Adorjáni Rudolf

 

Temetési szokások a maros-küküllői unitárius egyházkörben

 

 

   A halált és a temetést különös szokások és hiedelmek veszik körül, melyeket részben a félelem, részben az összetartozás egymás iránti tisztelete és szeretete teremtett meg. Szellemi hátterük az, hogy „a halott a másvilágon tovább folytatja életét. Ezért mindenre szüksége van. Nem lehet semmivel megrövidíteni, ha nem akarják", "hogy visszatérjen és kárt okozzon, bajt, betegséget zúdítson a hozzátartozókra".1 Ebből a felfogásból erednek egyházunk keretén belül a ma is létező temetési szokások. Minden tájegység, terület az egységes világképből más és más jellegzetességet őrzött meg, Ami az egyik helyen megma­radt, az a másik helyen feledésbe merült.

A maros-küküllői egyházkor egyházközségei a következő tájegységekbe tartoznak: Mezőség: Szabéd; Maros-Nyárádköze: Ikland,  Iszló, Székelykál, Marosvásárhely; Felső-Nyárádmente, Nyárádszentmárton—Csík­falva, Vadad, Jobbágyfalva; Középső-Nyárádmente: Nyárádgálfalva, Nyárádszentlászló, Szentháromság-Kisadorján, Nyomát, Szentgerice; Felső-Kisküküllőmente: Csokfalva, Kis- és Nagyküküllő köze: Bözödújfalu, Bözöd, Rava, Bordos, Zsákod, Pipe; Középső-Kisküküllőmente: Küküllőszéplak, Désfalva, Harangláb, Szőkefalva, Dicsőszentmárton, Sáros, Küküllödombó, Adámos; Nagy-Küküllőmente: Küküllösárd, Segesvár, Medgyes.

A halállal és temetéssel kapcsolatos szokásokat lényeges mozzanatai szerint csoportosítva mutatjuk be, ahogy az egyházkörünkben kialakult.   

 

   Haláljóslás

A halálnak számtalan előjelt tulajdonítanak, melyek közül egyház­körünk hívei között az alábbiak ismeretesek,

A kutya halált megérző és jósló állat. Ha a küszöb mellett kapar és vonít, meghal valaki; ezt jelenti Nyárádszentmártonban, Szentgericén,  Csokfalván,  Ravában,  Désfalván,  Küküllődombón,  Ádámoson.

A bagoly huhogása halált jelent Nyárádszentmártonban, Szenthá­romságon, Csokfalván, Ravában, Küküllőszéplakon, Szőkefalván, Di­csőszentmártonban, Ádámoson, Küküllődombón.

A  tyúkot, ha  kakas módra kukorékolni kezd, Nyárádszentmártonban  levágják, mert halált jelez; Nyárádszentlászlón házhoz hívogatja a halált; Szentgericén, ha szemben áll a küszöbbel,   ahányat   kukorékolt, annyi napon belül meghal valaki. Dicsőszentmártonbon is az ilyen tyúkot levágják, hogy ezzel is megakadályozzák a szerencsétlenséget.

 

Egyéb haláljelek: Nyárádszentmártonban az ablak titokzatos meg-kopogtatása; Küküllődombón álomban való foghúzás, árokba esés, falomlás; Szentgericén, ha valaki búzával álmodik.

 A halál maga is rossz jelnek számít: Küküllőszéplakon, ha esküvő alkalmával meghal valaki, az új párnak nem lesz szerencséje. Ravában azt tartják, hogy amerre a halott feje áll a ravatalon, a következő ha­lott arról felöl lesz. Ha a nyújtópad takarót nem jól és nem hamar hajtják fel, még meghalhat valaki a családból. Nyárádgálfalván, Szent­gericén, Ravában, ha temetéskor a harangok „visszasírnak", újra meg­hal valaki.

 

 A haldoklás megkönnyítése        

 

 Ismeretes az a felfogás, hogy a halált egy rossz szellem okozza, ezt kell eltávolítani, ellenkező esetben az élőt is megronthatja. Eltá­volítását ráolvasással lehet elérni, mert a szónak mágikus ereje van.

Ezt a cselekményt olyan személy végezheti el, aki a szellemekkel érint­kezni tud. Ezt a hiedelmet részben a keresztény egyház is átvette a maga temetési szertartásába. Itt a ráolvasást az imádkozás váltotta fel, mint az utolsó útra való felkészítést.

A haldoklás megkönnyítésének a következő mozzanatait ismerjük.

Az úrvacsora, melyet híveink általában a beteg részére igényelnek.
Marosvásárhelyen, Nyárádgálfalván, Nyárádszentlászlón, Bözödújfaluban, Pipén, Adámoson rendszeresen adnak úrvacsorát a halálos be­tegnek; Szabédon, Vadadon, Jobbágyfalván, Szentgericén, Csokfalván, Küküllődombón csak ritkán. Nyárádszentmártonban az úrvacsorai ke­nyérből egy morzsát a beteg részére félretesznek. Bözödújfaluban a beteg az úrvacsorai kenyérből egy darabot a párnája alá rejt. Küküllőszéplakon, Szőkefalván a beteg részére az úrasztaláról zsebkendőbe téve egy darab kenyeret és egy kis üvegben bort visznek haza.    

Szokásban van egyes helyeken, hogy a betegért imádkoztatnak. Lelkész nélkül imádkoznak Küküllődombón. Öregasszonnyal imádkoztat­nak Nyárádszentmártonban, Nyárádszentlászlón. Küküllőszéplakon a haldoklóhoz régen öregasszonyt hívtak, aki a Bibliából olvasott fel. Nyá­rádszentmártonban a lelkész a haldoklónak úrvacsorát oszt és az utána következő istentiszteleten imádkozik érette.

Az istentisztelet keretében rendszeresen imádkoznak a halálos be­tegért Nyárádszentmártonban, Szentháromságon, Szabédon, Bözödön, Dicsőszentmártonban; szórványosan Vadadon, Szentgerieén, Csokfalván,, Küküllődombón. A lelkész szolgálatát eszerint inkább a Nyárádmentén veszik igénybe. A Kisküküllőmentén más vallású lelkészeket is felkérnek szolgálattételre.

 

    A halott előkészítése a temetésre  

 

Egyházkörünkben a következő erre vonatkozó szokások maradtak fenn:

 

Földre tevés. Nyárádszentmártonban, az első házban, ahonnan min­den bútort kihordtak, pokrócot terítenek a földre, erre tiszta alsólepedő kerül, amire a már megmosott halottat helyezik, lábbal a kijárat felé. Dicsőszentmártonban deszkapadlóra teszik, hogy egyenesen me­revedjék meg; Adámoson a puszta földre, lábbal a küszöb felé; Vada­don rendszerint az előszobába viszik a megmosott halottat.

 

Áll-felkötés. Nyárádszentmártonban a halott állát női fejkendő­vel kötik fel; Csokfalván fekete fejkendővel, majd fekete szalaggal cserélik ki és a koporsóba teszik.

 

Szemlezárás. Ravában a halott arcára fekete kendőt terítenek. Nyárádszentmártonban az öregek emlékezete szerint, amikor a szemüreg igen mélynek tűnt, a szemgolyóra fémpénzt helyeztek. Szenthárom­ságon, ha a szem nem akar lecsukódni, pénzt tesznek rá. Száját, fü­lét fonalból sodort golyócskával vagy vattával dugják be, hogy ne vérezzen. Csokfalván a halott szemét az egyik rokon zárja le; a sze­mére pénzt tesznek, ami a koporsóban marad, szájába és fülébe vat­tát helyeznek. Ádámoson a halott szemét a testet lemosó személyek zárják le.   

