vidéki jóelőre

ha bár álmában rábizonyul dőre

bízik istenben néha önmagában

s az egyetemes szent eklézsiában

 

dénkó ne lépd át fele plusz küszöböd

nincs magyarázat matyi huszonötöt

 idővel veret bugris ülepedre

 

sohanapján lesz beiktatásod

pletykák csak nyilvános látomások

szolgálnak rá a végső türelemre

 

 

 

 

bekes gáspár

 

lötyög rajtad fejedelmi bekecs

s holtig elkísér a titkolt viszály

gáspárkodol mint holmi kehes 

megtérni kész egyharmad király    

 

büntetlenül sose lehet lekésni

trónról árnyékszékely történelemről

többé nem szabad előfordulni

lenézetünk a kegyes leshelyekről

 

a szörnyű az hogy fogaras urának
gyóntatójául szegődik a bánat  

kerelőszentpálnál legyőzte költő

 

lengyelhonban csak zsoldos kapitány

lett légyen volt csak számunkra hiány

hogy közben elmúlt néhány emberöltő

 

 

 

berde mózsa   

 

amíg kiönti hitvány áron       

tűnődöm sorsokon stratégiákon    

tíz arany torkolattüze felidézi

gyermeki hitem higgadt ifjúságom

 

hogyan is tudnám kivonni magam

a közös harcból mindennek ára van

a kamatlábak súlyos köveit

egyszer rajtam is elhelyezik

 

és lánc keríti meg a holt teret

ne férjen hozzám az aki szeret

nehogy közössé minősüljön az álom

 

nem soká leszek góbé ugyanis

és megjárja áron barátom is

eresztevénynél én bécsben s kolozsváron

 

 

 

 

 

blandrata györgy   

 

a doktor úrnak fájnak kövei       

rómától lengyelhonig elsajognak

pápai talárból paraszti rongynak

szabdaltatnak kijátszott hívei

 

doktor testvér a mű hibánk előtt

a páciens nem panaszol halott

véres öklébe suttogja mielőbb

szabadság egység türelem bolond

 

s csak hálapénz túlélő mosolya

néha a sors nem is oly mostoha

az esztétikai spanyolfal mögött

 

a jövő mindig annak édesebb

ki kávét kortyol mint a vesztesek

isten a tét köztünk és ön között

 

 

 

 

 

 

borbáth károly

 

kéményembe fészket vert a gólya

sajnálom de nem tehetek róla  

ha tehetnék romlás ellenére     

kiülnék az ország ereszére     

 

sok ki és lehallgatást megálltam

a történteket helyben konstatáltam

eldőlve koldusként motyog a kő

kristályhangon hallgat a temető

 

mit is mondhatnék felfele nem kúsztam

a játszótéren csak lefele csúsztam

és örültem a gyermeki mosolynak

 

magamat létre imígy fakasztottam

kevesen tudják főleg értik voltam

néma tanúja jövő századoknak

 

 

 

 

boros györgy

 

szolgatársak kisebzett tanítványok
nem való úrnak ki a munkát unja
kit megkísértnek égi gyarmatok  
begyepesedik földi országútja

           

a kényelmesnek álmodott jövendő

kapcának használt veronika kendő

ha elfelejtjük annak a sebét

ki végig gyalogolt övéiért         

 

talán felsüt majd rátok új szivárvány

s megadatik néktek a ritka látvány

munka és siker földi szövetsége

 

kilépve a krónikás szándékából

a becsület mundérnyi országából 

én bevonulok uram örömébe

 

 

 

 

 

bözödi györgy       .

