Orbók Attila /1887. szeptember 17. - 1964. október 5./

Pozsonyban született untárius családban. Apja Orbók Mór volt. Középiskolai és jogi tanulmányait Kolozsvárt végezte, de tanult Mün­chenben és a Párizsi Sorbon egyetemen is.

1910-től budapesti újságíróként több lapnál is dolgozott. 1912-től a Magyarország c. lap párizsi tudósítója volt. Egy évig katonai szolgálatot teljesített, majd az Országos hadigondozó sajtóreferense­ként tevékenykedett. A forradalom alatt Svájcban Andrássy Gyula gr. diplomáciai missziójának volt tagja. 1920-tól 1922-ig Bihar vm.-ben volt nemzetgyűlési képviselő - pártonkívüli programmal. A párizsi bé­ketárgyaláson a budapesti és az amerikai lapok tudósítójaként vett részt. 1945 után a Kisgazdapárt sajtóosztályának volt dolgozója. Fő­titkára volt a Magyar írók Egyesületének. Írt több modern regényt, melyben a nagyvárosi légkört és a háború utáni erkölcsöket festette le. Ismert számos kabarétréfája, filmforgatókönyve és színdarabja. Ana­tole France és Maupassant avatott tollú tolmácsolója volt.

Orbók Attila Budapesten halálozott el. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra, R. Filep Imre szolgálatával.

Fölhasznált irodalom:

Benamy Sándor: "A XX. században éltem." 1966.

Kenyeres Ágnes: "Magyar életrajzi lexikon." 1969.

 - : "Magyar Színművészeti Lexikon."