 

Tűzkioltás. Havában a halál bekövetkezése után a tűzet kioltják.
A család tagjainak nem szabad ételhez nyúlni. Segítők terítenek asz­talt és osztják ki az ételt. Küküllőszéplakon a halál beálltakor a tüzet abban a szobában kioltják. Amíg a halott a házban van, a családtagok­nak nem szabad ételhez nyúlni, főzéssel foglalkozni, mert esetleg kéz­zel megérinthették a holttestet; számukra is idegenek főznek. Vadadon
a tüzet szintén kioltják; az asztalt az elhunyt, részére is megterítik,
helye a temetés napjáig üresen áll.        

 

Öltöztetés. Dicsőszentmártonban és Küküllőszéplakon a „haló gú­nya" (halotti ruha) régebben fehér alsónemű volt, Nyárádszentmártonban csak a szegényeket öltöztették így. Fiatal leányt ma is fehérbe öltöztetnek Szabédon, Nyárádszentmártonban, Jobbágyfalván, Ravában, Szőkefalván, fejére menyasszonyi fátyolt is tesznek Szőkefalván. A ha­lott lábait fekete szalaggal kötik össze Szökefalván, Dicsőszentmárton­ban,   Szentháromságon,  Szentgericén,  Csokfalván,  Havában,

Ravatalozás. Régebben a felöltöztetett halottat nyújtópadra helyez­ték s onnan tették a koporsóba. Ma a két eljárást összevonták és az ágy­ról vagy a földről egyenesen a ravatalra helyezett koporsóba teszik. Nyárádszentmártonban 1947 előtt az ágyból kiemelt halottat az első házban elhelyezett nyújtópadra tették át, új kézimunkáit terítők se­gítségével. A nők menyasszonyi kelengyéjük legszebb kendőit teszik félre és őrzik egy egész életen át. s magukkal viszik a sírba is.2  Küküllődombón régebb „fehér ravatal" volt. Szokásban van Szabédon, Nyárádszentmártonban, Szentháromságon, Szentgericén, Csokfalván, Szőkefalván, Désfalván, hogy a halott hasára keresztbe tett sarlót he­lyeznek, mely a felfúvódás ellen szolgálna, de a sarlót nem temetik el a halottal. A ravatalnál használt tárgyak között Szentgericén, Csok­falván, Havában, Küküllőszéplakon, Szőkefalván, a halott, ill. a ra­vatal alá tett vizes edény, cseber vagy veder szerepel a felfúvódás ellen.

A ravatalra vagy a koporsóba helyezés a férfiak dolga, és legtöbb helyen erre a célra szőtt házi kendővel történik. így van ez ma is Nyárádszentmártonban, Szabédon, Csokfalván, Ravában, Pipén. A ken­dőt a koporsóban hagyják, úgy, hogy az két oldalon kilátszik belőle. A koporsóbatétel Szabédon, Nyárádszentmártonban, Nyárádgálfalván harangszó mellett történik.  

 

A haláleset hírüladása. Csokfalván a halottas ház kapuja köré fekete kendőt tesznek; Dicsőszentmártonban régen a kapura fekete lobogót tettek; Désfalván a templomi gyászlobogót helyezik a kapura. Egyes helyeken a haláleset közlése nemcsak harangszóval történik, hanem az un. halotti társulat által is. Ilyen van Küküllődombón, Ádámoson, Se­gesváron, Sároson. Segesváron a temetési segélyalap és a szomszédsá­gok tagjait körzetenként írásban értesítik a halálesetről.

 

Halottlátás. A régi felfogás szerint a halottlátás, ami ajándékozás­sal párosul, a halottnak szólt, aki új életre indulva elbúcsúzik övéi­től, akik ellátják útravalóval. A halottat addig nem temették el míg az egész rokonság össze nem gyűlt. A halottlátás napjainkban újabb értelmezést kapott.  Nyárádszentmártonban, ahogy  a  halált   jelző    ha- rangszó megkondul, a halottas ház felé megindul a vándorlás. „Adjon az Isten csendes nyugodalmat eltávozott kedvesüknek, a hátramara­dottaknak vigasztalást" — mondással köszönnek. Kezet fognak a gyá­szolókkal, felajánlják segítségüket, átadják ajándékaikat Általában lisztet, tojást, szalonnát, tyúkot, burgonyát, zöldséget visznek aján­dékba. Ez a szokás ismeretes a Nyárádmentén, továbbá Vadadon, Jobbágyfalván, és a Kisküküllőmente valamennyi egyházközségében. Mindenütt az asszonyok viszik a rokonok részéről az élelmet, melyet a ha­lotti torra használnak fel. Szökefalván az ajándékozók nevét és tár­gyát jegyzékbe foglalják, hogy adott esetben tudják, hogyan viszo­nozzák.

        

 A sirató. A halottkultusz legmegrázóbb kísérője. Az Ószövetség is említi: „Hívjátok a sirató asszonyokat" (Jer 9,17). Kodály Zoltán szerint a sirató az őskorba nyúlik vissza: „Az egész világon, ahol meg­van, az asszonyok dolga, [. . .] a nép élénken figyel rá s utána meg­beszéli; [. . .} egyetlen példája a prózai recitáló éneknek és szinte egye­düli színtere a rögtönzésnek"3. Az általunk gyűjtött siratókban az élő beszél a halottal. A halott érdemeit emlegeti, de leginkább a sirató asszony a maga panaszát mondja el, gyakran magát sajnáltatja. Üzen a halottól a korábban elhaltnak. Lejegyzése nehéz, temetés alatt profanizálásnak vennék, temetés után a halott zavarásának tekintik. Hor­váth István szülőfalujában,  Ózdon, csak  rejtve tudta  rögzíteni.4

Az édesanyát siratva, a rímek is megcsendülnek; „Halál, halál, mérges halál, / Kifúrtad e háznak falát, / Elvitted a jó Édesanyát / Étét árvának gondozóját"5.

Testvér panaszolja testvérének élete   sorát:   „Mondd   meg   lelkem, jó; testvérem, / Édes  anyámnak,  édes  apámnak  / Mondd meg lelkem az én nyomorúságim, / Hogy ne feledkezzenek el rólam / Keressenek fel, vigyenek ingem is oda, / Mert én oda szívesen megyek"6.      Édesanya leányára emlékezve magát siratja; „Ilonka, lelkem, Ilonka, édesanyámé, / Métt hattál itt ingemet. / Kihez jüjjek még Ilonka lelkem, l Hogy kipanaszoljam magamat"7.

A halottnak szól az üzenet a küküllődombói siratóban is: ,,Édes anyám lelkem, ha igaz, hogy a lelkek találkoznak, mondja meg, hogy elrendezem a leánykákat". Adámoson is üzennek: „Mondd meg Jáno­somnak, amíg élek siratom". A sirató szokásban van Nyárádszentmártonban, Vadadon, Szentgericén, Pipén az öregek még emlékeznek rá: síró, elnyújtott hangon, félig éneklő formában hangzottak el. A halott tetteit dicsérték. Dicsőszentmártonban már kiveszett, de itt id. Bartha Sándor, 1977-ben így emlékezett: „A legközelebbi hozzátartozók siratóztak. Anya mellett leánya, anyós mellett menye, leányt nővére vagy húga. Férfi nem siratózhatott. A halál beálltával azonnal megkezd­ték, ahogy jöttek a halottnézők. Minden érkezőnél külön felhangzott. Koldusének módjára, jajszóval való mondogatásból állott. A halott ér­demét emlegették, szépítették is. Üzentek a régebben elhaltaknak. A koporsó lezárásakor, a házból való kivitelkor és a  temetőben is siratóztak.”