 

jakabúr ravasz fülhallgatója

tanúja sokféle történetnek

ő önmaga hiteles sztorija

mint sosemvoltja a történelemnek

 

a vásárhelyi szíves ávéhából   

egy kicsi manó néha még kirándul

mint a szerelem vén európából

árvalányhaj nő a golgotán túl

 

szombatos prücskök példás türelme

sok hangyát kerget kétségbeesésbe

a bűn részünkről egyszerűen vétek

 

a bözödi vén dudást a tilalom

csak tóba űzte erdélyi csitthallom

s mü odüsszeuszt bedobtuk szirénnek

 

 

 

 

brassai sámuel       

 

polihisztornak legutolsó

lenni próbáltam enni más

klasszikus emlőn hízott korsó

és anyanyelvű áldomás

 

nem félek hát hogy egyedi

kísérletem hiába lenne

az anyatej mindenkori

íze a forma nyakát szegte

 

üdvösség komor fiacskája

mellszoborlok az aulába

s berdemorzsa a kishamis

 

rámkacsint samu hogy lehet

hogy kolozsvári a kegyelet

ma is berdés és brassais

 

 

 

 

 

dávid ferenc      

 

itt nyugodnék vagy talán csak amott
milyen minden egy mióta halott
volnék köteles mindenes         

üdvösség ügyben ex ügyeletes

 

akár az eszme és az eszközök

a latolgatás így és úgy között

és ez a ritkán népes keskeny út

mely hűlt helyemre a tetőre fut

 

elbaktatok már tordán túlfele  

ez a stációk rendelt ideje

déván még vár és jeltelen a kő

 

az élet végletes változata    

atyánk műértő olvasata

ma még írni kell kíváncsi jövő

 

 

 

 

enyedi györgy

 

mindenre van ó és új magyarázat

olvasd az írást kitartó türelemmel         

krónikák örök bentlakója vagy

meghitten hűtlen történelemben

           

s mint érintett a folytonosság őre
ki visszafele igyekszik előre        
míg elgyepesül a régi csapás       
reménye teljes maradás

           

az árulás mindenkor bonyolítja

a dolgok rendjét ebben áll a titka

egyetlen jó barátunk az alázat

 

mert jönni kell még meg nem alkuvónak

s ha mi végére járunk dolgainknak

nem kell érvelni elég ha lázad

 

 

 

 

erdő jános

 

semmit se szólni örök reménység

új perspektívák reggelén

rügyeket álcáz titkolt szerénység

késő avarkor nyílt egén   

 

a csupán lélek imígy szavatolja

a látszatot mint kinőtt rabruhát

ékszereit bokán és csuklón hordja

hóhér a viseltes glóriát

 

világot foglal el aki leüli

az éveket percekben üdvözüli

az isten priccsén elmúlt életét

 

a metafizika elárultatása

hogy a távozó türelmesen kivárja

a tegnap érkezett üzenetét

 

 

 

 

farkas sándor

 

e bölöni cyrano bergerac

úgy bűzöli ma is áméríkát

oltárán illatot gerjeszt a lelke

a népuralmat egymaga szerette

 

az ártatlanság tündérmeséjében

e fényűzés őszintén szólva szégyen

szegénylegény csak hazafelé dőzsöl

megtérve újvilági temetőből

 

pofacsontján még halálos komoly

mint tananyag az a sziú mosoly

maga átfordul arcával nyugatnak

 

éjszakánként bár soha be nem vallja

elárulja magára hagyja hantja

az indiánok mindenkit megnyugtatnak

 

 

 

 

 

fazakas miklós

 

csak zsoltárt fordítottam köpenyem

még mindig régi színén viselem

szóra se méltó otthontalanságban

száműzetésre nyilván rászolgáltam   

 

csak a hűségben lehetek legelső

egyszer majd molnár bercike is felnő

s mind letűnnek kik kétségbe vonják

hitben és nyelvben istenük hatalmát

 

szentpál és pécs között halld búcsúszóm

lelépek örök mellékutakon

valamire még hiú a poéta

 

hamvukba haltak régi terveink

de visszatérünk majd egyszer megint

omega alfa mindig vesztes béta

 

 

 

fekete lajos       

 

nomen est omen alapon

vasárnap lesz az én napom

s attól fogva hogy eltemettek

túl sokáig nem emlegetnek

 

három a kislány egy az isten        

sokat szerettem még többet hittem

múltat jelent ez a jövőm

a cenk alatt a cenk tetőn

 

