Az unitárius vallás

 

Az unitárius ember nem szokott sokat beszélni a vallás kérdéséről.  Nem azért, mintha nem tartaná nagyon fontosnak a helyes vallásosságot, hanem azért, mert éppen nagyon fontosnak tartja. Ugyanis az unitáriusok Jézustól merítik vallásosságukat. Jézus pedig többek között azt mondotta: gyümölcséről ismeritek meg a fát. A fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik s tűzre vettetik. (Mt. 7,19)

A vallás tehát belső, lelki állapot, amely meghatározza az embert. A vallás élet. Nem a sokbeszédűség, még a szertartások és avult hitvallások sem adják az igazán vallásos embert, hanem a mindig határozott benső hittől és szeretettől áthatott nemes, önzetlen cselekedet. Ha ismerem hitedet, ismerlek tégedet; ki tudom számítani cselekedeteidet.

 

Mindazonáltal mégis összefoglaljuk az unitárius vallás főbb elveit, hadd lássuk, hogy azokból milyen cselekedetek és életfolytatás következik.

 

  1. az unitárius ember mindenek előtt az isteni jóságban hiszen. Isten, a mi és mindannyiunknak, az egész emberiségnek szerető édes Atyja, tiszta, zavartalan egység személyében és lényegében is.  Azon van a hangsúly, hogy hiszünk az egy Istenben, a jóságnak és szeretetnek Atyjában! Az unitárius elme fontosnak tartotta az egységnek a teljes kihangsúlyozását. Nem azért, mintha abban a téves hitben volna, hogy Istent véges értelmünkkel meg tudnók határozni, hanem azért, mert erőszakosan fölállított, zavarbaejtő gondolatot nem akarunk táplálni a legfőbb valóságról. Maga Jézus is mindenkor így kezdte az imádságot: Atyám, mi Atyánk. A vallásban való őszinteség azt követeli tőlünk, hogy ne állítsunk fel zavarbahozó tételeket ott, ahol a szív őszinte tisztaságára és egyszerűségére van szükség. Mi abban vagyunk boldogok, hogy az Isten szeretet. Aki szeretetben van, Istenben van és Isten is őbenne.  ( 1János 4,16)
  2. az ember  a menyei Atyának gyermeke. Jóra, nagyra hivatott. Az ember világa nem siralomvölgy, nem az elveszett paradicsom, hanem Isten országa, amely itt van a földön.  Isten gyermekének, az embernek nincs szüksége bonyolult kitalálással készített megváltásra, helyettes elégtételre, hanem példaadásra, útmutatásra. A legnagyobb és legbölcsebb útmutató, tanító és példaadó a názáreti Jézus.
  3. Jézus a legnagyobb vallásos szellem. Ő ismerte fel leghatározottabban Istennek Atyai jóságát. Mindennapi eledele az volt, hogy a mennyei Atya akaratát cselekedte.  Azt akarta, hogy egyetlen ember se vesszen el, hanem mindenki az örök életre jusson.  Ő maga mindenkor úgy érezte, hogy az Isten mindenkor vele van. Ez a tudat vezette az élet derűs napjaiban, a bethániai diadal útján, a meg-nem-értés és üldözés keserű óráiban, a getsemáné-kerti szorongás és a kereszt borzasztó kínjai közepette. Az ember Jézus nemcsak vallást hirdetett, hanem vallásosságát át is élte a maga teljességében. Amit tanított, azt meg is valósította. Hite és cselekedete, vallása és erkölcse összhangban voltak egymással. A szenvedő Jézus vigasztalónk nehéz sorsunkban, a mennyei Atya akaratát teljesítő Jézus példaadónk az életben, a tanító, nevelő mester pedig példaképe annak, hogy miképpen kell viselnünk magunkat embertársainkkal szemben. Jézus teljes mértékben előnkbe tárta embertársaink iránt való kötelességeinket is:  Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” Az egyéntől tiszta szívet kívánt: „Boldogok a tiszta szívűek.” A tisztaszívű emberiség olyan társadalmat alkot, ahol az emberek testvérek, egymásnak terhét, gondját felveszik, egymásért felelősséget éreznek. Ez a Jézus társadalma.
  4. az unitárius ember meggyőződésből hiszen az egyház hivatásában. Isten országa ebben a szervezetben valósítható meg. A különböző felekezetek akkor állanak hivatásuk magaslatán, ha együttesen küzdenek az emberiség tökéletesbüléséért.
  5. Isten világa örök, vége soha sem lészen. Semmi sem veszhet el, ami érték. Az emberi lélek is ilyen, Istentől származó örök érték. A lélek nem lesz a mulandóság martaléka, hanem a test halála után egy magasabb életben folytatja életét. Csak így érthetjük meg Jézusnak e mondását: „Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok is tökéletes”. (Mt 5,48)

 

Ez a vallás arra kötelezi híveit, hogy Jézust követve, minden alkalmat felhasználjanak az egyéni tökéletesedésre, a társadalom javítására, Isten országának megvalósítására.  Aki a szeretet munkájának áll szolgálatában, már az örökkévalóságnak részese.

 

                                                                                                                      B.P.

 

-  Erdélyi Magyar Unitárius Naptár az 1948-ik szökőévre