 

A Kisküküllömentén ma mindenütt szokás. Désfalváról idézzük:  nézéskor szülő, főleg  asszony siratja gyermekét, férjét, leány­gyermek szüleit. Virrasztáskor csak az siratózik, aki nagyon ki akarja mutatni fájdalmát. Temetés napján a lelkész odaérkeztekor van a leg­nagyobb siratózás. 1949 előtt a szertartás alatt is siratóztak. [. . .] Teme­tőben a sírbatétel alatt és a korábban elhaltak sírjánál is elhangzik. Min­dig rögtönzött szövege van."8

 

Virrasztás. Általános felfogás volt, hogy amíg a halott a házban van, virrasztani kell, nem szabad elaludni, mert az alvó ember lelke ki­száll a testből, az üres testet pedig elfoglalja a halott lelke. K. Kovács László feltételezi, hogy a virrasztásnak közjogi és örökösödési oka is le­hetett. A rokonok azért gyűlhettek össze, hogy a halál beálltáról meg­győződjenek s az örökséget átvegyék. Erre emlékeztet, hogy virrasztás alkalmával állítják össze a nemzetség levelet, vagyis a búcsúztatót9. Egyházkörünkben a virrasztás mindenütt élő szokás. Nyárádszentmártonban és Nyárádgálfalván túlnőtte a családi ház keretét, a művelődési otthont is igénybe veszik erre a célra.    

A virrasztás régen Havában úgy történt, hogy a falu népe néhány jó énekes vezetésével beült a halottas házba, ahol egyházi éneket éne­keltek a ravatal körül. Azután a férfiak kivonultak egy másik szobába és ott kártyázással és meséléssel töltötték az időt. Ügyeltek arra is, hogy senki el ne aludjék, ha mégis megtörtént, hogy valaki elszenderült, azonnal felköltötték. Ezalatt az asszonyok a hozzátartozókkal együtt a ravatalt ülték körül és csendesen beszélgettek a meghalt érdeméről, éle­téről. Éjfél után az idegenek hazamentek. A hozzátartozók a halott fö­lött őrködtek, nem hagyván egy pillanatra sem magára.10  1962-től a vir­rasztásban, már nem énekelnek, nem is mesélnek, csak kártyáznak. Éj­félkor a jelenlevőket pálinkával és kenyérrel kínálják meg, majd az ide­genek hazamennek. Miután mindenki elment, a háziak a szomszéd szo­bában lefeküsznek, a halott magára marad.

Pipén a virrasztóba a közeli hozzátartozók mennek, mások nagyon ritkán vesznek részt. A virrasztás 11 óráig, esetleg éjfélig tart A vir­rasztókat kenyérrel és borral kínálják.  Egyházkörünkben a virrasztáskor végzett szertartás következő for­mái ismeretesek:

Egyházi éneklés van Nyárádszentmártonban, Jobbágyfalván, Szentgericén, Nyomáton, Csokfalván, Szőkefalván és Küküllősárdon. Egyházi éneklés és imádkozás a lelkész jelenléte nélkül Ádámoson, Küküllődombón. Lelkészi szolgálat egyházi énekkel Nyárádgálfalván, Szenthá­romságon, Csokfalván, Bözödön, Pipén, Segesváron.   

 

 Búcsúztató. A búcsúztatóban a halott búcsúzik az élőtől, rokonsági és öröklési sorrendben, így az egész nagy családot magába foglalja. Arra vonatkozóan, hogy a búcsúztató eredetileg verses, énekes vagy prózai volt-e, a rendelkezésünkre álló adatokból kitetszően megjegyezzük, hogy egyházkörünkben a Kisküküllömentén hagyománya lehetett verses és énekes búcsúztatónak. Az 1813-as egyházi összeírás szerint: „Désfalván a halott felett való búcsúztatásért a mesternek 24 pénz járt.",   Haranglábon és Kissároson 3 máriás11. Ádámoson a búcsúztató éneklé­sért 4 sustág.12   Régebben a  küküllői körhöz tartozott Bethlenszentmiklóson a halottak énekkel való búcsúztatásáért 3 máriás járt a mester­nek. Hasonlóképpen Szentbenedeken is.13

Zsákodon az 1940-es évek előtt verses-énekes búcsúztató volt szo­kásban. A hozzátartozók által összeállított névsor alapján az énekvezér a halott érdemeit, életét versbe foglalta és sajátos dallammal a temp­lomi szertartás után, orgonakíséret mellett elénekelte, amiért egy véka búzát kapott.14

A verses búcsúztatót az 1643. évi nyárádszentlászlói zsinat betil­totta. „A pap a halottat az élőktől ne búcsúztassa, versifikálást ne te­gyen." Ezt a tiltó rendelkezést erősíti meg az 1774-í zsinat, amely a lel­készt állásából való felfüggesztés terhe alatt eltiltja a verses búcsúzta­tástól.

A tiltó rendelkezések ellenére a búcsúztató megmaradt. A meste­rektől, az énekvezérektől a lelkészek vették át. Az egyházkör területén napjainkban csak Pipén mond a lelkész verses búcsúztatót, A búcsúzta­tást a nevek rokonsági felsorolásában még városon is — Segesvár, Medgyes, Dicsőszentmárton — gyakorolják.

 

    Az eltemetés

 

 A szokás és szertartás itt áll elénk egységesen. A koporsóba tevés­sel kapcsolatos szokások közül csak egy nehányat emelünk ki. Nálunk is, mint annyi más helyen a koporsó lezárása előtt a szemfedelet felhasítják, a gombokat kigombolják, a halott lábán és állán a kötéseket kiold­ják. Nyárádszentmártonban, Nyárádgálfalván az áll- és lábkötő szala­got a koporsó gyaluforgácsa közé teszik. Dicsőszentmártonban az ingnyakán levő gombokat is kigombolják. Havában a halott öltözetén nincs gomb vagy egyéb kötelék. Az áll- és lábkötő szalagot itt is kioldják és a koporsóban hagyják. E tárgyak eltemetésének szellemi háttere: azok a halottéi, vigye magával, mert ártó szelleme bennük lehet és a háziakra rontást hozhatnak. Mindent el kell követni, hogy a halott szelleme a házból minél hamarább eltávozzék. Ezt célozza a házban való zajcsapás,
a koporsó kivitele után a bakkok feldöntése, mint pl. Dicsőszentmár­tonban és Szőkefalván.        

A koporsót a legközelebbi hozzátartozók veszik körül, de ennek szabályos, meghatározott rendje már sehol sincs meg egyházkörünkben. A koporsó körülállásának némi rendjét csak Ravából ismerjük, a temp­lomból való temetés alkalmával. Itt a koporsót úgy helyezik el, hogy a halott feje szembe legyen a szószékkel. Fejénél bal oldalt vannak az asszonyok: édesanya, nőtestvérek; jobb oldalt a férfi hozzátartozók: édesapa, fiútestvérek. Az udvaron történő szertartás alkalmával a gyü­lekezet férfi tagjai a lelkész mögött, a nők vele szemben állnak. Kivétel Küküllődombó, ahol a lelkész az udvaron a koporsó jobb oldalán áll, tőle balra a férfiak, jobbra a nők vannak. A házban történő szertartás al­kalmával a lelkész a halott lábánál, az udvaron és a temetőben pedig a fejénél áll.