üröm illatú fekete rózsa  

háborús évek szószólója

szerkeszd egybe testem és lelkem

 

valaha valaki feltámad

fogjuk rá fekete vasárnap

és rátok ismer önfeledten

 

 

 

 

 

ferencz józsef

 

azt remélték már nem is leszek

mikorra lehullanak a levelek

silány rokonom a császár s király

én egyezkedtem istennel így dukál  

 

most élvezem a szép békeidőket

századhatáron vallom az igazat

patikamérlegen az eljövendőket          
sokmázsás súllyal a halottakat

 

hívek templomok egyházközségek

tények vagytok már nem dőre remények

és a ráció jövőbe emel

 

óhazánk ritkás szitáján kiestünk

már csak az egyház dohog miérettünk

kissé fonnyadt de éltető kebel

 

 

 

 

filstich

 

ebéd után szundikálás helyett

a pipafüst is meditáció

krónikássá kényszeríti az embert

az emésztetlen prédikáció

 

úgy érzem ma született valami

habár egyelőre neve sincs

sok nem után valami igazi

lidérc valami földalatti kincs

 

párája a fűtetlen nagytemplomban

soká gomolygott cívis kobakomban

kissé furcsa volt ma a tisztelendő

 

egy volt csupán ezután az isten

ezen tűnődni sok türelmem nincsen

törje csak fejét aki eljövendő

 

 

 

 

gellérd imre

 

a találkozás remélt üdvössége

látszat csupán mint a világ

beöltözve szemfedő jelmezekbe

érkeznek próféták diplomaták

 

a legtöbben immár csak sohamár

senkise csakis sehová érkezik      

gyomrokban űr és szívekben halál

csikar metanyelven értekezik

 

a szertartás mint minden távozás

áttetsző ürügy lészen kézmosás

visszarendeltek vagy hazahívtak

 

kezdetben és a vég szava előtt

félelmükben egy péntek délelőtt

jézus és pilátus szót váltottak

 

 

 

 

gergely mihály

 

egyszer már visszatértem

felkopott állam térdig

ajakam koppintották

gyere ki legény félik

 

ál ez a bál még kérdem

mihaszna tetűrázók

gyilkolni mindig érdem

bácsikák és bicsákok

 

elég már vadalmásból

a túlfűlt kultúrházból

unok már futni otthon

 

fohászkodik a csillag

kimeszelt égen ballag

lator vagy te is jobbom

 

 

 

 

geyza józsef

 

egyistenhívő csokonai mihály   

hamvaink s hazánk szószólója 

ógörög bölcs és deákkirály    

halott beszédek ősmanója     

 

köztes lényként újkorok hajnalán
tán még neked is meg kell halni
bár hazatérnél temetés után     

megpihenni és megnyugodni  

    

tógások fikák kedvenc itala

csiklandja torkod szegény volt valaha

mily nemes szokás a halotti tor

 

pipára hát hosszú az sok beszéd
garasra vár az cantor és az nép

ex csak tornácról servus sis maior    

 

 

 

 

heltai gáspár

 

talán az az igazi golgota     
ha olyan keretben kell megfeszülni
melyben mint a fabula mondata   
más betű típus és inri   

 

az erdélyi szász hetente vált inget

takarékos mint messzi ősei   

s mert gótikusnak álmodja a hitet

az ólmot sebéből is kiszedi

 

az ember mégis megtér néhanap

nyelvén vallásán önkéntesen túl ad

valamit sejtet velünk e szorongás

 

tán jön egy ezredév hol a nappal

holddal csillaggal kolozsvári pappal

hűlt helyünk tárja napfényre az írás

 

 

 

 

 

 

horváth ferenc   

 

