Nagy Lajos /1828. július 6. - 1910. május 19./

Nagy Lajos Nyárádgálfalván született Nagy Sándor és Kovács Judit székely, szegény, de nemes szülők gyermekeként. Székelykereszturon és Kolozsvárt tanult. A szabadságharc kitörésekor beállt a honvédek közé. Előbb, mint Mátyás huszár, később, mint a 87. zászlóalj honvédja vett részt a szabadságharcban. Nagy a teológiai tanfolyammal párhuzamosan köztanítóként működött. 1856-tól Göttingában tanult, majd a kolozsvári kollégiumban tanított görög és magyar nyelvet, - a teológián bibliai be­vezetést. Hat évig igazgatóként működött. Amint Gál Kelemen írta "tanári működését a meg nem alkuvó hazafias szellem fiatalos ideálizmusa jellemezte. Ha Homerost, ha Plátont magyarázta, az alkalmazás csak a magyar nemzeti eszmére tért vissza. Az egyéniségéből sugárzó szuggesztív erő­nek nagyobb nevelőértéket tulajdonított, mint a legjobb tantervnek és utasításnak. "Nagy a tanári pályától 1900. december 1.-jén vonult vissza.

1862-ben Nagy a kolozs-dobokai egyházkör esperesi tisztségét töl­tötte be. 1880-tól az egyház főjegyzője is volt.

Részt vett a Ker. Magvető szerkesztésében, 1861-ben szónoka volt a tordai lelkészszentelő zsinatnak. Itteni beszéde - Gál Kelemen szerint - "az absolutizmus korában elhangzott első szabadabb szellemű beszéd volt." 1865-ben kísérője volt az Erdélybe látogatott liverpooli unitárius lelkésznek, Steinthal Alfrédnek. Ünnepi szónoka volt a hódmezővásárhelyi első unitárius istentiszteletnek. A beszéde nyomtatásban is megjelent. 1888-tól részt vett - Boros György mellett - az Unitárius Közlöny szer­kesztésében. Tagja volt az új templomi énekeskönyv kiadását előkészítő bizottságnak, melybe pár himnuszt írt. 1897-ben Torockón, Brassai szülőházának emléktáblával való megjelölésén az E. K. Tanács képviseletében volt jelen. Írt egyházi beszédeket és vallásos tárgyú verseket. Simén Domokossal közösen adta ki a "Nagyváradi disputatio"-t.

Mint közéleti ember részt vett a kolozsvári Mátyás király szobor létrehozásában. E szoborban Nagy Lajos álmai megvalósulását látta. A szobor fölállítása körüli tevékenységének elismeréseként királyi tanácsosi címet kapott. 1871-ben jelen volt Pesten a Reform Egylet alaku­ló közgyűlésén. Többször felolvasott a Dávid Ferenc Egyletben. Petőfi Sándor kolozsvári tartózkodása alkalmával rendezett díszvacsorán pohárköszöntőt mondott. Gyűjtött népmeséket, népdalokat és közmondásokat. Ezek Gáspár János "Csemegék"-c. és Kriza "Vadrózsák" c. gyűjteményé­ben jelentek meg. 1901-ben jelent meg verseinek gyűjteményes kötete "Hangok a szabadságharc után." címmel. Egy időben részt vett a Növen­dékek Lapjának és a Korunknak szerkesztésében is.

Temetésén, mely "impozáns módon nyilvánult meg a hatóságok, a tes­tületek és a társadalom részvételével" egykori tanítványa, Gál Kele­men mondott beszédet.

Fölhasznált irodalom:

-: Nagy Lajos." Unitár. Közlöny. 1896.

-: "Nagy Lajos tanár és tanítványa." Unitár. Közlöny. 1910.

Gál Kelemen: "Nagy Lajos" Unitár. Közlöny. 1910.

Gál Kelemen: "A kolozsvári unitárius kollégium története." 1935.

-: "Nagy Lajos tanár és a Mátyás szobor." Ker. Magvető. 1940.