A temetés ideje mindenütt a halál beállta után harmadnap, rendszerint délután 23 óra között

 

      Harangozás:  A halál beálltát, a temetés kezdetét mindenütt harang­szó jelzi. A halál beálltától a temetés végeztéig naponta háromszor ha­rangoznak: reggel, délben és este. A harangozás hírül adja a halott ne­mét. A legáltalánosabb az, hogy férfinak nagy haranggal kezdik, kicsi­vel folytatják, végül mind a kettőt összehúzzák, A nőknél a kicsivel kezdik, naggyal folytatják majd összehúzzák.

Vadadon, Nyárádgálfalván, Ravában, amikor az idegenben elhalt, de haza hozott koporsója a falu határához ér, azonnal harangoznak. A haranggal való hírüladást mindenütt szaggatásnak nevezik, Szabédon „gyűlőt" húznak a temetés kezdetén, „kísérőt", míg a menet a temető felé tart, és „takarót" mialatt a koporsót behantolják. Itt minden egyes harangozás időtartama öt perces megszakításokkal két óra. Küküllődombón „gödörnekvalót" húznak, mikor a sír készen van. Nyárádszentmár­tonban „papinduló" jelzi a belsőemberek elindulását. Szentgericén, Ha­vában, a „gyűlőt" kettővel húzzák, majd utána egyes harangszó jelzi a belsőemberek elindulását. Több vegyes lakosságú tahiban, mint Szőke­falván, Désfalván, Haranglábon, Ádámoson, Nyárádgálfalván, Küküllősárdon, Csokfalván, Jobbágyfalván minden felekezet templomában ha­rangoznak.

 

A koporsó lezárása. A koporsóba olyan tárgyakat tesznek, amelye­ket a halott életében használt. Ravában a halott jobb kezébe tiszta zsebkendőt tesznek; férfi mellé a kalapját. Az 1960-ban elhunyt Berecki Imréné Hankó Juliánna 79 éves özvegyasszony mellé odatették imakönyvét, férjének háborúból írt leveleit, menyasszonyi jegykendő­jét, gyermekek, unokák, dédunokák fényképeit. Az 1975-ben elhalt Fü­löp Mózes mellé lezárt üvegbe tették életrajzát, búcsúztatóját, a beteg­sége okát ismertető írást. Ennek az a magyarázata, hogy Ravában a sí­rokat 50—60 év múlva újraássák, az utódok hadd tudjanak tájékozódni, hogy melyik családhoz tartoznak. A koporsó lezárás előtt a házban énekkel végeznek egyházi szertartást Nyárádszentmártonban, Jobbágy­falván, Vadadon; előfohásszal, Úri imával és énekkel Szabédon és Küküllőszéplakon.

Lezárás után a koporsót kiviszik az udvarra, legtöbb helyen lábbal előre ,hogy a bajt, betegséget vitessék el a halottal. Fejjel előre csak Vadadon, Nyárádgálfalván és Pipén viszik. Az udvaron a koporsót az előre elkészített bakkokra teszik szintén lábbal előre a kapu felé. Fejé­nél egy kis asztalka áll, innen végzi a lelkész a szertartást, A családi ház udvarán végzik a szertartást Nyárádszentmártonban, Jobbágyfalván, Vadadon, Szentháromságon, Nyárádgálfalván, Nyárádszentlászlón, Bözödön, Pipén, Désfalván, Haranglábon, Sároson, Dicsőszentmártonban, Küküllődombón, Ádámoson, Szőkefalván és részben Ravában. Az udva­ron történő temetési szertartásnak egy érdekes formája alakult ki Szentgericén, Szentháromságon, Nyárádszentlászlón, Ravában: a koporsó a házban van a hozzátartozókkal, a lelkész az udvaron szolgál fekete ab­rosszal letakart asztal mellett. E szokás eredetét nem ismerjük.

Temetői kápolnában, ill. ravatalozó helyen történik a szertartás Marosvásárhelyen,   1976  óta  Segesváron   és  Dicsőszentmártonban.

      A templomból való temetés régebb általános lehetett. Erre utal Körmöczi János püspök 1829. október 11-i körlevele, melyben közli a főkormányszék rendeletét: „A gubernium előtt kivilágosodván, hogy a megholtak testeit némely helyeken a Templomokba vitetnének és az Isteni tisztelet alatt is ott tartatnának, minden jurisdictiohoz rende­lés tétetett az eránt, hogy ezen visszaélés eltöröltessék s az ez eránt felséges rendelésnek nem engedelmeskedők, ha colonusok15 12 pálca testi büntetés, ha Nemesi szabadsággal bírók, Constitutionális büntetés alá vettessenek".

Adámoson 1813-ban még templomból temettek. Dicsőszentmártonban 1905 előtt minden halottat a templomból temettek. Küktillődombón az első világháború előtt szintén a templomból temettek; a spanyolnátha járvány vetett véget a szokásnak. Nyárádgálfalván mindenkit a templomból temettek, ma nagyon ritkán. Ma is a templomból temetnek Szabédon, ahol odavisznek minden megkonfirmáltat vagy törvényes há­zasságban elhunytat; Csokfalván minden halottat különbség nélkül; Zsákodon csak a megkonfirmált halottat; Havában csak azokat, akik jó templombajárók voltak és ilyen irányú kívánságukat még életükben kifejezték. Ha az időjárás rossz vagy szűk a családi ház udvara, akkor is a templomból temetnek. 

 

A temetési menet. A szertartás befejezése után a koporsót rudakra emelik vagy szekérre teszik, a koszorúkat elhelyezik és teme­tési éneket énekelve megindul a mertet, Elöl viszik a fekete zászlót, melyet Szabédon és Szentgericén mindig férfiak visznek. Máshol az egykorúak és egyneműek, férfinak férfi, nőnek nő. Küküllőszéplakan a haldokló még életében felkéri, hogy ki legyen az ő zászlóvivője. A zászló után a lelkész és énekvezér halad, mögöttük az énekkar, a férfiak csoportja életkor szerint, majd a koporsó. Utána a legkö­zelebb gyászolók, végül az asszonyok sorai zárják be a menetet.

A halottvivés ősi formája a koporsó rúdon való vivése. Ma így van egyes esetekben Vadadon, Csokfalván, ha a temetőhöz közelálló házból temetnek. Havában a rúdon való vivés a gyakoribb, szekérre csak azt teszik, aki a falu alsó végén lakott. Szőkefalván nem rég kezdődött a rúdon vivés elterjedni; addig itt is szekérrel vitték a koporsót. Nyárádszentmártonban régebben ökrös szekérrel vitték, az ök­rök szarvait fekete kendővel díszítették. Désfalván a szekér aljára szalmát tesznek, amit a temetőben elégetnek. Haranglábon, Désfalván, Szőkefalván, Küküllődombón az idősebb asszonyok felülnek a szekérre és siratóznak.

