Kőváry László /1819. július 19. - 1907. szeptember 25./

Kőváry László Tordán született, József szűcs-céhmester és Miklós Katalin fiaként.

Iskolai tanulmányait Tordán kezdte és Kolozsvárt folytatta abban az időszakban, amikor a kor a magyar nyelv behozatalát, a nemzeti iro­dalom föllendítését és Kolozsvár irodalmi központtá válását tekintette legfőbb céljának.

Kőváry 1854-ben nősült. Felesége Knausz Johanna volt. Házassága biztosította anyagi függetlenségét és sokszori külföldi tartózkodását.

Kőváry bár ügyvédi oklevéllel rendelkezett, pályafutását mégis házitanítóskodással kezdte. Mint a Simén család gyermekeinek tanítója részesévé vált a család társadalmi életének. Így alkalma volt látóköré­nek szélesítésére és ismereteinek bővítésére.

1848-ban Kőváry a Statisztikai hivatal titkára volt, és a pénzügyminisztérium adatait dolgozta föl. Az 1848-as események őt is a politika felé sodorták. Tagja volt az országgyűlés föliratát Bécsbe vivő követ­ségnek, az agyagfalvi gyűlésnek. A szabadságharcban Bem tábori történet­írójaként volt jelen. Feladata adatgyűjtés volt, a szabadságharc megírásához. A szabadságharc leverése után elfogták, de tekintettel újságírói voltára szabadon engedték. A Mack-féle összeesküvésben való részvétel gyanúja is érte, de bizonyíték hiányában itt is szabadon engedték.

1854-től Erdély északnyugati megyéinek múzeumi tisztviselője. Majd az Első Magyar Általános Biztosító Társaság igazgatói tisztét töltöt­te be. Elnöke volt a kolozsvári népszámláló bizottságnak, majd tisztelet­beli főjegyzője és közgazdasági előadója.

Kőváryt politikai nézetei a liberálisok felé sodorták. De volt forradalompárti is. Deák Ferenc híve. Széchenyivel együtt az ország nemzeti jellegének megtartásában munkálkodott. A nemzeti erőt a földbirtokban és a közügyek gyakorlásában látta, és tiltakozott azoknak idegen kézbe adása ellen. Erdély és Magyarország ellenteteit a gazdasági különböző­ségben jelölte meg.

Mint történetíró az újraébredő magyar szellem tudatosítására törekedett. Azt bizonygatta, hogy a magyarnak önálló műveltsége van. Civilizációja nem idegen eredetű. Az a nemzet szelleméből ered és a nemzeti királyok, fejedelmek és főurak termeiben csiszolódott. Történetírása ennek a gondolatnak volt tükörképe.

Munkáinak megírását hosszú évek adatgyűjtése előzte meg. Kutatott a könyvtárakban, s így erősödött meg benne az elhatározás, hogy Erdély múltjának föltárására szenteli életét.

Kőváry a biztosítási rendszerrel külföldi útjai alkalmával ismer­kedet, meg. A biztosítás eszméjét irodalmi úton is proponálta. Történel­mi munkáin kívül írt tankönyvet, néprajzi tárgyú és valláserkölcsi jel­legű munkákat. Huszonegy unitárius család bemutatásával egyháztörténel­mi munkát írt és közölt több tanulmányt Brassairól. A kolozsvári kollégium felügyelő gondnoka. Könyvtárának értékesebb darabjait az egyházra hagyta. Többször felolvasott a Dávid Ferenc Egyletben. Tagja volt a Ma­gyar Tudományos Akadémiának. Érdemei közé sorolandó a kolozsvári közte­mető és a sétatér rendbehozatala, a főtéri templomot körülvevő épületek eltávolítása, a fellegvári oldalon levő kertjének fölparcellázása. Már 1854-ben sürgette egy "eszményi múzeum" fölállítását. Részt vett az Erdélyi Múzeum megalapításában /1859/, a Magyar Történelmi Társulat és a Székely Történelmi Pályadíj - alap munkájában. Választmányi tagja volt az Erdélyi Gazdasági Egyletnek, kísérője és kalauza Jókainak erdélyi körútján.

Márki Sándor megítélése szerint Kőváry emlékével irodalmunk nem foglalkozott érdeme szerint. Pedig olyan történetírói munkásságot fejtett ki, amely egyedül állt a magyar irodalomban. Kőváry elemző és alkotó erő volt, kiváló értelmi tehetség, nagy idők nagy tanúja, első összefog­lalója Erdéy történetének. Így forrásértékű munkáival maradandót alkotott.

Fölhasznált irodalom:

Márki Sándor: "Emlékbeszéd Kőváry László felett." M.T.A. Emlékbeszédek. XIV. kötet.

Köblös Zoltán: "Kőváry László irodalmi munkássága." Erdélyi Múzeum. 1907.

Kozma Ferencz: "dr. Kőváry László. "Ker. Magvetó. 1908.

Katziany Géza: "A magyar memoár irodalom 1848-1941-ig." 1917.

Lukinich Imre: "A szabadságharc történetírója." Századok. 1917.

dr. Csiky Gábor: "Kőváry László." Élet és Tudomány 1970.

Cseh G. - László Gy.: "Hatvan főember." 1993.

Gaal György: "Kőváry László Erdély történetírója." Unitár. Közlöny. 1994. juli.-aug.