íme a patrónus feleselni mer

nem kér nem fél egyedül sokakért

kiáll egymaga szót kér hogyha kell

kívül belül száz püspökkel felér

 

kisfiúk közt mindig kell nagyokos

feledni pár percig a bibliát

a diplomata nem mindig őshonos

templom kövéből épít iskolát

       

míg kényszerű és kenyér az ige  
s a kepe epe ritkán jó pepe     

gyakran keserű a vizes kalács

 

ez van mindenki úgy él ahogy tud

pragmatikusnak sohase hazudj

uraim kezdődik a főtanács

 

 

 

 

hunyadi demeter

 

kicsiny palánta ki elvetemedtél   

sok század s hideg ágyaink során

mondjuk az ellenreformációba

szószéken várt reád a halál

 

s tán ma sem érted hogy a bizalom

többet ér mint az elhált alom

embernek ritkán tér vissza a lény

s ha annak is nem mindig tünemény

 

gesztusok látványos forrásvidéke

farkast és bárányt egyként inspirál

de ami eldőlt többé fel nem áll

 

blandrata mérlegén ityeg a fityeg

a játszótér nem babra vérre megy

enyedi csendben már rekonstruál

 

 

 

 

jános zsigmond

 

szép erdély első fejedelme

egyeseknek már második királ

miután székely fintort vágtát

törökülésben fogadott szolimán

 

mégiscsak sikerült jelölt dátum

addig fülelted a hitvitát     

amíg az eszméletlen fátum

kicsikart egy respublikát

 

a hitben s néha legalább

feladunk többféle hibát

jöhet a feketeleves

 

harminckettő lettem maholnap

s bár koszorúba sose fonnak

országolok s ez hiteles

 

 

 

 

kővári jakab      

 

vég előtt írt be téged is

szilveszter esti anyakönyvbe

őszintén voltál kishamis

nem vágyakoztál keresztségre

 

csak elfogadtad öntudatlan      

kollegiális hangulatban 
hogy öntözött s varázsigét

mormolt pár kósza hópihét      

 

sohase hitted sorsod szépnek

testamentumos jövőképet

csecsemőként se álmodál

 

éjfél van befordulsz a sarkon

csonkának maradt templomtornyon

rád vár a kor és a halál

 

 

 

kriza jános

 

senkinek sincs szótárakban hazája

e tájszólásos járási székhelyen

a nyelvnek se szobra se szülőháza

otthona sincs e földi tereken

 

atyja talán a magasságos isten

anyja a koránhalt történelem

rákényszerített népem hogy elhiggyem

árváinak bár ünnepre teljen

 

vadrózsa szaragugya seggvakaró     
díszpalástom ez örök takaró    

a túlvilági akadémiákon

           

hogy elkerüljön babér s félelem        

s amit ma elvesztünk a székelyen

megtérüljön a holnapi csángón

 

 

 

orbán balázs

 

másodosztályon is elsőrangú

méltóságteljesen ül a fapadon  

kihajolni és köpködni tabu      

vagyon írva a koszos ablakon

           

esze ágába se lakozik már

szemügyre venni a lázadó tájat

kelet és nyugat közt a lipinkán

istenével csendesen elkomázgat

 

s a főúrral a jövőhöz iratja

a holtlapikat szárazon siratja

kicsi szívében nem lakozik kétely

 

mentéjén korom a hosszú út pora

csaba királyfi valóságos csoda

időtlenkedik a legnagyobb székely


 

 

 

paget jános   

 

mire is lettünk volna képesek

ha minden angolt asszimilálunk      

talán csak azért vagyunk vétkesek

hogy ezt az erényt ma is szimuláljuk

 

bennfentes s büszke ősfajukban

míg életünket elviseljük

szegénylegényi mivoltunkban   

hazánkat hátunkon cipeljük     

 

s míg lassacskán magunkra maradunk

hívogatókat fojt el panaszunk

kiráz a fohász elemészt a láz    

 

erdélyben ez a rengeteg mészkő

hátunkra púpnak sírkőnek jövendő

ég a szarvunk ropog a csigaház

 

 

 

 

paleologus jakab 

 

a mártírium sikeres főpróbáit       

általában csak reklámnak szánják   

de kiszemeltet már semmi se ámít

jövend láthatja kálváriáját

 