A menet régi formája érvényesül ma is, ha fiatal lányt vagy le­gényt temetnek. Ez a halott lakodalmára emlékeztet. Nyárádszentmár­tonban ilyen esetekben lovas legények és fehér ruhás leányok vonul­nak a koporsó két oldalán a temetőig. Zenészek is részt vesznek és zeneszóval a temetőig kísérik. Csokfalván az 1930-as években csecse­mő halála esetén a fiú koporsóját egy legény, a leányét egy fiatal lány vitte hóna alatt. Fiatal leány halottat kétfelől hat-hat legény kísérte, guzsalyakra kötött fekete kendővel. Fiatal asszonyt rúdon hat­hat fekete  fejkendős asszonytársa vitt.   Ma már  ez nincs szokásban,  Küküllődombón régebben a fiatal halottat hat fiú és hat leány vitte. Utóbbiak kibontott hajjal, fekete szalaggal átkötve kísérték leánytár­suk koporsóját. A leányok házilag készített guzsalyt vittek nyelére
tett fekete és fehér kendővel. Désfalván fiatal leány és legény te­metésén társaik kendőkkel díszített virágcsokrokkal kettős sorokban meneteltek. Legények a koporsó előtt, leányok a koporsó után. Zene­ kedvelőknél zenekart is fogadtak. Küküllőszéplakon fiatal leány halá­lakor tíz leány fehérbe öltözik, rojtos kendőkből zászlót készítenek és többszínű szalaggal kidíszítik, tetejébe élő virágcsokrot tűznek. A koporsót legények viszik rudakon. Havában régebben minden temetésre
külön készítettek zászlót. Guzsaly nyelére fehér abroszt kötöttek és rá fekete selyemkendőt. Ez a fiataloknál ma is szokás. A fekete ken­dőre még egy sárga selyemkendőt, a rúd végére csokorba kötött fekete szalagot tettek.

 

Temetkezési helyek. A templom mellé temetkeznek Szabédon, ahol a temető közvetlenül a templom körül terül el. Nyárádszentmártonban a régi betelt temető a templom körül, a falu közepén volt. Szentgericén is a leggyakoribb temetkezési hely a cinterem. Zsákodon a közös uni­tárius és katolikus temető a katolikus templom mellett van. Pipén a régi temető a régi templom felett volt. Désfalván az 1813-as egyház­községi vagyonösszeírás megemlíti, hogy az „unitáriusoknak temetőjök ezelőtt volt a Czinterem". Itt ma is vannak régi sírok, Ádámoson az 1700-as évek előtt felhagyták a templom mellé való temetkezést. Di­csőszentmártonban is a templom 1972—73. évi javításakor az északi fal mögül emberi csontok kerültek napvilágra.

 

A családi kertbe való temetkezés kővetkező formáit ismerjük:  

a. Telken belüli családi kertbe: Bözödön, Ravában, Ádámoson.  

b. Telken kívüli családi kertben: Nyárádszentmártonban a „Csorgó" nevű dűlőben van a kihalt Rozsnyay család sírkertje. Búzaházán a határban szétszórtan fekvő családi kertekbe temetkeznek. Nyárádgálfalván a Csiki és Fekete családok egyes tagjai a szőlőben levő családi sírokba temetkeznek. Csokfalván van mintegy öt népesebb családi te­mető, kilenc-tíz pedig egy-két sírral. Bözödön a falut körülövező dom­bos és lankás vonulatok oldalába temetkeznek, egykori földjeik vé­gébe. Ravában családi sírkertek vannak a közös temető körül, az And­rási, Kozma, Tamási, Kecskés kert, ezen családok sírjaival és a Pap kert a belsőemberi sírokkal.

 

Közös temetőt minden egyházközségben találunk, helyenként töb­bet is.

Nyárádszentmártonban a régi temető a 12. században épült templom mellett terült el s valószínűleg azóta használták. Nyárádgálfalván a régi temetőben 400 éves, Szentgericén a templom mellett lévő régi temetőben 300 éves sírok is találhatók. A Kisküküllőmentí egyházköz­
ségekben a szőkefalvi temetőt kivéve mind ISIS előttiek, amint ezt a már említett összeírásban feljegyezték. Pipén az új temető az 1920-as évekből való.               

Közös temetőink néha külön nevet is viselnek. Az elnevezés utal­hat társadalmi tagozódásra is. Székelykálon „Nemes" temető van; Küküllődombon régebben azokat, akiknek senki hozzátartozójuk nem volt, a „Szegények" temetőjébe temették. A név a terület adományozójának nevét is őrizheti. Vadadon a Török temetőt egy évszázaddal ez­
előtt egy ilyen nevű család adományozta. Szőkefalván a reformátu­sok tulajdonában van a Károly temető, melyet az 1920-as években Rákosi Károly nevű birtokos adományozott. Ugyanebben a faluban a Nagy Pál temetőt az 1940-es években egy hasonnevű család adomá­nyozta szérűs kertjéből. Mind a két temetőbe unitáriusokat is temetnek. Pipén a régi temetőt Kölpény-nek hívták. Az új temető egy­kori határneve Kerek szőlő volt, valamikor e helyen szőlőt termesztettek.

Közös temetőink az egyházkörben mindenhol dombos oldalon feküsznek. Ezeket a Kiskuküllőmentéről a már többször idézett 1813. évi összeírás részletesen felsorolja;

 Désfalva: „ most a több valláson levő atyafiakkal közösen te­metkeznek a „Krutsa" nevű helyen, a falun kívül, mely kerítetlen és egy nagy hegy oldal, — ennek hossza: 100 öl, északi vége: 34 öl, déli: 24 öl."    

Harangláb: „temetőjök a falun kívül van a többi valláson levőkkel közös, s kerítetlen. Szomszédi: Napkeletről Bosztán Tamászi: Tktes Máté Isák úr embere földe, északon a földek végein, nap nyugatról: Tktes Máté Farkas Úr szántóföldje. Délről tktes Vita Sámuel kaszá­lója. Hossza: délről: 53, északról: 55 öl, Napkeletről: 44 öl, Napnyugot-ról 22 öl."

 

Kissáros (Sáros): „Temetője az ecciesiának két helyt van. 1-ször a Halmoknál levő, mely három darabban van három hegyetskén. Az Elsőnek szomszédi Napnyugot felöl a Faluban levő sessiok16 s kertek végei rúgnak reá. Dél és Napkelet felöl a Samos Szöllő. Északra ken­der földek, kerítetlen s mind a három valláson levő magyarok ele­gyesen temetkeznek benne. Ennek hossza 46 öl Napnyugot felől. A széle 18 öl Napkeletről pedig a harang alatt tsaponolag 38 öl. A máso­dik és harmadik egymás mellett levő halmok vagynak a Samos Szöllő mellett. Szomszédi a kettőnek: Napkeletről a Samos Szöllő, Délről a kert Szöllő. Napnyugotról a Galambfalviné Asszony jószága. Északról egy darabig a Szöllőbe járó út és azon túl a kender földek. Hossza a két halomnak 110 ől, széle az alsónak Napnyugotra 32 öl, ahonnan kihegyesül. A 2-ik temető helye van a Bársony nevű. erdő alatt, ez is kerítetlen s temetkeznek a reformátusok és katolikusok is belé. Szom­szédi északról a falu kertjei, Napnyugotról és Délről a Bársony erdő, Napkeletről a falu kertjei és a Vadveremből lejövő árok. Ennek Nap­keleti oldala 100 öl, Déli 150, Északi a falu megett 136, Napnyugoton pedig 23 öl."

