Varga Béla varga1.jpg (3168 bytes)

1886. október 23. - 1942. április 10.-én, egyházunk 25. püspöke.

Életrajzi adatai:

1886. október 23.-án Tordán született. Apja Varga Dénes (1851-1938), görög-latin szakos tanár, később iskolaigazgató.

1904. – Tordán és Kolozsváron végezte a középiskolát és érettségizett.

1905.-1911. között a kolozsvári egyetem bölcsészkarán középiskolai tanári oklevelet szerzett, magyar, latin, majd görög nyelvekből. Későb bölcsészdoktori oklevelet kap, a filozófia-pedagógia és esztétika köréből. Ezután Lipcsében és Genfben bölcseletet és neveléstudományt hallgat.

1911. – a kolozsvári Unitárius Gimnázium rendes tanára.

1915. – logikából megszerzi az egyetemi magántanári képesítést.

1917. – megválasztják az Erdélyi Múzeum Egyesület titkárává.

1918. – több kolozsvári iskolában filozófiát és pedagógiát ad elő.

1923. – a kolozsvári Unitárius Teológiára nyer kinevezést, ahol filozófiát és pedagógiát tanít.

1926. – egy fél évre Oxfordba és Manchesterbe megy, hol teológiát hallgat.

1928. – megválasztják az Unitárius Egyház főjegyzőjének és a Dávid Ferenc Egylet ügyvezető elnökének.

1938. – Megválasztják az Unitárius Egyház Püspökének.

1939. – A Magyar Tudományos Akadémia tudományos kültagjává választja.

1940. - lemond püspöki tisztségéről. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lesz.

1942. április 10.-én halt meg.

Legjelentősebb unitárius vonatkozású munkája a Hit és vallás, melyben rendszerezi az unitárius hitelveket.

Szemelvények hittani munkáiból:

Hitelvi álláspontunk a következőkben foglalhatók össze: az Isten egysége és oszthatatlansága, az ember-Jézus, mint követendő példa, a Szentlélek, mint Isten jóravezérlő ereje. Erkölcsi vonatkozásban a bűnbánatra és a megtérésre való intés, az akarat szabadságának és az erkölcsi szabadságnak hirdetése, a vallás bennsőségének a külső megnyilatkozási formákkal szemben való kiemelése. Általában a hitigazságok tiszta, ésszerű, átlátszó voltának hangsúlyozása, a vallás és tudomány olykor egymást támogató voltának emlegetése.

Az unitárius gondolkodást jellemzi az ember jóra való képességének és nagyrahivatottságának állandó hangsúlyozása, a felvilágosodás nagy értékébe vetett hite. Hisz a fejlődés és a haladás szükségességében, fokozatos megvalósulásában, az emberi lélek tökéletesedésének, ezáltal Istenhez való közeledésének szinte korlátlan lehetőségében. Hivatkozik arra, hogy a tudománnyal ellentétbe nem jöhet, mert nem hiszen el semmi olyant, ami az ész törvényeivel ellenkezik. Lelkesedik a humanizmusért, de tartózkodó a modern társadalmi áramlatokkal szemben. A régi értelmű teológiai tudomány helyett a lelkiismeret belső tekintélyét hangsúlyozza. Az egyházat minden nézetei ápolásában és terjedésében szükséges szervezetnek tekinti.

Az unitarizmusnak az a fő jellemvonása, hogy nincs megkötve, hogy szabad teret enged az egyéni gondolkodásnak, nem állit korlátokat s így egy általános keret éppen elegendő arra, hogy megmutassa az utat, melyen haladnia kell. Nem ajánlatos merev formák közé elzárkózni, mert a haladás úgyis mindent kivethet sarkából, s mert az unitarizmus nem egyéb, mint a folytonos és az örökös felvilágosodás, igazságkeresés módszere.

Az unitárius keresztény vallásos világnézet elsősorban vallás, melynek hivatása az, hogy minden tekintetben megnyugtassa és betöltse a lelkek világát.

Az unitárius vallásnak történelmileg és ténylegesen az evangélium az alapja. Hitének igazságai Jézus tanításában gyökereznek. Lelki megnyugvását, vallásos kielégülését Jézus eszméiben találja meg.

A hittan nem feltétlen tesz valakit hívővé, de elősegiti ezt. Éppen ezért a hittannak, amely elsősorban elmélet, ennek ellenére is állandó kontaktusban kell lennie az élettel, az élő hittel. Mikor egy élő és dolgozó keresztény vallásos közösségének hittanáról van szó, akkor ennek nem lehet célja, hogy valamikor megállapított hitcikkeket közöljön s ezek mellett vagy ellen állást foglaljon. Az unitárius hittan feladata az, hogy az evangéliumi keresztény hit igazságait s az e körül kialakult keresztény vallás lényegének megértéséhez szükséges alapvető fogalmakat hozza egészen közel a mi mai felfogásunkhoz, az élő mindennap újra meg újra születő hithez.

Minthogy a mi élő hittudatunk át meg át van szőve a keresztény világ hittudatában általában élő bibliai vallásos és erkölcsi anyaggal, Jézusnak az evangéliumban közölt tanításaival, ezért az egyedül helyes eljárás az, ha a mi ma élő hitfelfogásunkat a keresztény gondolkodás ősi, alapvető bibliai igazságain keresztül, ezek segítségével próbáljuk megérteni és öntudatosítani.

Bizonyára senkit sem tesz hívő unitáriussá a biblia kijelentéséről s általában a kijeletésről való felfogás, s mégis abban, hogy valaki öntudatos unitárius legyen, benne foglaltatik az is, hogy mi az ö felfogása a kijelentésről. Az elmélet és a gyakorlat között nincs is, nem is szabad mélyreható és áthidalhatatlan szakadéknak lennie. A hittan tehát nem lehet elavult fogalmak gyűjteménye, hanem mindennapi hitünk tartalmának kézenfekvő explikációja.

Forrás: Teológiai Füzetek 4.sz.: Varga Béla válogatott hittani művei.