ösztöne mint az üldözött vadak

hamar megérzi rossz csapásra tévedt

jobb lett volna ha lapul nem szalad

nyomára kényszerítni a pribéket

 

rémálom volt a század találmánya

az eszmélés se túlélés aránya

morfondírozzuk verejtékesen

 

mécsest gyújtunk asztalon kalamáris

hófehér toll röppen kezünkbe máris

s zokogni kezdünk tépetten véresen


 

 


 

pataki andrás  

 

maradok próféta legalábbis hittem

mezőségi sárban örökös szórványban

ne felejtsd el arcom ne halálraváltan

tarkómon templomba lépeget az isten

 

a megmaradt hűség több a teremtésnél

a mámor néhanap igazabb az észnél

fintorom a lárva melytől az enyészet

meghátrál s kifeslik belőle az élet

 

szemeim a földben forrást fakasztanak

iszalag öleli megtört derekamat

elernyedt öklömben kemény kézfogásom

 

csak részeg lövészek igazától féltem

jó apám életét becsülettel védtem

imádkozva értem utól a halálom

 

 

 

 

szabédi lászló

 

isten a nyelv a vers szolgálatában

születtem elvegyültem és kiváltam

e háromságban csak egyet szerettem

közösséginek éreztem a lelkem

 

földjén ennek a balsorsú világnak

fejek és fák még egymásra találnak

együtt őriznek minden ideát

melyben házat lelhetünk s hazát

 

józan kritika lázas szóvivője

jelképnek álltam jelszavak elébe     

míg átdübörgött rajtam a valóság

 

tán ethosz volt és nem különcködés

az a partikuláris vérengzés

mely példázattá avatott méltóság

 

 

 

 

 

szabó dezső

 

árva gyermekem édes fiaim

dobjatok rám göröngyöt 

hófehéret egyetlen gyöngyöt

kő vagy nem kő ez vágyaim

 

a félrefestett trikolórok

hazátlan és házaló lelke

már azt sem tudom hogy is hívják

sötétkamrámat kibérelte

 

szám szélén mosoly csöpp szivar

hervad megalvad már a vér

megvagytok még és én se él  

 

sóvidék fia végre felnőtt

kijátsza alsóra a felsőt

avar magyar már nem zavar

 

 

 

 

tóth györgy

 

a jog sose volt csacska tudomány

lassan gyűl egybe annyi hagyomány

anyag és adat dicséret és átok

amennyitől majd tényezőkké váltok

 

életre szól az értékítélet      

az intézményes megmérettetésben

a törvényben otthonos szeretet

a megmaradás záloga így lészen

 

ráutaltattok még paragrafusokra

jó ügyvédekre és igaz tanúkra

bárcsak csalóka lenne e megérzés

 

és sose volna szükségetek arra

hogy a kétszínre ráfogjátok tarka

mától fogva rátok hárul a végzés

 

 

 

török tamás

 

tamáskodik a török   

betörök vagy megnövök

ha nem lesz más bizonyítvány

csak a hűség s az is hitvány

 

ne álmodj szebb tanulságot

mester gyér lámpavilágot

papírt téntát gyertyafényt

szegénylegényt és reményt

 

homlokon hazai gondot

komának kemény Zsigmondot

mü vagyunk rá a tanú

 

mefisztófeles lelkem     

sorstetten sorsvermelten

egy az isten és semmi bú

 

 

 

 

varga béla

 

vidéken nagyos s derűs a bölcselet
bőcsök között már az is erény     
ha valaki nem önmaga a végzet   
s befejezi a világ kezdetén       

 

végigsétálja ama keskeny utat      
fogalmak után árnyak előtt kutat
rendszerbe szedik nagy példázatok   
ürügyek fogytán célra ad okot

 

a kommunikáció volt egyszeriség

meg ne zavarja egyszerű az ég

fölöttébb szükséges a filozófus        

 

de este mikor papucsába bújik

köpenyén lukak egyszerre elkomorlik

csendes imát mormolgat teológus