 

Adámos: „A Temetőjök van a falun kívül, a falu déli széliben ke­rítetlen s megengedik ugyan az Unitáriusok más magyaroknak is oda temetkezni, de a hely tulajdonosai csak az unitáriusok s az Unitárius Pap használta vagy kaszálta, s ma is mikor nem esik nyomásba a Pap kaszálja. Szomszédi Délről az erdőre járó út, Napnyugotra a tekintetes Pásztai Ferentzné Asszony csűrös kertje, melynek nagyobb része a temetőből van elfoglalva. Északról a Csegezi Elek posteritásai17  Curialis18 Telkek. Napkeletről a falu szabad útja. Ennek északi széle  26 öl, közép szélessége pedig keresztül mérve 47 öl. Hossza nyugoti vé­giben 67 öl, közepin pedig 91 öl. A déli vége az út miatt kerek".

 

Küküllődombó: „Az Unitáriusoknak külön van Temetőjök a Falu napkeleti és északi részében, vagy Széliben kerítetlen, de megengedik a faluban levő Reformátusoknak is az ide való temetkezést s midőn nincs nyomásban az Ó-temetö fűvit a Pap használja. Szomszédja a két temetőnek az Ujj Hegy nevű Szöllő, Napkeletről a papi föld. Délről
a Mesterség kertje és az árok, Napnyugotra egy darab puszta kopacz
oldal két részben lévén: az egyik Ó és a másik Újj, az Ó-temetőnek (kaszáltatik midőn nincs nyomásban) Déli vége 56 öl, északi is 56 öl, Hossza: 90 ö1."   

Dicsőszentmárton; „Temetője az itt levő Unitaria Ecclanak vagyon kettő, de mind a kettő a faluban levő más vallásuakkal közös. Egyik Temető van a falunak felső végibe, kerítetlen, Szomszédjai: Napkelet­ről a román templom, Napnyugotról és délről az ország uttya, észak­ról a belé rúgó szántóföldek végei. Ennek Napkeleti vége: 10 öl, Napnyugoti vége 51 öl, Hossza 66 öl. Másik Temető van a falu alsó végibe ez is kerítetlen, szomszédjai Napkeletről a Reformátusok temploma, Napnyugotról a mesteri fundus, Északról az Egyház-Szere Szöllőse, dél­ről az ország uttya, ez háromszög figurájú, melynek déli oldala 85 Nap­keleti 57, Napnyugoti 57 öl."

Szőkefalva: „Temetőjök külön nints, hanem a Reformátusokkal egy hellyre temetkeznek. A Temető a Reformátusok tulajdona, ők használ­ják a füvit is, a múlt Esztendőben mikor a Reformata Ecclak vagyo-naikat is conscribáltak19, ez akkor szomszédosíttatott s felis méretett”.

Széplok (Küküllőszéplak): „Temetőjek az Unitáriusoknak külön van, a más vallásuakkal nem közös, a füvit is mikor tsak terem va­lamit az Unitárius Pap kaszálja, de sovány volta miatt terméketlen, s ennélfogva nints bekerítve. Fekszik a falun kívül Északról a Szöllő oldalában. Szomszédgyai, Délről és Napkeletről Román György Mgs. Horváth Dániel Úr embere szántóföldje, Napnyugotról a Szöllő mel­lett kijáró út Északról kihegyesül a Szőke István Mgs. Horváth Károly Úr embere, s más emberek szántóföldjeibe, Szélessége 25, Hosszúsága 80 öl, a fekvése ovális kerekségű."20         

 

A temető bekerítése. A temetőket ma mindenütt bekerítik. A Kisküküllőmentén 1813 előtt sehol sem volt a temető elkerítve. Azóta eze­ket is bekerítették. Küküllődombőn élősövény — orgona — veszi kö­rül. Pipén a régi temetőt a Kölpény árka határolja, az új temetőt be­kerítették. Szabédon élő gyepű, Vadadon is élő sövény veszi körül. Ravában élő sövény és árok határolja. Csokfalván némelyik családi temetőt üres árokkal vették körül.

A temető növényvilága. A régiek a halott fejéhez vagy lábához fát ültettek. Ennek magyarázata valószínűleg az ősi hitvilágban oly fontos szerepet játszó „életfa" lehetett. Temetőink ma is tele vannak gyümölcs-   és  díszfákkal   vagy  más   haszonfákkal   és   virágokkal.   Ezeket már nem tudatosan ültetik fejhez vagy lábhoz,  hanem üres

A temető szigorú tilalom alá esik. Fát kivágni vagy virágot letépni nem szabad. Pipén és Ravában azért, mert az innen tépett virágnak „halott" szaga van.

 

 A temető beosztása tükrözi a falu eredeti képét. A családok abban a szomszédsági rendben temetkeznek, ahogy a faluban éltek. Szőke­falván, az egyházközségek tulajdonjoga szerint külön van unitárius, református, katolikus és ortodox temető. Küküllőszéplakon a már em­lített 1813-i összeírás az unitáriusok külön temetőjét említi, mely a Kilia nevű határrészen volt. Ide temetkezett a patronus P. Horváth család. Ebbe a temetőbe az idők folyamán a cigányok temetkeztek fele­kezeti különbség nélkül. Ma Cigány temetőnek is hívják. Az unitáriu­sok a református temetőbe temetkeznek. Az ortodoxoknak külön te­metőjük van. Van zsidó temető is, ahová a szomszéd falvak zsidó csa­ládjai temetkeznek. A kereszteletlenül elhalt gyermeket Havában a te­mető külön sarkába temetik el.

A család rendjéből kiindulva feltételezhető, hogy a halottnak a temetőben is rokonsági foka, kora, neme szerint meghatározott helye volt. Ennek nyomait egyházkörünkben ma is megtaláljuk. Az egy csa­ládhoz tartozókat igyekeznek egymás mellé temetni. Ez tapasztalható azokban a temetőkben, ahol a sírokat nem sorban, hanem csoportosan ássák, mint pl. Ravában. A szabályos sorú temetőkben a halott család­tag sírja mellett az élőknek is meghagyják a helyét, mint pl. Szőke­falván, Ádámoson. A családtagokat egymás mellé temetik Szabédon, Nyárádszentmártonban, Vadadon, Nyárádgálfalván, Szentháromságon, Nyomáton, Ravában, Pipén, Zsákodon, Küküllőszéplakon, Désfalván, Haranglábon, Sároson, Küküllődonibőn, Dicsőszentmártonban, Segesvá­ron és Küküllősárdon.

Egyházközségeink temetőiben általános szokás, hogy a sírokba a férfi koporsóját jobb, a nőét bal oldalra helyezik.

A nagycsalád rendje az egymás fölé való temetkezésben is meg­nyilvánul, amikor egymáshoz tartozókat egy sírba temetnek. így van Pipén, Ravában, Désfalván. Itt élettársakat, szülőt, gyermekkel, gye­reket szülők sírjába oldalpadmalyba21 temetnek. Az egymás főlé temetés példáját közli Fóris Géza lelkész Pipéről: „A temetőben családok szerint temetkeznek; férj és feleség egy sírhelyet kapnak. Előzőleg meghalt gyermeket oldal padmalyba helyeznek. Megássák a rendes sírt, aljánál oldalra egy koporsóhelynyit ásnak s oda helyezik a gyermek koporsóját. Ezt az oldalnyílást cserefa hídlásokkal lefedik. A következő halott koporsója a hídlásra jön az előző fölé. Általában négy halott van egy sírban. Kettő oldalt a padmaly alatt, kettő a rendes sírverem­ben egymás fölé kerül."    

 

A sírok iránya. Egyházkörünkben a Kelet-Nyugat irányba való te­metkezés a gyakori. Ettől eltérő szokással csak Nyárádgálfalván és Ra­vában találkozunk, ahol Észak-Dél irányban temetkeznek.

A sírok fekvésénél a templom is irányadó. Nyárádszentmártonban a régi temetőben (a templom mellett levő) a sírok a templom falával  párhuzamosak. Az 1800-as évekből való új temetőbe is eleinte a temp­lom irányába temetkeztek. Ide tartozik Csíkfalva is, mint társegyház­község. Itt a temető régi sírjait úgy ásták, hogy a halott lába a nyárádszentmártoni templom felé mutasson. Ádámoson fejjel keletre, a temp­lom hosszanti tengelyével egy irányba temetkeznek.

Híveink kisebb vagy nagyobb mértékben másvallásúakkal együtt élnek. Helyenként minden vallásfelekezetnek külön temetője van. A protestáns és katolikus felekezetek esetében ez csak tulajdonjogi meg­osztás. A gyakorlatban a vegyes családok tagjai egymás mellé temet­keznek. Így van ez Nyárádgájfalvan, Szentháromságon, Csokfalván Désfalván, Szőkefalván, Küküllősárdon.

 

A sírásás módja tájegységenként változik. Nyárádszentmártonban fogadott sírásók vannak. Fizetésük a temető gyümölcs- és fűtermése. Esetenként kenyér és pálinka, valamint a torba való meghívás. Foga­dott emberek ássák a sírt a Nyárádmente többi egyházközségeiben és Szabédon is. Csokfalván, Böződön, Bözödújfaluban, Ravában, Borsodon, Zsákodon, Pipén és a Kisküküllőmentén a rokonok, jóbarátok kalákában ássák meg. Fizetségük a munka alatt az ebéd és a vacsora, valamint a torba való meghívás. Küküllődombón a sírásást a halotti társulat tagjai végzik. Mindig három személyt jelölnek ki. A sírásókat a család étel­lel és itallal látja el és torba hívja. A búcsúztatóban külön megemlé­keznek róluk.

A sírásás helyenként különböző időben történik. A halál beállta után azonnal megkezdik a sírásást Szentháromságon, Vadadon, Szabé­don, Ravában, Désfalván. Másnap kezdik Küküllödombón, Dicsőszent­mártonban, Szőkefalván. Segesváron és Pipén a temetés napján kezdik.

 

Szertartás a sírnál. Rendjére nézve egyházközségenként nagy az el­térés. A szertartás akkor történik, mikor a koporsó a sír fenekén fek­szik: Désfalván, Segesváron, Bözödön, Csokfalván. A padmaly berakása után Szőkefalván. Hantolás után Nyárádgálfalván, Szentgericén, Küküllődombón, Ravában.

A temetési szertartás bezáró mozzanata a rögdobás, melynek való­színű eredete a nem kívánatos szellemek elűzése.22

Mikor már a koporsót leeresztik, a füstöléshez szükséges szemfedél darabot letépik, a sírnak szánt tárgyakat, virág stb. elhelyezik, megkezdődik a Rögdobás. Vadadon, Nyárádszentlászlón, Szőkefalván elő­ször a lelkész kezdi. Nyárádgálfalván, Csokfalván, Ravában, Szabédon, Désfalván, Küküllődombón, Szentgericén csak a hozzátartozók dobnak földet, akik a sírhoz közel állanak. Dicsöszentrnártonban már kivesző­ben van ez a szokás. Itt régebben először a családtagok kezdték, majd mások is folytatták, mindenki háromszor egymás után egy-egy marék földet dobott a sírba. Szabédon a régiek emlékezete szerint 60—70 évvel ezelőtt még szokásban volt a sírba lövés, valószínűleg a gonosz szel­lemek elűzése céljából.     

 

Hantolás. A rögdobás után Nyárádmentén a fogadott sírásók, Kisküküllő mentén a rokon és jóbarát férfiak a sírt behantolják. A koporsó leeresztése, rögdobás és hantolás közben a gyülekezet férfi tagjai vagy az énekkar végig temetési énekeket énekelnek. A sírt halomszerűen felhantolják majd virágkoszorúval borítják. A hantolás befejezése után Szentgericén, Nyárádszentlászlón, Ravában, Désfalván, Szőkefalván, Dicsőszentmártonban, Ádámoson, Küküllőszéplakon, Küküllősárdon. egy-egy öregember megköszöni a lelkész szolgálatát. Küküllődombón ez a társulati gazda tiszte.

 

Sírjelek. A felhantolt sírt mindenütt megjelölik. A sírjel az ősi hitvilágra utal. Új testet kell a halott sírjára készíteni, hogy a lélek oda térjen meg. Ez az új test a fejfa vagy bálvány, erre emlékeztetnek temetőink régi fejfái. Ezek alakja, díszítése jelezte a halott nemét, ko­rát, rangját, foglalkozását. Az írástudás elterjedésével kerültek rá prózai vagy verses feliratok.

Egyházkörünkben a sírjelek háromféle anyagát ismerjük: a fa, ter­méskő, a csiszolt vagy betonkő. Legrégibb a fából készült sírjel. Kecs­kés Lajos közlése szerint sajátosan ősi, szabédi sírjel a cserefabélből kifaragott sírfa, mely a fájdalomba roskadt, megtört ember csendes alá­zatát, szelíd megadását szimbolizálja. A sírfa egyenesen felfelé haladó része az ember törzse, a tetején előrebukó része a lehajtott feje. Ezek­ről az ősi sírfákról akkor is le lehetne olvasni, hogy mi volt a foglal­kozása az alatta pihenőnek, ha írás egyáltalán nem volna rajtuk, mert mindeniken ott ékeskedik a jel, ami a foglalkozásról beszél. Ezeket az ősi sírjeleket sajnos teljesen kiszorították a beton sírkeretek és a földbe épített betonkripták.

Désfalván is van sírfa. Ezt hozzáértő rokonok vagy jó barátok farag­ják cserefából vagy akácfából. Rendszerint a temetés napjára elkészül és azonnal felállítják.

Egyházkörünkben a régi sírjeleken a felirat általában kívül, az újakon pedig belül van. Nyárádszentmártonban 1946 óta a sírkőavatás is szokásban van.

 

Halotti tor. Ősi formájában a sírnál ülik meg. Itteni résztvevői ma a sírásók. Szabédon a sírhoz kenyeret és pálinkát visznek s a han­tolás után megkínálják azokat, akik a halottas házhoz nem hivatalosak. A megmaradt italt visszaviszik, a kenyeret odaadják az arra váró cigányasszonynak.

Vadadon, Szőkefalván, Csokfalván a hantolás után a sír körül álló­kat kenyérrel, pálinkával vagy borral kínálják meg. Nyárádszentmár­tonban, Nyárádgálfalván, Szentháromságon, Szentgericén, Nyomáton a temető kapujában kínálják meg azokat, akik nem mennek el a torba. Ravában a sírásókat a sírnál mindig megkínálják. Ha a halottat idegen­ből hozzák haza, a gyülekezet tagjait a temető kapujában kínálják meg.

A torozás általános formája a háznál való torozás. Ez közvetlenül a temetés után történik. A tor eredetileg a halottnak szólt. Solymossy Sándor megállapítása szerint „a halott végső lakomájaként szerepelt, akinek a lelke szintén jelen volt és részt vett a mulatságban"23. A tor ma a temetésen résztvevők megtisztelését célozza. A torba való meg­hívás már a temető kapujában megtörténik. Ravában először az idege­neket ültetik le; azután a család megbízottja a falut eljárva, torba hív­ja a kijelölt személyeket.

Az Unitárius Egyház a torozás ellen évtizedek óta küzd. A küzde­lem azonban nem hozta meg a kívánt eredményt. A tor rendtartása: világi részről egy-egy öregember imádkozik Désfalván, Küküllőszéplakon, Küküllődombón; beszédet mond Székelykálban, Jobbágyfalván, Szentgericén, Csokfalván, Ravában és Pipén. A lelkész imádkozik Nyárádszentmártonban, Jobbágyfalván, Szőkefalván, Ravában, Pipén; be­szédét mond Szabédon, Vadadon, Nyárádgálfalván, Pipén, Segesváron. A lelkész csak jelen van Csokfalván. Egyházi éneket énekelnek Pipén.

A torozásnak érdekes szokása alakult ki Szabédon. „Egyik előző lelkész el akarta törölni a tort, de a gyülekezet kifogott rajta. Temetés előtt ebédre hívták meg és hívják ma is a lelkészt. A temetés befeje­zését követően megtartják a hagyományos tort a meghívott gyülekezeti tagok részvételével. Ma már két tor van: temetés előtt és után is." (Kecskés Lajos közlése). Nyárádgálfalván a tort még az első világhá­ború után el akarták törölni. Az egyházközség anyagi támogatását aján­lotta fel azon híveinek, akik nem tartanak tort. A feljegyzések és a hívek emlékezete szerint ezt egyetlen alkalommal sem vették igénybe, még a legszegényebbek sem.

 

A halottkísértéssel kapcsolatos hiedelmek az ősi hitvilághoz tar­toznak. A halott lelkének kibékítését, ártó szándékának távoltartását, a hazajáró lélek kísértésének az elkerülését egyházkörünkben a követ­kező szokások őrzik: Dicsőszentmártonban a koporsó deszkájából egy forgács darabot kivágnak, a szemfedélből egy darabot letépnek és ezek­kel füstölnek. A füstölés a Kisküküllőmentén ma is élő szokás. Ravá­ban is gyakorolják azzal, hogy a halott hajából levágott tinccsel vagy a ruhájából letépett darabbal füstölnek. Aki fél a halottól, egy lapátra parazsat tesz s erre helyezi a levágott tincset, illetve ruhadarabot, ma­gára egy lepedőt terít s így ráhajol a füstölgő lapátra. Csokfalván a halott hozzátartozója a halott mosása közben adakozik a szegényeknek, hogy a halott nyugodtan pihenjen, s az ő álmát ne zavarja. Küköllőszéplakon az álomban megjelent halottnak ruháját, cipőjét a szegények­nek adják, s az többet nem zavarja álmukat. Ravában úgy védekeznek, hogy aki fél a halott megjelenésétől, a bátrabb hozzátartozó előtte a ha­lottat egy cérnagomolyával megméri, azt a lábához teszi s az magával viszi a félelmet.

A halott szellemének távoltartására vonatkozik a szentgericei szo­kás, mely szerint a kenyérsütetből egy cipót a cigánynénak adnak, mi­közben azt mondják: „akkor lássam meg a halottat, mikor ezt a cipót."

 

A gyászidő mai értelme a halottról való megemlékezés. A régi ér­telmezés szerint, amíg a test el nem porlad, a halott lelke az élőkkel állandó érintkezésben van, tehát gyászolással kell távol tartam. A gyász időtartama egybeesik a test elporladásának idejével. Ez az éghajlattól és más tényezőtől függően különböző. Nálunk a test elporladásának ideje egy év. Eddig tart a gyász is. „A lélek végleges elköltözésével megszűnik a gyász is" — írja Solymossy Sándor24. A gyász fő követel­ménye a vidámságtól való tartózkodás. Időtartama a halott korától, a rokonsági foktól függően hat hét, hat hónap vagy egy év. Szabédon a közelieket, szülőt, testvért, gyermeket egy évig, anyóst, apóst hat hóna­pig, első unokatestvért hat hétig kell gyászolni. A gyászruha színe min­denütt fekete.

A temetés utáni vasárnap a gyászolók elmennek a templomba, ahol a lelkész megemlékezik a halottról. Ravában a halott emlékére a leg­közelebbi alkalommal úrvacsorai jegyeket adományoznak. A halottak emlékére adják az úrvacsorai jegyeket Székelykálban, Medgyesen, Se­gesváron, Jobbágyfalván, Nyárádgálfalván, Csakfalván, Sároson, Désfalván,  Küküllősárdon;   ritkábban   Küküllődombón   és   Vadadon.

A sírt tömegesen halottak napján keresik fel, és ma már egyház­körünkben mindenütt világítanak és istentiszteletet tartanak. Pipén, Szőkefalván és Segesváron a temetőben, máshol a templomban.

A temetés az egyetlen szertartás, ahol a gyülekezet tagjai a lel­késszel együtt tevőlegesen részt vesznek. A haldokló mellett imádkoz­nak, Bibliát olvasnak, a virrasztóban egyházi éneket énekelnek. A ve­gyes felekezeti családból származó halott esetén a különböző vallású hí­vek együtt vannak, és a le-készek közösen szolgálhatnak, mint Segesvá­ron, Szőkefalván, Nyárádgálfalván.

 

 

JEGYZETEK          

 

1 K. Kovács László: A kolozsvári hóstátiak temetkezése. Kolozsvár, 1944, 8.

2  Simó Attila nyárádszentmártoni lelkész közlése.

3   Magyarság néprajza. Bp. 1941. IV. k. 38—39.

 4  Magyarózdi toronyalja;  írói   falurajz.  Kolozsvár,  1971.   197.     

5              Gergely Jánosné Gergely Zsuzsanna szóbeli közlése.      

6              özv. Gergely Mihályné Kerekes Anikó szóbeli közlése.

7              Hajdú Péterné Sós Molnár Mária szóbeli közlése.

Az 5, 6 és 7 szám alatti szóbeli közléseket lejegyezte Adorjáni Rudolf szőkefalvi-küküllőszéplaki lelkész.

8   Lörinczi Gergely désfalvi lelkész közlése 1978-ban.    

9  K. Kovács László: i.m. 124. 

 10   K. Kovács László: i.m. 118.       

 11.  3, 9/17 rénes forint értékű pénzegység.      

 12   1/10  rénes forint értékű pénzegység.

13    A   küküllöi   egyházkor   egyházközségeinek  vagyonösszeírása   1813-ból:   9,   14,
20, 27, 31, 34, 40.

14     özv.   Péterffy   Mihályné   Gvidó   Katalin   szóbeli   közlése,   lejegyezte   Adorjáni Rudolf lelkész.

15              Jobbágy.    

16              Jobbágy telek.

17   Utód.   

18   Nemesi udvarhoz tartozó. 

19    Összeírni.       .

20   A  küküllői   egyházkor  egyházközségeinek  vagyonösszeírása   1813-ból:  8,   13, 18, 26, 39, 48, 52.

21   A sírgödör oldalába ásott üreg a koporsó számára.     

22   K. Kovács László: i.m. 374.        

23.  Magyarság néprajza. IV. 345.            

 24. Uo. 348..     

 

 

Megjelent a Keresztény Magvető 1986 / 4. száma 214-230 oldalain.